A 2008-as pénzügyi válság, illetve a 2010-es évek elején tomboló eurózónás adósságválság legfeszültebb hónapjait leszámítva az elmúlt 10 évben nem volt ilyen rossz hónapja a forintnak az euróval szemben, mint most júniusban.
Amennyiben kéthavi elmozdulást nézünk, akkor még látványosabbá válik a hazai fizetőeszköz gyengélkedése: május elején még 313 környékén jegyezték az eurót, június végén viszont már a 330-at ostromolta az euró-forint jegyzés.
A forint árfolyama 2014 eleje óta meglehetősen szűk sávban, 300 és 320 között ingadozott az euróval szemben. Ebből a tartományból az elmúlt négy és fél év folyamán érdemben csak 2015 januárjában tudott (felfelé) kilépni, amikor a svájci jegybank váratlanul elengedte a frank euróval szembeni árfolyamküszöbét: a lépés óriási felfordulást okozott a globális devizapiacokon, ami a forintot is átmenetileg földhöz vágta, a helyzet normalizálódásával azonban gyorsan visszajött 320 alá a hazai fizetőeszköz. Amennyiben a hónap végi záróértéket nézzük, 2014 év eleje óta mindig ebben a sávban zárt a forint az euróval szemben, egészen mostanáig.
A júniust a 300-320-as sáv tetejéről indította a forint, ezúttal azonban látványos kitörést produkált az árfolyam, a hónap végére pedig napról napra új történelmi mélypontra került.
A gyengülés oka a globális tőkemozgási folyamatokban, illetve ezzel összefüggésben a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájában keresendő.
A nagy jegybankok fokozatos elmozdulása a szigorúbb monetáris politika irányába, illetve a kockázatkerülő befektetői magatartást erősítő egyéb világpiaci tényezők (kereskedelmi háború veszélye, növekedési kockázatok) olyan helyzethez vezettek (úgynevezett kockázatiprémium-sokk alakult ki) amelyben a piaci szereplők óvatosabbá váltak a feltörekvő piaci országokkal szemben, és elkezdték egyre nagyobb összegben kivonni a tőkét.
A befektetői kockázatkerülő magatartás erősödése természetesen nem egyformán érintette a feltörekvő országokat. A gyenge fundamentumokkal rendelkező Argentínát és Törökországot hamar megtalálták a piaci szereplők, a tőkekivonás kisebb árfolyamválságot idézett elő, amit csak drasztikus kamatemelésekkel sikerült megállítani (vagy legalábbis átmenetileg csillapítani a kedélyeket). Magyarország ugyan sérülékenységi szempontból nem említhető egy lapon a fenti két országgal, azonban a Magyar Nemzeti Bank laza monetáris politika melletti elköteleződése ebben a szigorodó globális monetáris politikai környezetben egyre jobban felkeltette a befektetők figyelmét.
Röviden megfogalmazva: az MNB kitart azon véleménye mellett, miszerint a hazai inflációs folyamatokat szem előtt tartva továbbra is indokolt az extrém laza monetáris politika megtartása (legalábbis egyelőre), hiába megy így szembe a világ legtöbb jegybankjával. Eközben a piaci szereplők egyre kevésbé hisznek az MNB-nek, és inkább azt nézik, hogy az infláció emelkedésével párhuzamosan a magyar eszközök vonzereje a csökkenő reálkamat következtében romlik, így inkább alternatív befektetéseket keresnek. Ezzel magyarázható a hazai állampapír-piaci hozamok számottevő emelkedése, illetve a forint gyengülése is.
A júniusban kialakult új történelmi mélypont önmagában is fontos fejlemény, a helyzet érdekességét viszont fokozza, ha megnézzük, hogy mikor volt utoljára ilyen gyenge hónapja a forintnak. Az alábbi táblázatban azt néztük meg, hogy az elmúlt 10 évben hány olyan hónap volt, amikor többet gyengült a forint az euróval szemben. Fontos: nem a százalékos, hanem az abszolút elmozdulást néztük.
Ez alól talán egyedüli kivétel 2014 decembere, amikor néhány nap alatt 308 közeléből 316 fölé emelkedett az euró-forint jegyzés: akkor az orosz rubel árfolyamválsága (az olajár zuhanása és a nyugati szankciók miatt) okozott kisebb felfordulást a feltörekvő piacokon, amit a forint is megérzett.
Még látványosabb a forint közelmúltban látott zuhanása, amennyiben a kéthavi elmozdulását vetjük össze az elmúlt 10 évvel. A kéthavi elmozdulás vizsgálatát indokolhatjuk azzal, hogy amennyiben egy jelentős gyengülést hozó hónapot érdemi korrekció követ, akkor összességében kevésbé tekinthető trendszerűnek a devizamozgás. Egy két hónapos időtáv már több információval szolgál ebben a tekintetben.
Azt zárásképp érdemes elmondani, hogy két ilyen heves gyengülést hozó hónap után megnő az esélye egy korrekciónak az árfolyamban, már csak azért is, mert technikai elemzési szempontból is nagyon túladottá vált a forint. A fundamentumokon azonban egy kisebb korrekció sem változtatna: amíg a Magyar Nemzeti Bank nem szánja el magát valamilyen szigorító lépésre, vagy esetleg nem változik meg a nemzetközi befektetők kockázatkerülő magatartása, addig nem igazán látszik, miképp tudna tartósan visszaerősödni a forint abba a sávba, ahol több mint négy éven keresztül tartózkodott.
