A svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal friss adataiból az derül ki, hogy a migránsok jelentős része csupán az állami támogatásokból él.
A legrosszabb helyzet a szomáliai bevándorlók esetében van, ugyanis több mint 80 százalékukat az állam tartja el.
A Bevándorlási Államtitkárság és statisztikai hivatal által is közzétett jelentés szerint az országban élő körülbelül 4 ezer szomáliai migráns 83,7 százalékának függ a havi megélhetése a svájci állami hivatalok segélyeitől.
Ezzel az aránnyal a kelet-afrikaiak simán az első helyen vannak,devan még két népcsoport, ami 50 százalék feletti mutatóval rendelkezik, érdekesség, hogy mind a kettő afrikai származásúakat foglal magában:az északkelet-afrikai Eritreából bevándorolt migránsok 54,7 százaléka él állami támogatásokból, a kontinens délnyugati partjainál fekvő Angola bevándorlóinak pedig az 54 százaléka függ a hivataloktól.
2016 novemberében történt a németországi Wabern egyik pubjában, hogy öt szomáliai illegális bevándorló akadt meg az integrációban, amikor a pincér átnyújtotta nekik a 17 eurós (kb. 5400 forintos) számlát az elfogyasztott nyolc sörért és két vodkáért. A migránsok erre közölték, hogy „mi szomáliaiak vagyunk, mi nem fizetünk”, majd ketten kirohantak a helyiségből, a maradék hármat pedig a tulajdonos vágta ki. Kis idővel később viszont kettő vasrudakkal felfegyverkezve tért vissza a sörözőhöz, ahol az ablakokat és az ajtókat kezdték el püfölni. A tulajdonos úgy írta le a szituációt, hogy az életét féltette, mert nagyon agresszívak voltak. A számlát persze nem fizették ki.
Érdekesség, hogy a svájci állampolgároknak mindössze 2,4 százalékára igaz ez, de ezzel a számmal sem ők a legjobbak e tekintetben: a japán származásúaknak ugyanis mindössze 0,6 százaléka van kitéve az állami támogatásoknak.
Damian Müller, a liberális FDP párt tagja szerint a számokból világos, hogy a menekültstátuszért folyamodók közül túl sokan nem felelnek meg az előírásoknak, de azért azt is hozzátette, hogyszerinte az ország nem tett meg mindent, hogy sikeresen integrálják a migránsokat a svájci gazdaságba.
Bachir Gobdon a szomáliai diaszpórát képviselve arra jutott, hogy az aggasztó számok mögött a szomáliai családok nagy mérete áll. Példaként említette, ha a vendéglátásban dolgoznak, ahol aránylag alacsonyabbak a fizetések, akkor abból nem tudják eltartani a családot, ahol hét gyerek is van.
Nem egyedülálló egyébként a svájci probléma.Svédországban a tavaly nyári adatok szerint a migránsok 20 százaléka volt munkanélküli, miközben a svédeknek csak 3,6 százaléka. Németországban pedig tavaly a Hartz IV nevű munkanélküli támogatásból részesülők több mint fele volt bevándorló, 2010 óta 69 százalékkal nőtt a számuk, miközben a németeké 20 százalékkal csökkent.
A gazdag Svájcban is elég nehézkes a migránsok integrálása
A számokból tehát kiderült, hogy ez idáig nem volt túl sikeres a migránsok munkaerőpiaci integrációja, ugyanakkor van más terület is, ahol a svájciaknak lépniük kell. Thurgau kanton szeretné például elérni az alkotmány módosítását, hogy a németet gyengén beszélő szülőknek is be kelljen szállniuk a nyelvórák finanszírozásába. A kezdeményezés célja, hogy egyrészt spóroljon a kantonnak, másrészt pedig elősegítse az integrációját azoknak „a svájci születésű gyerekeknek, akiknek szülei külföldiek, de Svájcban élnek”.Hogy az alkalmazkodás a befogadó országhoz miért nem volt eddig evidens, arról nincs információ.
Ráadásul nem is újdonságról van szó, régóta megy már ugyanis a vita arról, hogy hogyan is kellene kezelni azt az egyre csak növekvő számú gyereket, akik megfelelő nyelvtudás nélkül kezdik meg az óvodát. És ezek után vetette fel most a thurgaui parlament azt a teljesen észszerű ötletet, hogy ha a „külföldiek” nem akarják integrálni a gyerekeiket, akkor fizessenek a nyelvórákért.
Van azonban egy érdekes kitétel is a tervezetben, miszerint az újonnan érkezett migránsokra egyelőre nem vonatkozna a szabályozás.Ez viszont csak még szomorúbbá teszi a helyzetet, ugyanis teljesen világossá válik, hogy a már régóta Svájcban élő bevándorlóknak eszükben sem volt eddig sem az integrálódás.
Közben egyébként működik egy hasonló rendszer Basel-Stadt kantonban, ahol a szülőket az óvodáztatás előtt egy évvel egy kérdőívvel keresik meg a gyerekek nyelvtudásáról. Ha nem megfelelő a tudás szintje, akkor a kicsiknek el kell menniük heti kétszer egy félnapos nyelvtanulós játszócsoportba. Ha viszont a szülők nem viszik el a gyereket, akkor megbüntetik őket 1000 svájci frankra, ami mai árfolyamon 279 ezer forint.
A migránsok integrációja tehát tényleg nem alakul túl fényesen Svájcban, olyannyira nem, hogy számos intézkedést kell meghozniuk az ügy érdekében. Genfben február elején népszavazást tartottak az úgynevezett „világiassági törvényről”, ami többek között megtiltja, hogy választott tisztségviselők és közalkalmazottak látható vallási szimbólumokat hordjanak.
A kanton lakóinak 55 százaléka támogatta a törvényt, annak ellenére, hogy a baloldaliak és a muszlimok azzal riogattak a szavazás előtt, hogy diszkriminációhoz vezet, különösen a muzulmán nőkkel szemben.Külön figyelemre méltó, hogy a jobboldali többségű kantoni törvényhozás még tavaly áprilisban fogadta el a törvényt, amit egyébként a három fő genfi vallási közösség, a protestánsok, a római katolikusok és az ókatolikusok is támogattak, egyedül a balosoknak és a muszlimoknak nem tetszett a változás.
Annyira nem, hogy miután a parlament elfogadta a jogszabályt, a szélsőbaloldaliak, a zöldek, a feministák és muzulmán szervezetek egyből aláírásokat kezdtek el gyűjteni a népszavazásért. Mint mondták, a tiltás diszkriminációhoz és iszlámellenességhez vezet, különösen a muszlim nőkkel szemben, akik fejkendőt is hordanak. Nos, hát ennek az lett a vége, hogy a lakosság is kinyilvánította véleményét az 55 százalékkal.
origo
