A Szentgotthárdi ciszterci apátság 1183-ban III. Béla király adományozása révén Szentgotthárdon alapított rend. Az alapítók Franciaországból, a Trois Fontaines-ből érkezett Magyarországra, a mai Vas megyébe, és birtokolták a mai Vendvidéket és néhány őrségi települést. E területek egészen addig a gyepűrendszer részét képezték.
A ciszterciek a korban eléggé fejlett mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeztek, így az apátság megalapítása a Szentgotthárd környéki vidék fejlődésének máig legfontosabb láncszeme, egyfajta alapja, ami jelentős volt a középkori Magyarország gazdaságára nézve is.
A szentgotthárdin kívül további négy monostor jött létre Béla király idejében. A Szentgotthárdról kirajzók alapítása Pornó (Pornóapáti) volt.
A ciszterciek saját maguk művelték a földjeiket jobbágyaikkal együtt, gazdag ismeretekkel rendelkeztek az állattenyésztés, a halászat, a szőlőtermesztés és az erdőgazdálkodás terén is. Ez utóbbi környezetvédelmi tekintetben is rendkívül fontos, mert a ciszterci-típusú erdőgazdálkodás hozzájárult ahhoz, hogy a Vendvidéken rendkívül egyedi erdők alakultak ki. Különösen Orfalu községben, a híres Fekete-tó környékén találni meg ennek legszebb példáját, mivel ott nagy számú öreg, de jó állapotban levő magas fa található, amely ma az Őrségi Nemzeti Park kiemelten védett része.
Szükséges megemlíteni, hogy az apátság lakói kivették részüket a nehéz fizikai munkából, és nem kizárólag munkástestvéreikre, vagy jobbágyaikra hárították azt. A szerzetesek éppúgy dolgoztak a földeken, a nagy munkák idején olykor több mint fél napot, és a jobbágyaikkal is jól bántak, bár történtek köztük néha komoly összetűzések az adóemelések kapcsán, vagy az apát által elkövetett visszaélések miatt.
A ciszterciek nem véletlenül igyekeztek megtelepedni gyér népességű, vagy egészen lakatlan helyeken. Ez hozzátartozik a sajátos szerzetesi gondolathoz, a világtól való elzárkózáshoz. Továbbá a szerzeteseknek saját kétkezi munkájukból kellett megélniük, amely ugyancsak az elzárkózás elvéhez tartozik, hogy megelőzzék a mással szembeni függő viszonyt.
Az apátság a 14. század második felében hanyatlásnak indult. 1391-ben Széchy Miklós fiai birtokolták időszakos megszakításokkal 1528-ig. Széchy Tamás önkényeskedései miatt csaknem teljesen elpusztult az apátság. 1528-ban visszanyerte javait s a talpra állás jelei mutatkoztak, de az utolsó apátot elkergették 1556-ban és a monostorból erődöt csináltak. Ráadásul eljött a török hódoltság kora is. A 17. században a rabló akindzsik és szerbek már az apátság birtokának belsejében jártak. 1605-ben a megszálló császári erők elpusztították a régi apátságot, amelynek maradványai ma is láthatók. 1664-ben a szentgotthárdi csata pusztításai söpörtek végig a vidéken. A ciszterciektől csak a barokk stílusú templom és monostor épületegyüttese maradt, amelyek közül az egykori Magtártemplom ma színházként működik. Előbbi építése az ún. „heiligenkreuzi korszak”-hoz kapcsolható, amikor az apátságot 1734-ben III. Károlytól megkapta a Heiligenkreuzi apátság, mely feltámasztotta haló poraiból a nagymúltú vendvidéki ciszterci apátságot. A kiegyezést követően, a mindenkori magyar kormányok követelései nyomán 1878-ben szétválasztották a két apátságot.
A régi apátság birtokainak egy része a trianoni Magyarország határain kívülre, vagyis Jugoszláviához, illetve Ausztriához került.
A kommunista hatalomátvételt követően 1950-ben végleg megszűnt a szerzetesi élet Szentgotthárdon. A vendvidéki területek határsávi közegbe kerültek, elszigetelődtek, és ez nem kedvezett a szocialista Tsz-ek kialakulásának, ezért a vidék megmenekült a nagyüzemi mezőgazdaság minden káros következményétől.
A birtok egykori majorjaiból kialakult községek többsége ma is létezik, és lakóik java része szintén az egykori apátság telepeseinek leszármazottja.
Forrás: http://hu.wikipedia.org
Cím: Szentgotthárd –
Tel:
E-mail:
Web: hu.wikipedia.org
