A Duna-menti síkságon, a fővárostól délre 65 km-re, a Dunától 4 km-re fekszik a község, az 51-es számú főközlekedési út mellett. Lapos határa Duna-ártér volt, a folyam közelében mai is intenzív kavicsbányászat folyik. Az 56 km-re lévő Kecskemét a szabadszállási országúton és az 52-es úton át érhető el. A Duna túlpartján fekvő Dunaújvárossal kompjárat köti össze a falut, a komp jégzajlásig óránként közlekedik. Vasútállomása az első megálló a kunszentmiklósi csomóponttól a dunapataji szárnyvonalon. A települést érintő buszjáratok Budapest, Kecskemét, Baja, Dunaföldvár és Kunszentmiklós irányába közlekednek.
A kedvező adottságoknak köszönhetően már az őskorban élt itt ember, de a határban találtak már leleteket a bronzkorból, a rómaiak és a népvándorlás idejéből, s a szarmata, avar emlékek mellett honfoglalás-kori sírokat is föltártak itt. Az Árpád- korban a környék Fejér vármegye solti székéhez tartozott, a XIV. században a település mai határában még legalább két önálló falu létezett: Szalk (Zolk) neve először 1317-ben bukkan föl a Zichy-család levéltárában, Szent Mihálynak szentelt templomát is említi a birtoklevél. Ennek a templomnak az alapjai 1968-ban, sóderkitermelés közben találták meg a Duna közelében. Szent Mártont először 1320-ban említik az oklevelek, királyi lovászok faluja lehetett, ezt eredeti neve (Lovász- földe) is igazolja. Szalk a mai községtől északnyugatra, Szentmárton talán a mai falu helyén feküdt.
A XVI. század második felében a török adóösszeírások három falut említenek itt: Szalk és Szentmárton mellett Kiscsaba (a mai Csabony puszta) is szerepel a defterekben. Az itt lakók haltizedet is fizettek, tehát a Duna közelében volt a falu. Közülük Szalk volt a népesebb, a két másikban jóval kevesebben laktak, s a három település közösen használta a Duna-ártéri erdőt. Lakói ezekben az időkben tértek át a református hitre. A falvakat a tizenöt éves háború pusztította el, s a XVII. századi újratelepedés során a megtizedelt, szétszóródott lakosság már egy helyen, a mai község területén húzódott meg. Ehhez a korhoz és eseményhez fűződik egy helyben élő névmagyarázó eredetmonda, amely szerint a mai falu közepén élt Márton kovács mentette meg az árvíz pusztította Szalk falu lakóit, ezért a nép „szentté avatta”, és róla nevezték el később a falut. Az újratelepült falu neve már Szalkszentmárton, 1624-ből ismert pecsétje, református papjait 1626-tól tartja számon, imaházat a XVII. század végén építettek. A török kiűzése után földesúri falu lett Szalkszentmárton” a XVIII. században a határában lévő pusztákkal együtt (Csabony, Feketehalom, Homok, Nagyállás, Szentlőrinc, Vadas) az Amade, Festetics, Hadik grófi famíliák, valamint a Jankovich, (majd később) a Vigyázó családok birtokában volt.
A század végén már mezőváros, évi négy vásárral, az 1773-as birtokösszeírások szerint van téglaégetője. Csabonyban pedig, közel a Dunához, királyi só- és gabonaraktárak állnak. Lakóinak száma 2104, ebből 2020 a református, a többi katolikus. Ekkoriban épült református temploma (1767-75), valamint a mai faluközpont meghatározó épületeinek többsége, a vendégfogadó, a bolt, az iskola és a városháza. Egy korabeli leírása szerint „határja 3 nyomás béli, földgye rész szerént fekete, rész szerént homokos, de gazdag termésű, bővelkedik gabonával, és jóféle gyapjúval”.
A XIX. század első felének szalkszentmártoni viszonyairól nyújt alapos betekintést az összeírás, amelyet 1822-ben készített el Magyari Imre, a Festetics-uradalom prefektusa (gazdatisztje). Ez az igen részletes összeírás tartalmazza a város és pusztái gazdasági viszonyait, adottságait, szükség szerint javítási, változtatási javaslatokkal is él. A szöveg külön érdekessége, hogy tüzetesen bemutatja a „Nagy Vendégfogadó” házat, a mészárszékkel együtt. Ezt a fogadót bérelte 1844-1846-ban Petrovics István, Petőfi Sándor édesapja, itt állt oda a költő, ha kellett, a húsvágó tőke mellé, itt és ebben az időben írta 112 versét és verses elbeszélését, köztük a Felhők-ciklus darabjait, Zöld Marci című drámáját és a Hóhér kötele című regényét. A falu lakóinak máig mélyen élnek a költő és családja emlékei, az itteni Petőfi-kultusz mindig különleges összetartó erőt jelentett a szalkiak körében.
1848. májusában Pest megye választmánya javasolja a belügyminiszternek, hogy Szalkszentmárton is kapjon önkormányzási lehetőséget, mert „anyagi állása”, az ott található „értelmi műveltség és törvényes jártasággal bíró egyének” kellő száma a rendezett tanács megfelelő működését biztosítaná. Szeptemberben Kossuth a szalki Duna-partra rendelia Jellasich közeledtére hadba szállt 5500 kecskeméti nemzetőrt. Táborukat szeptember 30-án személyesen Mészáros Lázár hadügyminiszter tekinti meg, majd osztatja ki a Dunán gőzhajón idehozott tízezer kaszát.
