forrás: Arcvonások/Kossuth Rádió
Nem volt nagyon merész, de azért a Fidesz alakuló összejövetelére még a vége előtt odaért, és nem mesélt róla a pártbizottságon. Családja ellentmondásosan viszonyult a kommunista rendszerhez, ő azonban már eszelősségig menően akarta a szabadságot. A régi rendszer megváltoztathatóságának érzését Soros-ösztöndíjas külföldi tapasztalatai is erősíthették. Hamar találkozott a piszkos politikával, és volt, amikor ő is zöldségeket beszélt, és szégyellte magát. Fodor Gáborra jó szívvel gondol – ezekről is beszélt Szájer József EP-képviselő a Kossuth Rádiónak adott interjújában.
Tipikus alsó-középosztálybeli család életét élték Szájerék a hatvanas-hetvenes években, próbáltak előrejutni, vidékről beköltöztek Sopronba, vásároltak egy autót, és nyaralón is gondolkodtak, amit azonban már nem tudtak megvenni – mondta gyerekkoráról Szájer József európai parlamenti képviselő, a Fidesz egyik alapítója.
A politikus a hatvanas évek elején született, Sopronban, de kisgyermek korában vidéken élt, miután édesapja egy kisebb településen dolgozott általános iskolai igazgatóként – édesanyja szintén tanár volt. Családja a születése után hat évvel költözött a nyugat-magyarországi városba, ahol Szájer József az iskoláit is végezte, középiskolásként a Széchenyi István Gimnázium angol szakos tanulója volt.
Nagyanyja alkalmanként egy-egy tehén eladásával segítette a családot, mert a pedagógusfizetésből nagyon jól nem lehetett élni, hónap végére általában a családi kasszából elfogyott a pénz, kiürült a hűtő. Anyagi helyzetük jellemzésére Szájer József hozzátette, amikor már kicsit nagyobb volt, és vett egy Locomotiv GT-lemezt, óriási botrány lett belőle, szülei nem értették, hogyan dobhatott ki rá pénzt.
Magasabb pályát akartak neki a szülei
Szülei elsőgenerációs értelmiségiek voltak, és további, magasabb pályát, pozíciót szántak neki. 1981-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára ment továbbtanulni, ahol 1986-ban végzett, majd a Római jogi tanszéken tanársegédként lett, valamint 1985 és 1990 között a Bibó István Szakkollégium nevelőtanáraként is dolgozott.
Megemlítette, hogy családi minta miatt számára a tanári pálya és a bölcsészkar lett volna az evidens választás, de megijedt, mert a btk-ra nagyon nehéz volt bejutni, aztán osztálytársának budapesti fiatal jogász ismerősei révén azt is látta, hogy nem csak tanár lehet az emberből. Hozzátette, a távolabbi családban voltak, akik hasonló pályát választottak, sőt, egyik felmenője, a híres jogász Simonyi-Semadam Sándor 1920-ban a miniszterelnöki posztot is betöltötte.
Szájer József a rendszerváltásról, a Fidesz indulásáról – Arcvonások
A családi közeg arról is beszélt, a tanárok felé akkoriban elvárás volt, hogy hűek legyenek a rendszerhez, de a nagyanyjától, akinél egy Sopronhoz közeli községben, Egyházasfaluban, töltötte a nyarait, elég komoly, a rendszerkritika felé mutató benyomásokat kapott a vallás, és más kérdések tekintetében is. Anyai nagyszülei középparasztok voltak, akiknek elvették a földjét, és a nagyanyja ezt soha nem bocsátotta meg. Édesanyja sem fogadta el igazán soha a rendszert, édesapja inkább, aki iskolaigazgatósága után oktatási járási felügyelő volt. Az idősebb Szájer József elsősorban mégis pedagógusnak érezte magát, biológia-földrajz szakos tanárként szerette járni a természetet, érdeklődött a világ iránt. Az európai parlamenti képviselő Szájer József szerint ez számára is indíttatást adott – első lépésként, gyermekkorában nagy füzetekbe az Ország-Világ hetilapból kivágott képeket ragasztgatott – tette hozzá.
Az első „adagot” arról, hogy Magyarországon tulajdonképpen nem az van, amit az iskolában tanítanak, tehát nagyanyjától kapta. Az iskolában akkoriban azt tanították, hogy a történelem véget ért, a kommunista rendszer a világon a legjobb, ezért, mint történelmet szerető diák, el is szomorodott, hogy igazán születhetett volna egy másik korba, mert az ő életében már semmi érdekes nem fog történni. A gimnáziumban már módosult a világképe, ott pár tanár már – anélkül, hogy egyértelműen rendszerellenes megjegyzéseket tettek volna – próbálta nyitogatni a tanítványai szemét, rávezetni őket néhány dologra.
