„Ha van egy kis esze, a házam közelébe se merészkedik soha életében!” – így reagált a 2006-ban brutálisan meggyilkolt Pénzes Henrietta (†18) nagymamája arra a hírre, hogy imádott unokája gyilkosa, K. András idén nyáron kiszabadul a börtönből.
Ennek ellenére sokan bíztak benne, hogy még jó ideig nem kerül vissza a társadalomba, Kontrát Károly államtitkár azonban egyértelművé tette: a szabály mindenkire vonatkozik.
Mindenki ezt olvassa most!
– Jobban teszi, ha nem jön ide! Én vele már nem foglalkozom, elég nekem megbirkózni a fájdalommal, amit okozott! Mindennap megyek a temetőbe, csak ott lelek némi megnyugvást. Az ilyen embert soha nem szabadna kiengedni a börtönből – háborgott az évek óta gyászoló nagymama, Erzsike néni.
Erzsike néni soha nem is fogja túltenni magát unokája halálán, csak a temetőben talál kis nyugalmat /Fotó: Fuszek Gábor
K. Andrást, vagyis Mukit azért ítélték el, mert 2006 nyarán megerőszakolta és egy fához kötözte a lányt. Az elvetemült fiatal egy időre magára hagyta Henit, benzint szerzett, majd azt áldozatára locsolta és meggyújtotta. A lánynak még volt annyi ereje, hogy kiszabadítsa magát és pokoli fájdalmak közepette segítséget próbáljon kérni. Makói hagymaszedőkkel találkozott, akik azonnal értesítették a mentőket. Végül Heni napokkal később a kórházban halt meg.
Az elkövetőt pillanatok alatt elkapta a rendőrség. Mukiról kiderült, hogy nagyon szegényes körülmények között élt anyjával és testvérével a makói Honvéd-telepen.
– Egyedül az anyja hitt az ártatlanságában, látogatta is a börtönben, de pár éve Juca meghalt. Itt senki nem várja vissza. Nincs is helye, a testvére él a házban a családjával. Szerintem pillanatok alatt visszakerül a börtönbe, kisgyerek kora óta csak a rosszon jár az esze. Remélem, messziről elkerüli az egész telepet – fakadt ki lapunknak a helybeli Mária.
Égetőnek gúnyolták
A börtönben rengeteg gond volt K. Andrással, az évek alatt számtalan fegyelmit begyűjtött. Korábbi börtönpszichológusa úgy vélekedett: az ilyen személyiségű emberekből lesz sorozatgyilkos. P. Henrietta gyilkosa megbánást soha nem tanúsított, sőt, kicsit büszke is volt a tettére, és élvezte az ölést. A rabtársak az „égető” gúnynéven szólítják K. Andrást, így utalva borzalmas tettére.
