Anya, Édesanya!
A legszebb szó, szívet melengető simogató.
Anyák, Édesanyák, Ti olyat adtatok amint senki más nem tudott. Két életet kaptunk tőletek a sajátunkat és a tiéteket. Olyan varázslat ez, amire csak egy anya képes. Rohanó világ, elszaladnak az évek, sok-sok napon keresztül elszalasszuk azt a lehetőséget, hogy megöleljünk, hálát adjunk Nektek.
Aki még megteheti, ne feledje, hogy anyukáját, édesanyját, nagymamáját, dédmamáját megölelje.
Ha az évek messze sodortak tőle ölelés helyett a mai technikai csodák lehetővé teszik, hogy felköszönthesd őket..
Leendő anyukák jusson eszetekbe, hogy nemsokára a Ti gyermekeitek is készülnek erre az ünnepre. Bármennyire szeretnétek majd nem kimutatni meghatottságotok, meglátjátok, hogy a könnyeiteket Ti is csak nyelni tudjátok.
Az édesanyák nem várnak mást tőletek, csak annyit, hogy szerethessenek benneteket. Engedjétek meg nekik ezt az örömet.
Ha az élet úgy hozta, hogy erre már nincs mód, akkor gondolatban öleld meg és jusson eszedbe, hogy neki mennyi idő és munka kellett, hogy most rágondolhatsz és gondolatban megölelheted.
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
