Horváth József a karcagi cigánytelepen nőtt fel, mostanra azonban messzire jutott, és rengeteg ember életét befolyásolhatja!
Horváth Józsika már gyerekként a karcagi cigánytelepen is más akart lenni, mint társai! Többre vágyott annál, mint hogy kétkezi munkás legyen, és hamar megértette, hogy ehhez tanulnia kell!
Szerencséje volt: szülei erejükön felül támogatták őt, és másik három testvérét is, a jó képességű, gyors felfogású gyerek pedig hamar sikereket ért el az iskolában!
A 28 éves rákkutató genetikus eleinte a jogi pályára szeretett volna menni, de a biológiatanára más irányba terelgette! Kiderült, a reál tárgyakhoz is van tehetsége, biológiában az országos tanulmányi versenyen első helyezést ért el!
Arra az egyetem alatt jött rá, hogy a genetikai eredetű betegségek érdeklik igazán. Kutatócsoportjával olyan genetikai markereket, jelzőket keres, amelyek idejében figyelmeztetnek a szájüregben kialakuló rákra.
(Kép forrása: 168 óra)
A kutató már most a karcagiak példaképe, amióta megkapta a „hétköznapi roma hősöknek” járó Aranypánt-díjat, még szélesebb körben vált ismertté. Azóta előadásokat tart fiataloknak, elmondja nekik, hogy mindig van kiút, a legmélyebb helyzetből is, hogy sosem késő változtatni.
Erről így nyilatkozott:
“Persze hogy illúzióromboló, ha az emberbe lépten-nyomon sulykolják, hogy kevesebbet ér, mint mások. De Isten azért adott szabad akaratot, hogy rendelkezzünk vele, és általa akár a legerősebb ellenszélben is lehessen előrehaladni. Mert nincs más választásunk.”
Cigány-magyar gyökereiről pedig ezt mondja:
„Ugyanannyira vagyok cigány, mint magyar. Ebbe az országba születtem, magyar vagyok. De ismerem a gyökereimet, tudom, honnan jöttem, cigány is vagyok. Ötven-ötven százalék.”
Forrás: tudnodkell
