1986 április 26 – egy tragikus nap a Szovjetunió és az egész világ történelmében. Ezen a napon történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége, a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A robbanás következtében óriási területek lakatlanná váltak.
Az erőmű harminc kilométeres körzetében élő mintegy 130 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, közülük sokan megbetegedtek a sugárszennyezés hatására. A baleset a természetet is súlyosan érintette: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el.
Ennek ellenére mégis úgy tűnik, hogy az ember jelenléte sokkal veszélyesebb az állatokra nézve, mint a sugárzás, hiszen a továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére, az állatok száma és a faji sokszínűség folyamatosan növekszik. Ebben a cikkben úgy döntöttünk, hogy tájékoztatni fogjuk Önöket erről és kíváncsiak vagyunk, hogy milyen következtetésekre jutottak a végén.
Az elmúlt 30 évben a magukra hagyott állatok száma megtöbbszöröződött. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy a sugárzás nem annyira káros az állatokra, mint az ember jelenléte!
A kutatók nyomon követték a robbanás utáni élővilágot, és tavaly novemberében Ukrajnában 42 kamerát telepítettek az erdőbe.
A kutatások alapján megállapították, hogy a kihalt erdő helyén sokkal egészségesebb erdő nőtt, amely olyan ritkává vált őshonos állatok tértek vissza, mint például a hiúz, farkas, szarvas, róka. Csak azok a fajok tűntek el teljesen, amelyek főleg a szántóföldekről vagy az emberek szemetéből válogatva táplálkoztak, például a gólyák, a verebek és a galambok.
Továbbá olyan ritka fajok jelentek meg, amelyek sok éven át soha nem éltek ezen a helyen, mint például európai hiúz és barna medve.
A csernobili robbanás a vadon élő lovaknak és a bölényeknek is kedvezett.
Mint látható, az emberek néha még a radioaktív szennyezésnél is több kárt tudnak okozni. Azt gondoljuk, hogy ezen érdemes elgondolkodni.
Forrás: buzzblog.eu