Az igazán nagy változás az egyetemmel, illetve a katonai szolgálat idején szerzett új barátokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetésekkel következett be, olyan fiatalokkal találkozott, akik hasonlóan gondolkodtak a szocializmusról, illetve annak megdöntéséről. Ekkortól teljes fordulat ment végbe a gondolkodásában, és onnantól fogva mélyen meg volt győződve, hogy a rendszer össze fog omlani, vagy ha ki is tart, abban neki nem sok babér fog teremni. Utóbbi esetre az egyik tervezett túlélési módszerük az volt, hogy megpróbálnak úgy élni, mintha szabad lenne a rendszer, tehát nem cenzúrázzák, kontrollálják magukat.
Többen azon voltak, hogy a változások érdekében új szervezetet hozzanak létre. Az egyikük, Kövér László, aki szintén a jogi karra járt és ugyancsak szakkollégiumi nevelőtanárként dolgozott, néhány nappal azután, hogy meghirdették az alakuló összejövetelt, a döntést azzal magyarázta Szájer Józsefnek, hogy az ő generációjuk már öreg, nem lehetnek örökké egyetemisták, ezért kell valami, ami azután is összetartja őket.
A Fiatal Demokraták Szövetségét 1988. március 30-án alapította 37 fiatal értelmiségi a Bibó István Szakkollégiumban. Szájer József az esemény első felén nem volt ott, nem tudott lemenni, mert annak ideje alatt éppen angol nyelvű jogfilozófiai kurzust vezetett a kollégiumban. Tanítványai kérdezték is tőle, hogy miről van szó, amire ő azt válaszolta, nyilván egy érdekes szervezet, ezért legalább nekik érdemes megnézni az eseményt. Hozzátette: természetesen ő maga is akart menni – bár nem számított rá, hogy olyan sokáig eltart a rendezvény. Mikor lement, nagy vitába csöppent, aminek az volt a lényege, hogy egyszerűen kinyilatkoztassák a szervezet megalakulását vagy bejelentsék, hogy majd megalakulnak. Orbán Viktor határozottan az előbbi mellett foglalt állást, és végül így is történt, az előbbi forgatókönyv valósult meg – tette hozzá.
Nem volt nagyon merész, de a pártbizottságnak nem tudott segíteni
Előzőleg az összejövetel kapcsán Szájer Józsefet behívták az egyetemi pártbizottságra, ahol arra kérték, hogy menjen el az eseményre, majd számoljon be róla. „Nem voltam olyan nagyon merész, de azért azt gondoltam, hogy ezt azért már mégsem, és azt mondtam, hogy sajnos ebben nem tudok, kedves kolléga segíteni, és ennyiben maradtunk” – emlékezett Szájer József. Megjegyezte Stumpf István, a kollégium igazgatója, valahogy kimentette magát – külföldön volt.
Szájer József a Fidesz alapítása kapcsán arról is beszélt, eszelősségig menően úgy gondolták, hogy szabadon kell cselekedniük, ráadásul ő 1986-1987-ben az Oxfordi Egyetemen már lehúzott egy évet Soros-ösztöndíjjal, ahol nem volt se Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), se más kommunista szervezet – tette hozzá.
„Nem lehet normális, aki ilyen ítéletet hozott”
Aztán az igazi kötődést a Fidesz megalakulása miatt indult per hozta meg számára. Az alapítók meggyőződése volt, hogy teljesen törvényesen alakult meg a szervezet, az ifjúsági törvény kitétele pedig, hogy csak egy ifjúsági szervezet van, nem írhatja felül az alkotmányt. A jogi vitában, amelyben Szájer József képviselte a szövetséget, bebizonyították, hogy a Fidesz jogosan minősül ifjúsági szervezetnek és jogi személynek számít. A pert ugyan első és másodfokon is elveszítették, de úgy, hogy közben a bíróság a Fideszt ítélte bírságra, és nem az alapítókat. Mindezt abban a perben, amelynek a lényege az a kérdés volt, hogy a szervezet önálló jogi személy-e vagy sem. Mint Szájer József hangsúlyozta, a fellebbezésében ezért vitriolos tollal meg is írta, hogy nem lehet normális, aki ilyen ítéletet hozott, vagyis tagadja a Fidesz jogi személyiségét, de jogi személy ellen hozza meg a határozatát.
Hozzátette, a per kimenetel azért is fontos volt, mert a pályájuk elején álló fiatal csatlakozóknak nem volt mindegy, hogy törvénytelen vagy törvényes szervezetbe léptek-e be. A hatalomnak ugyan már kezdett kicsúszni a kezei közül a kontroll, de ezt akkor még nem lehetett tudni – tette hozzá.
