Első alkalommal sikerült az antarktiszi jégtakaró egy részének alsó felszínét feltérképezni egy ember nélküli tengeralattjáró segítségével. Bár a járművet ezer kilométernyi út után végül elnyelte a mélység, az általa szolgáltatott értékes adatok megmaradtak.
A Göteborgi Egyetem vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport útra bocsátotta és az Antarktisz vastag jégtakarója alá küldte a „Ran” nevű vezető nélküli tengeralattjárót, amely
első alkalommal készített részletes térképet egy gleccser alsó felszínéről.
Az így szerzett tudás fontos adalékokat szolgáltat a jövőbeni tengerszintemelkedéssel kapcsolatos becslésekhez.
Fotó: Filip Stedt
A Ran önvezető tengeralattjárót arra programozták, hogy alámerüljön a nyugat-antarktiszi Dotson-jégself üregébe, és modern szonárrendszerét használva letapogassa a felette húzódó jégtakarót. A jégselfek a tengerfelszínen, a saját jégselfüregük fölött lebegő gleccserjégtömegek, amelyeket szárazföldi gleccserek táplálnak. A jármű 27 napig fáradhatatlanul rótta útját oda és vissza a gleccser alatt, s ez idő alatt több mint 1000 kilométert tett meg.
Korábban műholdas felvételek és fúrással kiemelt jégmintahengerek alapján követtük nyomon a gleccserek változásait. Azzal azonban, hogy a tengeralattjárót az üregbe navigáltuk, közvetlen és nagyfelbontású térképet nyerhettünk a jég alsó felszínéről. Ez kicsit olyan, mintha a hold túloldalára pillantottunk volna”
– mondta el Anna Wåhlin, a Göteborgi Egyetem oceanográfia tanára.
Furcsa megfigyelés
A kutatók a Science Advancesszakfolyóiratban publikálták közleményüket erről az egyedülálló felderítőútról. Az eredmények némelyike nem okozott meglepetést; például a gleccser gyorsabban olvad ott, ahol erős víz alatti áramlatok támadják az alját. A Ran jóvoltából a tudósok úttörő jelentőségű méréseket tudtak végezni a gleccser alatt futó áramlatok sebességéről, és az adatok magyarázatot adtak arra, miért olvad a Dotson-jégself nyugati része annyira gyorsan. Rendkívül gyors ütemű olvadásra utaló jeleket találtak továbbá a gleccser tömegét átszelő függőleges törésvonalak mentén.
A kutatók ugyanakkor eddig ismeretlen mintázatokra is rábukkantak a gleccser alján, amelyek kérdéseket vetnek fel.
A gleccser alsó felszíne közel sem sima: csúcsok és völgyek tagolta jeges tájkép tárult a tudósok szeme elé, fennsíkokkal és homokdűnékre emlékeztető alakzatokkal. A cikk szerzői azt feltételezik, hogy ezeket a formákat a Föld forgása által befolyásolt áramló víztömegek hozták létre.
„A Ran által szolgáltatott térképek óriási mértékben hozzájárulnak az antarktiszi jégtakaróról alkotott ismereteinkhez – kommentálta az eredményeket Karen Alley, a Manitobai Egyetem gleccserszakértője és a több tudományterületet felölelő tanulmány egyik társszerzője. –
Volt egy sejtésünk arról, mennyire összetett lehet a jégselfek alapja, de a Ran minden eddiginél részletesebb és teljesebb képet tárt elénk.
A Dotson-jégself alsó felszínéről készült felvételek segítenek nekünk a műholdas képek kalibrálásában és értelmezésében.”
A tudósok most döbbentek csak rá, még mennyi folyamat vár feltárásra, amelyeket a jövő gleccser alatti kutatómissziói fognak felderíteni. „A térképezés rengeteg új adatot szolgáltatott, és ezeket még jó ideig el fog tartani alaposan áttekintenünk. De az máris világos, hogy a gleccserek alapjának olvadásával kapcsolatos korábbi feltételezéseink jó része téves volt – jelentette ki Wåhlin. – A jelenlegi modellek nem alkalmasak a megfigyelt komplex mintázatok magyarázatára. Ám ezzel a módszerrel több esélyünk van arra, hogy megtaláljuk a válaszokat.”
Fotó: X/Twitter/Imperial College London
A Dotson-jégself a nyugat-antarktiszi jégpáncél részét képezi.
Méreténél és helyzeténél fogva ez a jégtömeg valószínűleg jelentősen befolyásolja majd a jövőbeni tengerszintemelkedés alakulását.
„Jobb modellekre van szükségünk, hogy meg tudjuk jósolni, milyen gyorsan olvad majd a jégtakaró a jövőben – szögezte le a kutatónő. – Izgalmas, amikor oceanográfusok és glaciológusok dolgoznak együtt, és a távolsági képalkotó módszerek eredményeit az óceáni terepi adatokkal kombinálják. Ez kell ahhoz, hogy megértsük a most zajló glaciológiai folyamatokat, hiszen ezek hajtóereje az óceánban rejtőzik.”
„Nem sok felderítetlen terület maradt már bolygónkon – folytatja Wåhlin. – De azt elég félelmetes volt figyelni, ahogy a Ran eltűnik a jég alatt az ismeretlen, sötét mélységekben, és minden összeköttetés nélkül huszonnégy óránál is hosszabb időn át hajtja végre küldetését. És bár több mint negyven merülés után már kezdtünk magabiztosak lenni, a szélsőséges körülmények végül is legyűrtek bennünket.”
Van még hova fejlődni
A most közzétett terepi munka 2022-ben zajlott. 2024 januárjában aztán a csapat a Rannal együtt visszatért a Dotson-jégselfhez megismételni a felmérést abban a reményben, hogy dokumentálni tudják az időközben bekövetkezett változásokat.
Fotó: Anna Wåhlin
Azonban egyetlen ismételt merülést tudtak csak befejezni, mielőtt a Rant nyom nélkül elnyelték a Dotson-jégself alatti mélységek.
„Bár értékes adatokat nyertünk, kevesebbet kaptunk, mint reméltük – nyilatkozta végül Wåhlin. – Tudományos sikereinket a Rannek, ennek az egyedülálló merülő járműnek köszönhettük. Szükségünk van erre a kutatásra ahhoz, hogy betekintést nyerjünk az antarktiszi jégtakaró jövőjébe, és reméljük, hogy pótolni tudjuk majd a Rant és folytathatjuk ezt a fontos munkát.”
