Szinte nem hisszük el: 90 éves lett Clint Eastwood – videó… (Boldog szülinapot!)

Hetven felé közeledve Clint Easwood azt állította, hogy a legjobb tanulóéveit tölti.

„Ameddig a szenilitás kérdése nem merül fel, semmi mentsége sincs az embernek, hogy ne fejlődjön tovább.”

Eastwood pedig azóta is töretlenül fejlődik. Olyan, mint a jófajta bor, minél öregebb, annál jobb. Hihetetlen, de 90 esztendős.

Mindennél beszédesebb a hallgatása. Nincs kifejezőbb a napszítta, cserzett bőrénél, mély barázdákkal szántott arcánál. Clint Eastwood nem a szavak embere. De ha felvonja a szemöldökét, már régen rossz az ellenfelének. A keze mint a villám, a pisztolya, legyen az Colt vagy Magnum, mindig célba talál. Talán az utolsó igazi magányos hős, a préri cseppet sem gáncs nélküli lovagja (A Jó, a Rossz és a Csúf), a betondzsungel szemetében kotorászó cinikus zsaru (Piszkos Harry), vagy megkeseredett bokszedző (Millió dolláros bébi). Alakításával egyéni, sajátos színt vitt a megszokott figurába.

A Piszkos Harryvel divatot teremtett (Fotó: RAS-archív)

Forró volt az az 1964-es spanyol nyár, amikor az elnyűtt ponchóba burkolózott, hallgatag, borostás férfi először tűnt föl öszvérháton Almeria kopott western kulisszái között. Senki sem számított arra, hogy a hollywoodi revolverhősök eme képregénybe illő változatából valaha is bálvány lehet. Legkevésbé maga a harmincnégy esztendős kaliforniai tévécowboy gondolt erre, aki írd és mondd, tizenötezer dollárért hagyta magát rábeszélni, vállalja el a japán szamurájdráma olasz-fancia-német vadnyugati átköltésében (Egy maréknyi dollárért) a főhős szerepét. Sergio Leone a Nyersbőr című tévésorozatban figyelt fel Eastwoodra, és néhány hónappal később megszületett a mítosz: a névtelen férfi legendája. A nevezetes Dollár-trilógia forgatása alatt Eastwood rengeteget tanult tőle, a hallgatag vadnyugati hős figuráját ő fejlesztette tökélyre. Tucatnyi markáns, szarkasztikus westernje sajátos színt képvisel a műfajban. (Fennsíkok csavargója, A törvényenkívüli Josey Wales, Fakó lovas)

Eli Wallace-szal A Jó, a Rossz és a Csúfban (Fotó: RAS-archív)

Alig egy évtizeddel később Clint Eastwood – a szegény családból származó egykori favágó, vándorzenész és úszómester – már a világ egyik legnépszerűbb filmszínésze volt, és ezt a „tulajdonságát” mind a mai napig megőrizte. Valójában Eastwood igazi univerzális szakember, nem csak nagyokat hallgat és csípőből tüzel, bankrabló kommandójával magánháborúba indul a második világégés idején (Kelly hősei), és ha kell, romantikus húrokat penget (A szív hídjai), a filmjeinek többségét producerként, rendezőként és esetenként forgatókönyvíróként is jegyzi. Szinte minden műfajban kipróbálta magát, a mozi kézművesének vallja magát. Amolyan egyszemélyes bedolgozói iparág, aki távol tartja magát Hollywood betokosodott üzemétől.

Donald Sutherlanddel és Telly Savalasszal a Kelly hőseiben (Fotó: RAS-archív)

Erős fickót éppúgy játszott, mint gyengét, de mindig azt tartotta fontosnak, hogy az erősnek is legyenek gyengéi. Régen persze könnyebben meg lehetett különböztetni a jót a rossztól, az egyik oldalon állt John Wayne és Gary Cooper, a másikon meg a csirkefogók. Eastwood árnyaltabb jellemeket teremtett, törött erkölcsű, erőszakos és kiábrándult figurákat. Olyanokat, akik közönségük helyett álmodják a képtelen álmot: azt, hogy egy nagy kaliberű pisztollyal ki lehet vívni a szabadságot. A névtelen férfi és Piszkos Harry nem illik a kor képébe, de a kor vágyát tükrözik. Ártatlanok ők, de piszkos kezekkel.

Jelenet az Egy maréknyi dollárért című westernből (Fotó: RAS-archív)

Azután a vadnyugat megváltozott, leáldozott a régi dicsőség kora. A kiöregedett, szűkszavú pisztolyhős gyereket nevel és a földet túrja. A Nincs bocsánat igazi antiwestern. Van valami szomorú abban, ahogy Clint Easwood, az egykori spagetti-cowboy, a western élő legendája leszámolt kedvenc műfajával és figurájával. Négy Oscar-díjas alkotása – köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat kapta – a maga méltóságteljes meseszövésével, epikus látásmódjával, naturalista szemléletével és a magába fordult, megkeseredett pisztolyhős alakjával mintegy hattyúdala a műfajnak.

A Nincs bocsánat című filmjével leszámolt a vadnyugattal (Fotó: RAS-archív)

Hetven felé közeledve azt vallotta, hogy a legjobb tanulóéveit tölti. „Ameddig a szenilitás kérdése nem merül fel, semmi mentsége sincs az embernek, hogy ne fejlődjön tovább.” Eastwood pedig azóta is töretlenül fejlődik. Olyan, mint a jófajta bor, minél öregebb, annál jobb.

Azt mondta, a Gran Torino után visszavonul a színészettől (Fotó: RAS-archív)

Igaz, 2008-ban bejelentette, hogy a Gran Torinóval visszavonul a színészettől, de azóta két újabb film főszerepét játszotta el (Az utolsó csavar, A csempész), kilencet pedig rendezett, köztük olyan figyelemre méltó alkotásokat, mint az Amerikai mesterlövész, a Scully – Csoda a Hudson folyón és a Richard Jewell balladája. A kiváló színész-rendező, aki majdnem egyidős az Oscar-díjjal, újra és újra fricskát mutat Hollywoodnak.

Szilágyi G. Gábor, blikk / Hirmagazin.eu

youtube, Hirmagazin.eu