Forrás: Szombat délelőtt/Kossuth Rádió | 2015. 02. 14. 14:53:26
Évszázadokon keresztül a félelem, a félreértés, a diszkrimináció és a társadalmi megbélyegzés jellemezték a viszonyulást az epilepsziához. A stigmák közül néhány még napjainkban is létezik, és befolyásolja a betegségben szenvedők, valamint hozzátartozóik életminőségét.
Még ma is sokakban erős az előítélet az epilepsziásokkal szemben, miközben alig tudnak valamit a betegségről. Eközben az epilepsziával élők ugyanolyan teljesítményekre lehetnek képesek, mint mások. Többek között erre kívánja felhívni a figyelmet az epilepsziások világnapja.
Az epilepsziások – valamint a szerelmesek és a lelki betegek – védőszentje Valentin. Az epilepszia világnapját sokáig február 14-én tartották, azonban ma már inkább február 11-én, hogy ne ütközzön a szerelmesek napjával.
Az Ön böngészője nem támogatja a hanganyag lejátszását!
Jerney Judit gyermekneurológus, epilepszia szakértő a Szombat délelőttben hangsúlyozta, ma már a szakmai ismeretek, a diagnosztikai és terápiás lehetőségek bővülésének köszönhetően, az epilepsziások 70 százaléka tünetmentessé tehető. Ez orvosi feladat, ahhoz azonban, hogy az epilepsziás ember értékes, hasznos életet élhessen, szükséges, hogy elfogadja őt a társadalom – ezért van jelentősége minden évben megtartani az epilepsziások világnapját.
Ma sajnos úgy néz ki, hogy az epilepsziások minden korosztálya találkozik tartózkodó vagy hárító magatartással. Számtalanszor számolnak be szülők szomorúan arról, hogy már az óvodában, iskolában is elutasítással találkozik beteg gyermekük, akit például az intézménye nem szívesen visz táborozni, kirándulni. Pályaválasztáskor, munkavállalásnál pedig, abban a pillanatban, ahogy a felvételiztető meglátja vagy meghallja az epilepszia szót, már csökken a jelentkező esélye a pozíció elnyerésére. A szakember szerint eközben az epilepsziások helyt tudnának állni, főleg, hogy önmaguknak és a társadalomnak is bizonyítani akarják egyenrangúságukat. Ezen a területen még nagyon sok a teendő – tette hozzá Jerney Judit.
Épp az előítéletek miatt sokan titkolják epilepsziájukat. A szakember szerint ezért lehet meglepő, hogy minden kétszázadik felnőtt és minden századik gyerek érintett.
Szabó Zsolt iskolaigazgató szerint az a ritka kivétel, aki nyíltan vállalja betegségét. Elmondta, tizenkilenc évesen egy motorbaleset következtében alakult ki nála az epilepszia, ezután végezte el a főiskolát, egyetemet. Azért tudott lediplomázni, mert akkoriban csak évi néhány nagy rohama volt, és szerencsére nem a szemináriumok, vizsgák idején. Később azért dolgozhatott tanárként, mert egy kis faluban élt, ahol édesapja állatorvos, édesanyja pedagógus volt, így abszolút elfogadták őt.
Szabó Zsolt szintén azt hangsúlyozta, a betegek elfogadottsága, esélyegyenlősége szempontjából a legfontosabb a társadalom felvilágosítása lenne, mert ma még nagy a tudatlanság az epilepsziával kapcsolatban. Jerney Judit elmondta, hisz abban, hogy fel lehet nevelni az epilepsziával élőknek egy olyan generációját, amelynek tagjai kis koruktól fogva azt hallhatják, hogy ugyanolyan értékesek, mint más emberek. Azt reméli, lesz olyan sikeres epilepsziával élő fiatal, aki majd kiáll,és azt mondja, „szép vagyok, okos vagyok, tehetséges, egyébként epilepsziás”.
