Széttépték a száját, mert oroszul beszélt
Szumi megye egyik falvában (az Ukrajna északkeleti részén elterülő megye határos Oroszországgal) emberek (?) rátámadtak egy DONYECKI MENEKÜLTRE, aki éppen kifelé jött egy üzletből (vélhetően a feleségével), mert hogy egymással oroszul beszélgettek.
A rokkant férfit megragadták, kivonszolták az úttestre. Ütötték-verték, autóval is keresztülhajtottak rajta. És (nem is igazán tudom, hogy ez miként keresztülvihető) SZÉTTÉPTÉK (?) A SZÁJÁT. (Túlélte, kórházba került, egy fényképen – az áldozat ajkain – látszanak a sebészeti varrás nyomai.)
A férfi leszázalékolt bányász, rokkantnyugdíjas. Nem vállalták a szülőföldjükön kitört háborúval járó megpróbáltatásokat, elmenekültek onnan. A hajdan közös ország egy másik végébe. A délkeleti Donyeckből az északkeleti Szumiba.
MONDOM, HAJDAN (2014. február 22-ig) KÖZÖS ÁLLAMUK egyik végéből a másikba.
Szögezzük tehát le. A 2014. május 11-én a Donyec-medence (orosz rövidített szóval: Donbassz) két korábbi megyéjének (Donyeck, Luganszk) lakossága (a népszavazáson megjelent a választópolgárok 80 körüli százaléka, és 90 százalék körül az Ukrajnából való kiválásra, önálló népköztársaság kikiáltására szavazott. Ebből a szempontból tehát tényleg külföldiek. (Én a helyükben így is viselkednék. Semmit sem várnék el Ukrajnától. És, még ha háború kezdődött is szülőföldemen, semmi szín alatt nem költöznék át éppen a fasisztává lett Ukrajna területére. Hiszen éppen azért lázadt fel a két egykori megye lakossága, éppen azért tört ki a háború, mert Kelet-, és Dél-Ukrajna lakossága – látván a kezdődő szörnyűségeket – azt kiáltotta: MI EZEKKEL A FASISZTÁKKAL TÖBBÉ NEM TUDUNK, ÉS NEM IS AKARUNK EGY ÁLLAMBAN ÉLNI!
És mégis – több százezer ember a Donbasszból Ukrajnába (Ukrajna belsejébe) költözött át. Mehettek volna éppen Oroszországba is, számukra az sincs messzebb Kijevnél, vagy akár Szuminál. Ők azonban valamiért úgy döntöttek, hogy Ukrajnába települnek át. Mintha az osztrák hadsereg 1848. szeptemberi támadása miatt kitört háború elöl egyszerű – együgyű – magyarok tömegei az osztrák birodalmi területre költöztek volna át.
Az egyik orosz tévécsatorna külön stúdióbeszélgetést – vitaestet – szentelt a döbbenetes esetnek. A vitaest egyik résztvevője – az Állami Dumának a Donbasszban többször is megfordult képviselője – állított egy párhuzamot. A Szumi megyei faluban kis híján meglincseltek egy embert, mert oroszul beszélgettek. ÁM OROSZUL FÖRMEDTEK RÁ KIJEVI NÁCI SUHANCOK azokra a Herszon megyéből érkezett (ukrán állampolgár!) fiatalokra, akik egy orosz és egy ukrán zászló egymáshoz kötésével, békésen – senkit sem zavarva – demonstráltak a háború leállítása, a két nép barátsága mellett.
A Donbassz népe ellen hadba vonult ukrán martalócok 80 százaléka orosz, vagy oroszajkú. Oroszul hatalmaskodnak az elfoglalt települések lakóival. Oroszul hallgatják ki – kínozzák meg – a letartóztatott antifasisztákat, a Donbassz néphadseregeinek foglyul ejtett harcosait. Ezzel a hazafias újságokat osztogató, ám elfogott és előállított mariupoli kamaszfiúval is oroszul ordítozik, oroszul fenyegeti a kommandóálarcos. Aki, történetesen, donyecki orosz – ám halállal fenyeget mindenkit, aki „az ő Ukrajnájának” a területi egységére tör.
Kérdezi a képviselő: AZ EGYIK ESETBEN LEHET OROSZUL BESZÉLNI – A MÁSIKBAN MEG NEM? Annak a kommandóálarcos szörnyetegnek miért nem tépi már szét valaki a száját? (Ezt én kérdezem, nem a képviselő).
És most a Willkommenskultur hazai híveinek figyelmébe.