Találkozott a piszkos politikával, és volt, hogy ő is szégyellte magát
Szájer József 1988-ban ismét külföldre ment tanulni, a University of Michigan ösztöndíjas kutatója volt egy évig, aztán 1989 szeptemberében kapcsolódott be ismét a magyarországi eseményekbe, és jogászként aktívan részt vett a nemzeti kerekasztal keretében akkor már zajló alkotmányozásban, illetve a választójogi, az alkotmánybírósági és a vallásügyi törvény kidolgozásában.
Az 1990-es első szabad választásokon szülőhelyén, Sopronban indult, és nyert országgyűlési képviselőjelöltként. Fő ellenfele az MSZP által jelölt Pozsgay Imre államminiszter volt. Mint Szájer József mondta, Pozsgay Imrével kapcsolatban a Fidesznek ambivalens volt a véleménye, értékelték az MSZMP-n belül reformerként végzett munkáját, és sokat is köszönhetnek neki a szakkollégium léte kapcsán. Nem tartották azonban teljesen követendőnek a magatartását, olyannak, amely megfelel Magyarország jövőjének. Ráadásul a korteskedésnek volt egy viccesnek szánt, de utólag is otrombának mondható eleme: Pozsgay kampányújságjában azt írták, az szavaz majd Szájerre, akinek megígéri, hogy Sopront Ausztriához csatolják. Pozsgay Imre aztán a város főterén arról szónokolt, hogy a magyar föld egyetlen négyzetcentiméterét sem adják át. Mint Szájer József mondta, ez volt az első alkalom, hogy találkozott a „piszkos politikával”, mert olyan szándékokkal vádolták, amelyek fel sem vetődtek benne.
Hangsúlyozta azonban, hogy olyan jó légkörű parlament számára már nem lesz soha, mint az első volt. Ott, ha az ember elmondott egy beszédet, akkor a képviselők jelen voltak, figyeltek, és megtapsolták a másikat, még ha nem is győzték meg egymást.
Arról is beszélt, hogy kezdetben a politikusság és a jogászság keveredett benne, és sokaknál szintén hosszú folyamat volt a politikai és az értelmiségi lét szétválása. A két gondolkodásmód között nagyon sok az átfedés, de mégis csomó olyan szabály van, amely ütközik – fogalmazott. Hibázott is rengetegszer. Például amikor a 89/90-es belügyminisztériumi iratmegsemmisítés leleplezésének ügyében ő volt úgymond a jogász a Fidesz részéről, egy akkori sajtótájékoztatón annyi zöldséget összebeszélt, hogy utólag szégyellte magát. Olyanokat mondott, amiket jogász nem mondhat.
Egy másik esetről elmondta, egyszer a rádióban azt mondta, az MDF-esek hamis szórólapokat terjesztenek a II. kerületben. Erről azonban nem volt meggyőződve, csak hallotta valakitől. Másnap az MDF hazugsággal vádolta. „Az ember a saját hibáin, a forrókályha megérintésén keresztül tanulta meg azt, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit lehet” – mondta.
Szájer József, az Európai Néppárt alelnöke beszédet mond az Először szabadon című időszaki kiállítás megnyitóján a budapesti Terror Háza Múzeumban 2015. június 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Jó szívvel gondol Fodor Gáborra
Szájer József arról is beszélt, hogy a Fidesz-alapítók közé tartozó, de a pártból aztán kiváló Fodor Gáborral baráti volt a viszonyuk, együtt voltak szakkollégisták, együtt filmkluboztak, moziztak, családjaikkal összejártak, politikustársa a 90-es évek elején náluk lakott a feleségével – a mátyásföldi lakótelepi garzonjukat osztották meg.
Szájer József ezért nem örült neki, és furcsán élte meg, amikor 1993-ban Fodor Gábor kilépett a Fideszből, és az csatlakozott az SZDSZ-hez. Mint monda, minél több idő telik el, annál inkább azt látja, hogy ez Fodor Gábornak volt igazán nagy veszteség.
Fodor Gábor kilépése a személyes viszonyukat is megrontotta, de nem haragszanak egymásra. „Nem hiszem, hogy ő haragszik rám – én biztosan nem rá.” Mint hangsúlyozta, jó szívvel gondol Fodor Gáborra, még akkor is, ha volt párttársa olyan utat választott, amit ő biztosan nem választott volna, és ami számára nem is volt szimpatikus. „Ez megint olyan tanulság, amely arról szól, hogy a politika és a személyes dolgok hogyan kapcsolódnak egymáshoz” – mondta.
