Sokkoló pillanatok: tévében ismerte fel az őt üldöző gyilkost Péter

Tévéműsorból, már felnőttként tudta meg Péter, hogy aki kisfiúként üldözte, valójában egy gyilkos…

Péternek gyermekként rémálmai voltak, de az azóta eltelt évtizedek alatt is sokszor kísértette egy ijesztő, sápadt arc. Tizenhárom éves volt, Budán élt a családjával. A suliból hazafelé egy férfi elkezdte követni.

– Egy másik iskolával szemben álldogálva a Déli pályaudvar közelében szúrt ki. Visszanéztem a szemem sarkából, azonnal éreztem, hogy követ – kezd bele a Borsnak a hajmeresztő történetbe az ötvenes évei elején járó férfi.

– Gyorsabbra vettem a tempót. Csak a pár méter elő­nyömnek és a gyorsaságomnak köszönhettem, hogy nem ka­pott el, de egészen hazáig kö­vetett. Egy pillanatra szem elől té­vesztett, felment az első emeletre, és mire meglátott a magasföldszinti ajtónk előtt, édesapám szerencsére ajtót nyitott nekem. Nagyon elszánt lehetett, mert még ekkor sem tágított. Úgy tett, mintha a szomszédhoz szeretne becsöngetni. Apám aztán kiment, de a férfi ekkor meglódult, és apu nem tudta elkapni – mondja Péter, aki a történtek után később sok járókelőben vélte felfedezni tá­madóját. Az eset olyan traumát okozott a vékony, törékeny, ezért a koránál kicsit fiatalabbnak tűnő fiúnak, hogy többet nem mert azon az útvonalon hazamenni. A rejtélyes idegen szőrén-szálán eltűnt, majd a senkivel össze nem téveszthető, falfehér arca egy tévéműsorból köszönt vissza majdnem negyven évvel később. Pár éve gyermekgyilkossági ügyekről beszélgettek az egyik bűnügyi mű­sorban egy 80-as években hí­ressé vált nyomozóval, aki a felvételek közben lapozgatta régi ügyei aktáit.

– Egyszer csak ott volt az az arc, amit ezer közül is felismernék, hiszen az ajtónk előtt nézett a szemembe majdnem 40 éve – mondja most is döbbenettel Péter. 

A férfit Bencsik Lászlónak hívták, és 1982 januárjában megfojtott egy 8 éves kisfiút egy tízemeletes újpesti panelház tetőkijáratánál. A büntetett előéletű 32 éves férfi áldozatának nem volt akkora szerencséje, mint Péternek. Az ugyancsak iskolából ha­zafelé tartó Tamást leszólította, a kisfiú pedig beleegyezett, hogy Bencsik hazáig kísérje. A beteges férfi beszállt vele a liftbe is, Tamás sorsa pedig megpecsételődött. Az újpesti gyermekgyilkost halálra ítélték és kivégezték, így Péter szerencsére nem is találkozhatott volna vele többet.

Ő azonban egészen eddig nem tudta, és rengetegszer kísértette az a be­esett, érzelmek nélküli arc. Azóta nem tud szabadulni a tudattól, ő lehetett volna a következő áldozata.

Forrás: Ripost