A kapcsolatainkban kialakuló szerelmi háromszögek változatosak, szabályokkal nehezen leírhatóak, gyakran átláthatatlanok. Oka ezeknek a helyzeteknek a hiány érzéséből való menekülés, elvágyódás. Vajon minden megcsalás váláshoz vezet?
Előfordulhat, hogy mindenki tud a másikról, egy másik verzióban van egy megcsaló, aki irányítja a szálakat, és létezhet olyan felállás is, ahol igazából senki sem igazodik el érzelmei terén, és lehetnek köztes viszonyok, mint belső szögek, amik folyamatosan változó örvényként alakítják a hármas felállást.
Ki a hibás?
Hasonlóan sok más helyzethez, itt sem lehet egyértelmű választ adni. Legegyszerűbb talán a megcsalót hibáztatni, de akár megvizsgálhatjuk az ő szempontjait is: „valami nincs rendjén, unom, új erő, motiváció kell az élethez, a munkához…”. Lehetséges, hogy korábban őt is érték csalódások, ahol akár olyan nem tudatosított, nem feldolgozott traumák érhették a megcsalót, amik megnehezíthetik számára egy harmonikus kapcsolatba való feloldódást.
A megcsalóknak sokszor nehéz a valódi mély intim együttlét, mely gyermekkorukból, a családi mintákból is fakadhatnak. Nem biztos, hogy ők a világ legnagyobb „szemetei”, gyakran ők maguk is szenvednek öntudatlan mintáiktól.Rengeteg szempont lehetséges még, egy azonban biztos: valami nem működött jól a kapcsolatban. Az is lehetséges, hogy ez senkinek sem róható fel, egészen egyszerűen kimúltak az érzelmek, nem figyeltek a felek eléggé egymásra, esetleg ahogy a pár mindkét tagja fejlődik, útjuk nem egyenlő irányba tart – magyarázza Sebők Franciska szakpszichológus egyik cikkében.
“Miért pont velem?”
Megcsalva lenni nem jó. Elsősorban sérti önérzetünket, férfi/női egónkat, a legegyszerűbb megoldás, ha ebből a szemszögből hibáztatjuk a másikat. Természetesen ezeknek az érzéseknek megvan a maguk létjogosultsága, sőt senkit sem biztatnék ezek elfojtására, de a továbblépésben ez nem segít. A válasz megtalálásához érdemes kilépni a saját magunk által megkreált sémákból és gondolatkörökből. Úgy is fogalmazhatnék, hogy váljunk önmagunk pszichológusaivá, és tekintsünk többszempontúan életünk eseményeire. Egy szerelmi háromszög minden egyes tagja részese a történésnek, mindenkinek megvan a szerepe abban, hogy az adott helyzet kialakuljon.
Megcsaltál sem válunk “csak úgy”. Sok a munka, fontosak a haverok, megszoktuk, hogy ott van egy biztos pont …stb. Gyakran a megcsalt szerep is ismétlődik. Ha a sokadik párkapcsolatunkban jelenik meg a háromszög, mindenképpen érdemes végig gondolni, mi magunk hogyan veszünk részt életünk forgatókönyvének írásában. Pl. „Miért csak a megbízhatatlan, elérhetetlen nők/férfiak a vonzóak számomra?”
Hogyan tovább?
A kezdeti harag és düh után a háromszög mindegyik csúcsának el kellene azon gondolkoznia, hogy miért is alakult így a helyzet. Ha nem csak hibáztatunk, akkor mélyülhet önismeretünk, javulhat kapcsolati működésmódunk. A legfontosabb, hogy mindenki őszinte legyen önmagához, és tegye fel a kérdést: „Valóban működött-ez a kapcsolat, vagy csak egy illúzió és megszokás köd tartotta azt fenn?” Ha ezt végiggondolva úgy döntünk, hogy a kapcsolat nem hozott teljességet életünkbe, meg van a szabadságunk, hogy kilépjünk és a tanulságokat levonva tovább lépjünk egy jobb, boldogabb, és teljesebb élet felé.
Bonyolultabb talán az a helyzet, ha amellett dönt a pár, hogy folytatják közös életüket. Rendkívül fontos, hogy a pár mindkét fele kommunikálja ki érzéseit, beszéljenek a problémáról, keressenek konstruktív megoldást a helyzetre. Fontos, hogy megcsalt félként legyen őszinte a megbocsátás. Ne legyenek vádlások, későbbi féltékenykedések, hiszen ezzel senki sem jut előrébb, és egymás életét keserítik meg.
Nem kell, hogy minden megcsalás szakítással végződjön! Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját életét élje, függetlenül attól, hogy ki mit gondol a környezetében. Nem könnyű egy ilyen történet egy pár életében, de mint minden krízis, ez is szolgálhatja fejlődését a párkapcsolatnak.
Forrás: pszichologuskereso
