„Oroszország célja Ukrajna elpusztítása, leradírozása a térképről.
Nincs más választásunk: győzelem vagy halál” – vallja Andrij Kovalenko újságíró, az Ukrán Sajtóakadémia (Академія української преси) ügyvezető igazgatója, akit egy évnyi háborús tapasztalatairól kérdeztünk.
„Sokkoló volt számomra az invázió mértéke. Sokan arra számítottunk, hogy az orosz támadás a donyecki és a luhasznki régióra korlátozódik majd, de hamar világossá vált, hogy az oroszok egész Ukrajnát el akarják foglalni, a fővárossal, Kijevvel egyetemben” – eleveníti fel az egy évvel ezelőtt történteket Andrij Kovalenko ukrán újságíró.
A Kijevben élő férfit a kiterjedt offenzíva személyesen is érintette,
Felesége és két kisfia három hónapot töltöttek Lengyelországban, mielőtt hazatérhettek volna.
A fiúk számára a háború megtapasztalása, és a közvetlenül a frontvonalak mögött dolgozó édesapjuktól való elszakadás is megterhelő volt lelkileg, melynek következményeivel máig küzdenek.
Az ukrán főváros biztonságos voltált firtató kérdésemre csak annyit válaszol:
Kovalenko az elsők között volt, akik a Kijevtől észak-nyugatra fekvő Bucsából tudósítottak a város felszabadítását követően. „2022. április elsején jutottam be Bucsába a hadsereggel. Örökké fogok emlékezni arra, amit aznap láttam. Képtelenség elfelejteni, pláne megbocsátani. Tömegsírok és temetetlen halottak az utcán, a házakban, a pincékben, az autókban” – sorolja.
Visszaemlékszik azokra a sírokra is, amelyeket a település lakói a megszállás ideje alatt az erkélyeik alá vagy éppen a virágágyásaikba készítettek halottaiknak. Andrij a bucsai vérengzésen túl egyebek mellett Irpinyből, Hosztomelből és Borodjankából is tudósított. „Mindent láttam a saját szemeimmel, a szkeptikusoknak pedig készítettem fotókat és videókat. Sajnos ezek nem tudják kellőképpen elmélyíteni a nézőket az ott megtörtént valósággal.
Ha létezik pokol a Földön, akkor az ott volt”
– fakad ki Kovalenko.
Az Ukrajnában élő orosz ajkú közösségről is kérdezem, akik a harcok által leginkább sújtott régiókban élnek. Andrij tapasztalata szerint a legtöbb Oroszországhoz érzelmileg kötődő helyi óriási törésként éli meg a háborút. „Ha inkább orosznak is érzed magad, mint ukránnak, valami csak megváltozik benned, ha azt látod, hogy orosz bombák végeznek a gyerekeiddel, a családtagjaiddal.”
A legfrissebb hírek itt!
Andrij Kovalenko úgy látja, hogy az újabb orosz hadműveletek ugyan megkezdődtek Donyeckben és Luhanszkban,
A civilizált világ segítségével képesek az ukránok a győzelem kivívására, szerinte, de hangsúlyozza, hogy ennek nagy ára van: „A mi oldalunkon a legjobbak halnak meg, az ő oldalukon szörnyetegek és gyilkosok”.
A nyugati segítséget nagyra tartja, ugyanakkor úgy véli, hogy még több és gyorsabb fegyverszállításra lenne szükségük. Ez végső soron a nyugati országok érdeke is – teszi hozzá.
A magyar kormányról határozottan negatív véleménye van a konfliktus kapcsán képviselt álláspontja miatt. A menekültek befogadásán felül Ukrajnának nyújtott elég jelentős magyar segítségről, többek között kormányzati és civil adományokról, nem igazán jutott el információ hozzá.
Végezetül arról kérdezem, hogy mekkora realitását látja a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által hangoztatott célkitűzésnek, miszerint egész Ukrajnát fel kell szabadítani az orosz megszállás alól, beleértve a Moszkva által annektált Krím-félszigetet is.
„Soha, senki nem tudta annyira összefogni az ukránokat, mint Putyin. Tisztában vagyunk vele, ha megállítjuk a háborút és területeket engedünk át Oroszországnak, akkor pár év, és folytatódik minden. Oroszország célja Ukrajna elpusztítása, leradírozása a térképről. Nincs más választásunk: győzelem vagy halál” – összegzi az általa vallott jövőképet Andrij Kovalenko.
Nyitókép: A 102 méter magas kijevi Anyaföld-szobor ukrán színekben 2022 augusztusában (Fotó: AFP/Evgen Kotenko/NurPhoto
