Magyarországon 180–200 ezer krónikus tüdőbeteget tartanak nyilván. A betegségben érintettek számát azonban az orvosok ennél jóval többre, csaknem 500 ezerre becsülik. Ez azt jelenti, hogy a betegek több mint fele nem fordul orvoshoz, pedig a korai felismeréssel és kezeléssel jelentős javulás érhető el
A nemzetközi statisztikák szerint a felnőtt lakosság körülbelül 5 százaléka szenved COPD-ben (krónikus obstruktív tüdőbetegség), elsősorban a 45–50 év fölötti korosztályban, akiknek 80–90 százaléka vélhetően a dohányzás miatt érintett a betegségben.
A tüdőgyógyász magyarázata szerint az obstruktív kifejezés alatt a légutak, pontosabban a tüdő végrészein található kis hörgők összeszűkülését kell érteni, aminek hatására nehéz, sípoló légzés alakul ki. Amennyiben a kis léghólyagocskák összeszakadoznak, akkor pedig már tüdőtágulatról lehet beszélni.
Magyarországra számítva az említett 5 százalék nagyjából 500 ezer embert kellene, hogy jelentsen, ezzel ellentétben „ csak”
180–200 ezer tüdőbeteget tartanak nyilván és kezelnek, vagyis nagyon sok beteg „valahol elvész”.
Hidvégi Edit meglátása szerint közülük sokan úgy gondolhatják, „én dohányoztam, tehát akkor automatikusan köhögök, mivel egyre öregebb vagyok, egyre jobban fulladok”, ezért pedig nem fordulnak orvoshoz, pedig érdemes lenne.
A megfelelő időben megkezdett kezelés ugyanis sokat javíthat a légzésükön, különösen, ha leszoknak a dohányzásról.
A betegség jellemző tünete tehát a fulladás, a nehéz légzés és az, hogy nehezebben bírjuk a terhelést, valamint sok esetben a köhögés. „Sajnálatosan/szerencsére” a COPD nem a dohányzás első éveiben alakul ki – egy krónikus hörghurut veszi kezdetét, ami egyre és egyre romlik az évek során. Ahogy egyre több cigarettát szív el valaki, vagy akár valamilyen káros gőzt, port szív be, gondolva itt a légszennyezettségre, csak 30–40 év után jelentkeznek a COPD-s tünetek.
A krónikus tüdőbetegség kezelésére jellemzően belélegezhető – relatíve hatékony – gyógyszerek szolgálnak, amik használata azonban némi tanulást igényel.
A készítmények eltérő hörgőtágítók lehetnek, súlyos esetekben, például egy asztmás embernél pedig szteroidok alkalmazására is szükség lehet ezek mellett, megelőzendő az újabb és újabb fulladásos–köhögéses rohamokat.
A tüdőgyógyász arra is kitért, hogy bár a COPD-s és a Covid-betegek tünetei között lehetnek hasonlóságok – fulladás, köhögés –, azonban utóbbiak esetében fennáll a kifejezett tüdőgyulladásos röntgen- illetve CT-eltérés is, de természetesen a krónikus tüdőbetegek is ki vannak téve a koronavírusnak.
Ezért kihangsúlyozandó, hogy a COPD-s betegek rendszeresen használják a számukra beállított megelőző gyógyszereket, így a higiéniás és maszkviselési szabályok betartása mellett nem lesznek kitéve nagyobb kockázatnak, mit bárki más.
