Ma este a női kézilabda-vb középdöntőjében a magyar válogatott újra bebizonyította: nem csak túlélni tudjuk a nagy meccseket — hanem harcolni, bizonyítani és nyerni is. A pályán látott akarat, küzdés és összhang olyan volt, amit ritkán lát az ember: minden passz, minden védekezés, minden labdamenet azt sugallta, hogy a lányok készen állnak akár a legnagyobb nehézségre is.
Ahogy a csapatkapitány, Golovin Vlagyimir is kiemelte a mérkőzés után: „Megmutattuk, hogy komoly csapatok ellen is tudunk jól kézilabdázni.” Ez a mondat nem csak dicséret — ígéret is. Ígéret arra, hogy a magyar kézilabda nem ijed meg a nehézségtől, hanem bátran vállalja a harcot.
Mi tette különlegessé ezt az esté t?
- A védekezés stabil volt — akkor is, amikor a másik fél nyomott, a lányok nem rettegtek, nem torpantak meg.
- A támadások nem sablonok voltak: kreativitás, gyorsaság, határozottság — minden megvolt ahhoz, hogy a taktika gyümölcsöző legyen.
- A csapat összetartása, egymásért küzdés: a pályán nem egyéni show zajlott, hanem csapatjáték. Mindenki tudta, mikor passzoljon, mikor lőjön, mikor blokkoljon.
- Az akarás és a hite! A magyar szív, ami tudja, mit jelent a mez, a hazaszeretet, a szurkolók reménye. Ez a tét nem csak pont, hanem büszkeség is.
Mit jelent ez a jövő számára?
Ha a most látott szív, akarat és alázat állandósul — akkor a magyar női kézilabda jövője nem a félelemről, hanem az esélyről szól. Komoly csapatokkal szemben is. Nem csak túlélni — hanem küzdeni, nyerni.
A tegmap este nem csak egy meccs volt. Egy jelzés a csapatnak, a szurkolóknak, az egész országnak. Egy üzenet: ha együtt vagyunk — bármi lehet.
Szép volt, lányok! És nyugodtan mondhatjuk, hiába a 28–27-es vereség: ez nagy eredmény, ez csak a kezdet..
