A Romanov-dinasztia uralma több mint háromszáz évig tartott, és ez az időszak egyáltalán nem mondható unalmasnak az Orosz Birodalom történetében. A korszakot zűrzavar, árulás, gyilkosságok, államcsínyek és rengeteg szenvedély jellemezte.
Nagy Péter, aki meggyilkolta az örökösét
I. Nagy Péter cárt az oroszok a mai napig a birodalom egyik legnagyobb uralkodójának és építőjének tartják. Nem csoda, hiszen élete legfontosabb céljaként tűzte ki, hogy országát igazi európai nagyhatalommá fejleszti. Szentpétervár névadójáról azonban kevés olyan feljegyzés maradt fenn az utókor számára, amelyek valósághűen bemutatják a cár önkényuralmát és kegyetlenségét.
Ezek egyik legszembetűnőbb példája az ideálistól igen messze álló kapcsolata fiával, Alekszej Petroviccsal.Miután a nagyherceg egyáltalán nem mutatott érdeklődést a kormányügyek iránt és szívesebben olvasott vallásos könyveket, a cárt mélyen elszomorította a viselkedése, és a szakadék tovább nőtt közöttük, amikor megszületett I. Nagy Péter második fia.A vita odáig fajult, hogy az uralkodó megfenyegette a fiát, hogy kitagadja és kolostorba záratja. A napjait rettegésben tengető cárevics ekkor szeretőjével Nyugat-Európába szökött, ahol azonban apja emberei hamarosan rátaláltak és visszacipelték Oroszországba.
Alekszej nyomás hatására lemondott a trónról a testvére javára.A paranoiás Nagy Péter ekkor már bizonyos volt arról, hogy Alekszej összeesküvést szőtt ellene, ami miatt éktelen haragra gerjedt: szörnyű kínzások közepette végeztek ki számos, lázadónak titulált embert, majd a nagyherceg félelemtől reszkető szeretője is vallott.Hamis vallomást tett a trónfosztás tervéről, amitől Alekszej teljesen megtört. Kétszeri kínvallatás után bevallotta, hogy csatlakozni kívánt a cár ellen lázadók csapatához. Apja ekkor gondolkodás nélkül halálra ítélte, amit állítólag végre is hajtatott embereivel.
Anna Ivanovna szórakozásból bántalmazta az embereket
Nagy Péter cár unokahúga, a szintén a Romanov-házból származó nagyhercegnő, Anna Ivanovna sem szűkölködött a kegyetlen cselekedetekben.
Az uralkodás fárasztó napjai közepette különleges módon szeretett pihenni és lazítani.A cárnőt ugyanis a vadászat, a lovaglás és az előkelő, táncos mulatságok egyáltalán nem elégítették ki. Sokkal inkább azokat az élvezeteket szerette, amelyek némi kegyetlenkedéssel is jártak.Az uralkodónő így hamarosan sértő és furcsa szórakozásairól vált híressé a népe körében.
Rendkívül élvezte például azokat a színpadra vitt műsorokat, amelyben fogyatékkal élő vagy igen kistermetű emberek vettek részt.A cárné felettébb jól szórakozott, miközben az embereket megszégyenítette és a becsületükbe gázolt.De nem vetette meg az erotikus jellegű szórakozásokat sem: bevallottan imádta a piszkos, pornográf történeteket. Ahhoz, hogy minél több ilyet hallhasson, bíróság elé citálták a prostituáltakat, ahol alaposan, a legapróbb részletekbe menően kérdezték ki őket.
A névtelen fogoly: VI. Iván
Anna Ivanovna halála után a trón egy alig két hónapos kisfiúra, Ivan Antonovics von Braunschweig-Wolfenbüttelre szállt.A fiatal cár mellett édesanyja Anna Leopoldovna lett a régens, akit azonban egyáltalán nem foglalkoztattak az államügyek.Nem sokkal később Nagy Péter lánya, Erzsébet úgy döntött, hogy igényt tart a trónra, amit katonai puccsal meg is szerzett. Így a mindössze egy évig „uralkodó” csecsemő sorsa ezután tragikus fordulatot vett.
Bár Erzsébet korábban azt ígérte, hogy megengedi Ivánnak és a családjának, hogy Németországba költözzenek, később másként döntött.Az alig egyéves Ivánt és édesanyját ötévnyi fogságban tartotta, és anyja halála után a kisfiú egy magánzárkában találta magát. Még megemlíteni is tilos volt VI. Iván nevét az országban, és személye sem szerepelt már semmiféle, hivatalos dokumentumban.Az egykori cár, „az 1. számú névtelen fogoly” csupán 23 éves volt, amikor 1762-ben az új uralkodó, Nagy Katalin meglátogatta, és miután potenciális riválist látott benne, kiadta a parancsot a meggyilkolására.
