1991-ben a dán meteorológiai intézet tudósai összehasonlították a XX. század napfolt tevékenységét a hőmérséklet alakulásával.
Megdöbbentő hasonlóságot fedeztek fel a Nap-aktivitás és a hőmérséklet-változás alakulása között. Többen erre azt mondták, hogy ez véletlen egybeesés.
Így felmerült a kérdés, hogy hogy tudnák bizonyítani, hogy ez nem véletlen egybeesés?
Ezért a professzor és munkatársai most 400 éves periódust vizsgáltak, amikor egyáltalán voltak felmérések mindkét területen.
Olyan pontos korrelációt találtak ismét, hogy már megérte felállítani azt az elméletet, ami meg is magyarázza a napfolttevékenység és a hőmérséklet-változás összefüggését.
Az, hogy a Nap befolyásolja a hőmérsékletváltozást, az nem meglepő, hiszen a meleget sugározza a Földre állandóan. Ugyanakkor a felhők jelentős hűtő hatással is rendelkeznek. Adódik a kérdés, hogy hogy alakulnak ki a felhők?
A XX. század elején a tudósok felfedezték, hogy a Földet szubatomi részecskék folyamatos bombázása éri. Ezek alkotják a kozmikus sugárzást. Ezek jóval a Naprendszeren túlról származnak, és szupernóva robbanásokkor keletkeznek.
Amikor elérik a Föld légkörét, akkor találkoznak az óceánokból és tengerekből felszálló párával, és apró vízcseppek keletkeznek. Összeállnak felhőkké. De ha a Nap aktivitása megnő, akkor a napszél erősebbé válik, és mintegy elfújja a kozmikus sugárzás részecskéit. Ekkor kevesebb felhő keletkezik, és a hőmérséklet nő. Se a széndioxid, se más nem vesz ebben részt!
Montvai György
