Áradnak a menekültek, mennek keresztül veteményen, termésen. Szeméthegyek a mórahalmi határban…

A legtöbb bevándorló a déli határszélen, a mórahalmi és ásotthalmi tanyák környékén árad be az országba. Átgázolnak a földeken, megeszik vagy letiporják a termést, a veteményeket. Az itt élőknek szó szerint, se éjjele, se nappala.

Álmaik földje Németország

A nap bármelyik szakaszában felbukkanhatnak az ismeretlenek. Akik elcsigázottan, rongyosan leginkább az kérdezgetik, hogy merre van Németország. Mert hogy ez álmaik földje, ide akarnak eljutni, azt gondolják, hogy ott majd minden megoldódik.

A környékbeli tanyákon élők egyre nehezebben viselik el, hogy hétköznapi nyugodt életüket teljesen tönkreteszi mindez. Naponta akár több száz ember is keresztülvonulhat valaki földjén.

Szemét mindenütt

Telis-tele minden eldobált szeméttel, már mondás is született a környéken, a bevándorlók úgy szórják a szemetet, „mint csiga a nyálát”.

Az elhagyott vagy ritkábban látogatott tanyák közül már többe beköltöztek a hívatlan látogatók. Csak-egy éjszakára maradnak, tüzet raknak azzal amit érnek, volt már hogy a polcon talált könyvekkel gyújtottak be.

Amúgy nem agresszívek leginkább vizet kérnek, amiért azonnal belenyúlnak a zsebükbe és át akarnak nyújtani néhány eurót. Azt mondják, hogy ilyesféle tarifához szoktak másutt.

Csendesen szedik a szemetet

A tanyasiak félnek és szedik a szemetet a bevándorlók után. Nagy kupacok jelzik az egyelőre reménytelennek tűnő küzdelmet.

A legtürelmetlenebbül azok a gazdák várják a kerítés elkészültét, akiknek teljesen tönkrement a legázolt termésük. Bár attól tartanak, hogy az embercsempészek majd drótvágókkal megbontják a kerítést és minden marad a régiben.

-Őrizni kell!- mondja az egyik gazda. -Anélkül nem sokat ér majd…

forrás: ripost