Akik szent meggyőződése, hogy A MESSZI TÁJAKRÓL ÉRKEZETT, IDEGEN MENTALITÁSÚ, IDEGEN TÖRTÉNELMI-KULTURÁLIS HÁTTERŰ MIGRÁNCSOK – kis jóakarattal – INTEGRÁLHATÓK. (Azzal vádolván a magyar kormányt, hogy benne ez a minimális jó akarat sincs meg.)
Akkor nézzük, mit szólnak egyesek ebben a Szumi megyei faluban AZ AZOKKAL VALÓ EGYÜTTÉLÉS LEHETŐSÉGÉRŐL, AKIKKEL FÉL ÉVTIZEDE MÉG – akárhogy is van – mégiscsak HONFITÁRSAK VOLTAK.
Egy némber – a falusi önkormányzat munkatársa: „Ezek rosszul viselkednek. Egymás között oroszul beszélnek, és nem akarnak ukránra váltani.” (Olvastam egy, az ukrán hadsereg által foglyul ejtett házaspárról. Az Oroszországból oda származott férj – isten bocsássa meg vétkét – nem tanult meg ukránul. A fogságot szintén megjárt feleség elmondta: sok megkínzatása mellett férjét egy alkalommal KIFEJEZETTEN AZÉRT VERTÉK ÖSSZE, MERT NEM BESZÉL UKRÁNUL.)
A faluban az egyik orosz asszony, elpanaszolta: a fejéhez vágták, hogy TI MINDIG IDEGENEK MARADTOK ITT. MÉG FÉL ÉVSZÁZAD MÚLVA SEM FOGADUNK BE TITEKET. MERT OROSZOK VAGYTOK.
Mondom, fél évtizede még polgártársak voltak. Ez a pörlekedő fiatalasszony pedig azon méltatlankodik, hogy ők ukrán állampolgárok. Az igazolványaik is mind ukránok. Mégis: „nem értem, hogy AZ UKRÁN FÉL miért lövet minket”. Mondja, mindezt, oroszul. Az ő száját is szét kell tépni?
Ilyen bánásmód után CSODA-E, HOGY A KRÍMIEK AZ OROSZORSZÁGHOZ VALÓ VISSZATÉRÉSRE SZAVAZTAK? – tette föl a kérdést az előbbi parlamenti képviselő. (Ő az orosz rokkantnyugdíjas ellen elkövetett kirívó testi sértésre gondolt. Valójában a Krím is, a Donbassz is attól fogva döntötte el, hogy a lábával fog szavazni, amikor meglátta azt a hátborzongató videót. Amikor – 2014 februárjában – az akkor még ukrán állampolgárságú krímiek egy autóbuszkonvojjal Kijevben jártak tüntetni, az egyre inkább körvonalazódó fasiszta hatalomátvétel ellen. Az autóbuszkonvojra ukrán szélsőséges csőcselék rontott rá, hosszú órákon át megalázták, leszámolással fenyegették utasaikat – hetet közülük pedig agyon is lőttek).
Ez van tehát Ukrajnában, a Nyugat kedvenc mintademokráciájában. (A képlet egyszerű: oroszellenes – tehát demokratikus.) WILLKOMMENSKULTUR, FIGYELEM! AZ UKRÁNOK LEHETETLENNEK TARTJÁK, HOGY együtt éljenek azokkal, AKIKKEL KÖZEL EGY ÉVSZÁZADA HONFITÁRSAK VOLTAK. Az ukránok, is, a Donbassz népe is fehérek, közös történelemben, kultúrában – hazában – éltek. Emezek is, amazok is: pravoszlávok. (Még ha pár évtizede létre is jött egy, a pravoszláv egyházon belüli szakadár „egyház”).
NYUGATON MINDENNEK A FORDÍTOTTJÁT LÁTJUK. Ott a jövevények akarnak, mindinkább, a befogadó ország(ok) urai lenni. Ott – ha szavakkal kevésbé is, ám tettekkel annál inkább – bizonyítják: NEM IS AKARJÁK, HOGY BEFOGADJÁK ŐKET. Ott a házigazdáknak kell őhozzájuk alkalmazkodni, ezer másfél ezer éves civilizációjukat feladva, velük azonosulni.
És akkor itt vannak A NYUGATI DÖNTŐBÍRÓK. AKIK AZ EGYIK HELYEN A BEFOGADNI NEM AKARÓ HÁZIGAZDÁK, MÍG A MÁSIK HELYEN AZ ALKALMAZKODNI NEM KÍVÁNÓ, a háziakat a maguk képére átformálni igyekvő VENDÉGEK PÁRTJÁT FOGJÁK. Mikor hogy.
ÉS EZZEL EL IS JUTOTTUNK TÖRTÉNETÜNK LOGIKUS VÉGKIFEJLETÉIG.
Forrás: Hirmagazin.eu /Csikós Sándor