Szeretők sokaságát tartotta Nagy Katalin
Zsófia Friderika Auguszta, a későbbi Nagy Katalin cárné csak a szerencsének köszönhetően lett III. Péter felesége.Férje csekély érdeklődése miatt házasságuk soha nem teljesedhetett be igazán, és Katalin egy jól megszervezett udvari puccsal magához ragadta a hatalmat.Néhány nappal később a cár titokzatos módon elhunyt, amiben nagy valószínűséggel benne lehetett az elégedetlen feleség és aktuális szeretőjének a keze.
A kielégíthetetlen szexuális étvágyáról is híres Katalin harmincnégy évnyi uralkodása alatt legkevesebb tizenkilenc szeretőt tartott.A két legnagyobb szeretője Grigorij Orlov és Pavel Zubov, akikkel nyílt viszonyt folytatott. Előbbi kedvéért építtette a Márvány Palotát is, amit a szerelmesek tervei szerint földalatti alagúttal kapcsoltak volna össze a Téli Palotával, ahol a cárnő élt.
I. Sándor véletlenül gyilkolta meg az apját
Az orosz kultúrában I. Pál orosz cárt gyakran a „szegény, szegény Pavlovként” emlegetik. És nem véletlenül: a cárevics nem igazán bizonyult népszerűnek a családja körében.Még a saját édesanyja, Nagy Katalin sem tekintette őt a trón kívánatos örökösének (egyenesen azt állította, hogy nem III. Péter fia, ám a fiú jellemében és külsejében nagyban hasonlított apjára), és mindent megtett azért, hogy inkább unokáját, I. Sándort jutassa hatalomra.Ezzel sem lopta be magát érthető módon I. Pál szívébe, aki egyáltalán nem kedvelte a kicsapongó életet folytató anyját.
A cárevics gyanakvóan kezelte az uralkodónőt, amire minden oka meg is volt. Nagy Katalin még a halálában is mást nevezett meg utódjának, ám Pál anyja haldoklása közben megsemmisítette az erre vonatkozó dokumentumokat.
Amikor végre trónra lépett, számos új intézkedést hozott a régiekkel ellenben, és hamarosan rögeszméjévé vált, hogy meg akarják gyilkolni. Végül igaza lett. Fia, I. Sándor szervezett összeesküvést ellene:parancsára a cárt brutálisan megverték a saját kastélyában, majd alkoholos mámortól szerzett bátorsággal megfojtották egy zsineggel. A cárevics később cáfolta, hogy szándékában állt az apját megöletni, akinek csupán a lemondásáról szóló nyilatkozatot kellett volna aláírnia a támadás idején.
Egyik szemét mindig a nőkön tartotta II. Sándor
Néhány elődjével ellentétben, II. Sándor nagy tudású uralkodóként vezette az Orosz Birodalmat a 19. században.Kiváló politikusnak bizonyult, aki kitűnő miniszterekkel és tanácsadókkal vette körül magát. Uralkodása alatt reformokat vezetett be, ám a példás politikus nem teljesített ilyen jól férjként.Úgy hírlett, hogy a cár igencsak élvezte az életet, és több arisztokrata hölggyel is viszonyt folytatott. Számos törvénytelen gyermeket hagyott maga után.
A legemlékezetesebb kapcsolatát a tizennyolc éves Jekatyerina Mihajlovna Dolgorukovával folytatta, amikor a cár már betöltötte a negyvennyolcadik évét. A két szerelmes francia nyelvű leveleket váltott egymással, amelyekben részletesen taglalták szexuális kalandjaikat.
Több ezren haltak meg II. Miklós koronázásán
Az Orosz Birodalom utolsó nagy cárja visszahúzódó ember volt, aki gyűlölte a nyilvánosságot. Azt vallotta, hogy az egyeduralom Isten elrendelése, és ennek megfelelően uralkodott.Egy viharos korszak kezdetét jelezte, hogy koronázása is tragédiaként vonult be a történelembe.Amikor 1896. május 14-én II. Miklós fejére került a korona, hatalmas ünnepséget terveztek a moszkvai népeknek, és azoknak, akik a ceremónia miatt a fővárosba utaztak.
A kiválasztott helyszín a Moszkva északnyugati részén fekvő Hodinka-mező volt, ahol ideiglenesen színházakat, pavilonokat, ivókat és egyéb látnivalókat állítottak fel. Valamennyi vendég kapott egy ajándéktáskát is, amibe többek között kenyeret, kolbászt, mézeskalácsot és egyéb emléktárgyakat rejtettek el.Ám annak ellenére, hogy a mulatság csupán május 18-án kezdődött volna, az ajándékok és az ingyen étel reményében az oroszok már hajnal előtt ezrével érkeztek a mezőre, ahol fejvesztve rohanni kezdtek a svédasztalok irányába.Hamarosan elterjedt a hír, hogy nem lesz elég ajándék mindenki számára, ezért az emberek elkezdték támadni az ajándéktárgyakat osztogató standokat is.Az ünnepség káoszba fulladt, és sok ezer ember taposta halálra egymást, miközben több mint ezren megsérültek.
Forrás: Origo.hu
