Egy lengyel amatőr fotósnak sikerült titokban több olyan képet készítenie Észak-Koreában, amelyek azt mutatják meg a diktatúrából, amit Kim Dzsungun rendszere titkolni szeretne. Élményeiről az Euronews-nak számolt be.
Michal Huniewicz azzal játszotta ki a kommunista diktatúra cenzorait, hogy módosította fényképezőgépét, méghozzá úgy, hogy törlés helyett elrejtette a rajta tárolt képeket. Még egy utastársa, Ammar Hassan Mohammed Jawad Hassan fotóit is megmentette, ezeket is töröltetni akarták a cenzorok.
Huniewicz egy hivatalos, vezetővel kísért túrán vett részt Észak-Koreában, amely országot turisták máshogy nem is látogathatnak. Az állami felügyelet olyan szigorú volt, hogy kirendelt kísérőjük még azt is megmondta, hogy mikor keljenek és mikor feküdjenek.
Képein befejezetlen utak, üres pultok láthatók, amik mind ellentmondanak a magáról erős és prosperáló, atomfegyverkezési programjára hatalmas összeget költő szuperhatalom képét sugárzó ország propagandájának.
Euronews: Mi volt a legsokkolóbb vagy a legmarkánsabb az út alatt?
Michal Huniewicz: Semmi nem lepett meg igazán, mert alaposan felkészültem az utazás előtt. Mindezek ellenére azt eléggé bizarrnak találtam, mikor az idegenvezetőnk azt mondta : « most egy katonai övezeten fogunk áthaladni, ahol tilos fotókat készíteni. Úgyhogy most mindannyian elmennek aludni. » Ezt egy órával azután mondta, hogy felébredtünk reggel. A legsokkolóbb azt volt, ami bennem történt. Észrevettem, hogy elkezdtem igazodni, úgy cselekedni, hogy elégedettek legyen velem az idegenvezetőink. Elfogadtam a szabályokat, vártam az utasításokat (…) Nem éreztem, hogy agymosásnak lennék kitéve, egy szavukat sem hittem el. Mégis valamiféle utasításokat követő birka lettem.
Michal Huniewicz: Számomra rosszabb élmény volt Észak-Korea, mint amit a tévében láttam eddig róla. Persze, nem láttam erőszakot, hajléktalan embereket az utcán, és koncentrációs tábort sem. De látni az elszegényedett emberek szürke nemzetét, a rémült arcokat, ahogy kerülik a szemkontaktust, illetve mindenféle kapcsolatot velünk, mintha leprások lennénk, hát az roppant nyugtalanító volt.
Michal Huniewicz: Egy előadást láttunk, amiben mi is szereplők voltunk. Mi játszottuk el a helyi embereknek azt a külföldi turista szerepet, amit látniuk kellett. Azt, ahogy meglátogatjuk és csodáljuk az élhető világok legjobbikát, vagyis Észak-Koreát.
Huniewicz elmesélte az Euronews-nak, hogy a legkomolyabb előadás a phenjani pályaudvaron fogadta, ahol miután leszálltak az őket szállító vonatról, több, szépen felöltözött helybélit láttak, amint csomagjukkal sétáltak a pályaudvaron, siettek egyik peronról a másikra, mintha csak a következő vonathoz készülnének. De aznap több vonat nem indult az állomásról és nem is érkezett oda.
Forrás: euronews
