A Bakony északnyugati részén fekvő mintegy 270 fős Döbrönte a Pápa és Városlőd között vezető 83-as útról letérve érhető el. Itt véget ér az út, ám az átmenő forgalom hiánya a kis település előnyét is jelenti, hiszen a nyugalom, a természeti környezet miatt sok pihenni vágyó keresi fel, akik nem mulasztják el megtekinteni a község mellett emelkedő gerincen található, hajdan Szarvaskőnek is nevezett vár romjait.
A XIV. század háborúiban sikeres hadvezérként tűnt ki Himfy Benedek, akit I. (Nagy) Lajos király több magas tisztséggel jutalmazott, így viselte a pozsonyi ispáni, a bolgárországi báni majd a temesi főispáni hivatalt is. Az uralkodó e kedvelt híve 1367-ben nyerte el azt a jogot, hogy Döbröntén várat emeltethessen.
A leszármazók azonban nem bizonyultak méltónak ősükhöz. A család érzékeny veszteségeket szenvedett a környékbeli birtokosokkal folytatott viszályok során, így például a Gyulaffyak 1401-ben elfoglalták és kifosztották magát az erődítményt is. A família tagjai ezt követően rendszeres rablóportyákat indítottak a környező vidék ellen, így a vár rablótanyává, állandó hatalmaskodások központjává züllött. A támadások nem kímélték az egyházi létesítményeket sem, sőt 1464-ben magát a pannonhalmi apátságot is megrohanták a Himfyek fegyveresei.
E cselekményük miatt ugyan Mátyás király elkobozta tőlük birtokukat, azonban – nem ismert körülmények között – néhány év múlva visszakapták azt. Viszálykodásaik során ekkor már egymás ellen is fordultak, nem riadva vissza erőszakos eszközöktől sem.
Himfy Imre leánya, Orsolya 1499-ben esküdött örök hűséget Essegvári Ferencnek, és az egybekeltek hozományul kapták meg Döbröntét, melyet jelentősen átalakítottak. Az erődítményt három oldalról a várdomb meredek oldala kellően védelmezte ugyan, ám délről szinte védtelen volt. Ezért az új birtokos kiépíttette a trapéz alakú külső védőművet, melynek központja a tekintélyes, ágyúhordozásra is alkalmas rondella lett.
A vár ezt követő történetéről kevés adat áll rendelkezésre. Nádasdy Tamás jelentése szerint még teljesen ép állapotban állt, a XVIII. században már lakatlan romként említik. Pusztulásának sem időpontja, sem körülményei nem ismeretesek.
A gazdátlan romok építőanyagát a lakosság használta fel, napjainkra az északi palota egy része valamint a már említett déli rondella falai állnak magasan, másutt sok helyen csak az alapok fedezhetők fel. Az ezredfordulón végrehajtott konzerválási munkálatok megóvták ugyan a további pusztulástól, de a régészeti feltárás egyelőre még várat magára. A könnyen megközelíthető, kulturált, gondozott emlékhelyen évente várjátékokat rendeznek.
Cím: Döbröntekülterület
Tel: (+36) 89 311-535
E-mail: [email protected]
Web: www.dobronte.hu