A jobbágyfelszabadítást követően a település szorgalmas lakói a maguk uraként falujuk gazdaságát is gyarapították. Szaporodott a lélekszám is, és bár 1876-ban elvesztették a mezővárosi címet, 1891-ben már 3640 lakója, gőzhajóállomása, postája és takarékpénztára is van a nagyközségnek. A századfordulón avatják fel a fogadó falába helyezett Petőfi-emléktáblát, 1902- ben pedig bekapcsolódnak a vasúti forgalomba. Az első világháborúban közel száz hősi halottat veszít a falu, 1918-19 viharos hónapjait viszonylag nyugalom vészelték át az ott élők, csak Homokszentlőrinc pusztáról van adat radikális uradalmi földfoglalásról 1919. januárjából. A két világháború közt már hitelszövetkezet, kereskedelmi és iparos egyesület, és két negyvennyolcas kör, valamint gazdakör is működött a községben. Egy 1930-as adat szerint van hengermalom, gyógyszertár, körorvos és fogorvos is működik. A határ ekkor zömmel kisbirtok, kivéve az Akadémia 5500 holdas Vigyázó-örökségét. A második világháborúban már száznál több fiát veszítette el Szalkszentmárton, de a front a községen vérontás nélkül vonult át. 1945 tavaszán az Akadémia birtoka esett bele a földosztásba, és ott alakult meg az első termelőszövetkezet is 1949-ben. Ezt az 50-es évek végéig több kisebb szakcsoport alakulása (és föloszlása) követte. A kollektív mezőgazdaság kudarcai és Dunaújváros (a korábbi Sztálinváros) közelsége sok embert vitt el az iparba, s ez a lakosság számának erős csökkenésével járt. 1960-ban alakult meg a már életképesebbnek bizonyult Hunyadi és Petőfi Tsz, ezek a 70-es években az utóbbi neve alatt egyesültek.
Az elmúlt évtizedek legfontosabb fejlesztései a víz- és gázvezeték hálózat létesítése, valamint a szennyvízhálózat- és tisztító kiépítése voltak. 1990-ben 11 független képviselővel alakult meg Szalkszentmárton önkormányzata. A következő, 1994- es és 1998-as választásokon is csak független jelölteket választottak képviselővé. A település tagja annak a kistérségi szövetségnek, amely a környék települései körében szerveződött. A falu képét alapvetően meghatározó lakóházak csaknem fele a XVIII. század végétől a XX. század elejéig épült, nemesi udvarházat utánzó, tornácos parasztház. Európai viszonylatban is ritka látvány a szigorúan zárt faluközpont, benne a falusi klasszicista építészet kis remeke, a községháza műemlék épülete (mai formájában egyidős a Nemzeti Múzeummal). Ugynacsak műemlék épület a főtéren álló kései barokk református templom, valamint a szintén a XVIII. század végén épült Beálló fogadó a kocsiszínek, a mai Petőfi Emlékmúzeum, néprajzi, irodalmi és helytörténeti gyűjteményeivel. A központtól 5 km- re, Homokpusztán található, s az 1822-es összeírásban is szereplő nyomtatószín és gabonatároló épülete agráripari emlék. A főtéren áll a Munkácsi-díjas Marton László 1969-ben avatott egészalakos Petőfi-szobra, a 210 nevet tartalmazó, a két világháború hősi halottainak emlékét megörökítő, 1969-ben fölavatott páros emlékmű, valamint a millennium tiszteletére 2000. augusztus 20-án avatott Szent-Márton szobor. Községünk 1998-ban elnyerte az „Év faluközpontja” díjat, 2000. évben az „Európai Falufelújítási díj 2000” különdíját, valamint a „Virágos Magyarországért” díjat.
• A következő emlékműveket, épületeket érdemes megtekinteni: Petőfi Sándor szobor,
• Petőfi Emlékmúzeum,
• Díszterem, Díszkapu,
• Református paplak,
• Községháza,
• Szent-Márton szobor,
• Református templom,
• I. és II. világháborús emlékmű, 56-os emlékmű,
• Katolikus templom.
Település-fejlettségi mutatók:
• Lakosság száma: 3009 fő
• Terület: 8210 ha
• Lakások száma: 1263
• Ebből önkormányzati: 6
• Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások: 80 %
• Vezetékes gázzal ellátott lakások: 80 %
• Telefonnal ellátott lakások: 90 %
• Burkolt (portalanított) utak: 75 %.
Intézmények:
• 2 általános iskola
• 2 óvoda
• 1 művelődési ház
• 1 könyvtár
• 2 templom
• 1 múzeum
• 1 étterem
Eseménynaptár:
• Február 2. mackónap
• Április húsvéti játszóház
• Május első vasárnapja országos állat- és kirakodóvásár
• Május utolsó hétvégéje gyermeknap
• Június 3. hétvégéje FIREBIRDS Motoros Party
• Augusztus 20. falunap
• Október 2. vasárnapja országos állat- és kirakodóvásár
• November 11. Márton-nap
• December karácsonyi játszóház
Civil szervezetek:
• Tűzoltó Egyesület (önkéntesek és hivatásosak, éjjel-nappal ügyeletet tartanak)
• Iskola Alapítvány
• Óvoda Alapítvány
• Úttörőcsapat
• Nyugdíjasklub
• Mozgáskorlátozottak szervezete
• Polgárőrség
• Vadásztársaság
• Múzeum Baráti Kör
Testvér-kapcsolatok:
Több, mint másfél évtizedes testvér-települési kapcsolata van a községnek Boldogfalvával, Sahival – az Ipolyságban – pedig közel 25 esztendős.

Cím: Szalkszentmárton Jókai M. utca 2
Tel: +36 (76) 535 006
E-mail: [email protected]
Web: http://www.szalkszentmarton.hu