forrás: MTI
A magyar nemzet mindig felismerte a veszélyeket, azokat jelezte Európa felé, és mindeközben elhárításuk érdekében cselekedett is; ez 1956-ban is beigazolódott – hangoztatta a honvédelmi miniszter Budapesten, a Műegyetem rakparton lévő 56-os emlékműnél tartott megemlékezésen.
Simicskó István 1956. október 23-át felidézve azt mondta: a totális diktatúrában elnyomottak között a magyar egyetemisták, a pesti srácok, a nemzet fiai és lányai voltak a legbátrabbak, mert ők voltak az elsők, akik ki mertek állni és azt mondani: „Elég volt!” „Erővel, küzdelemmel, sokszor életüket áldozva álltak ki a magyar ügyért” – fogalmazott. Kiálltak igazukért, működött bennük „a szabadságösztön” és a haza szeretete – mondta a miniszter, hozzátette: ha egyszer el kéne készíteni a magyar nép jellemrajzát, elsők között szerepelne benne a bátorság és a szabadságszeretet.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Simicskó István kijelentette: minden kornak, korszaknak megvannak a maga kihívásai, veszélyei. „Ma, ha nem is tankokkal”, de „leplezett veszély” fenyegeti nemzeti kincseinket, kultúránkat, s országaink határait is – jegyezte meg. Felidézte, hogy 1956-ban számos biztatás, ígéret hangzott el külföldi segítségnyújtásról, de az nem érkezett meg. A miniszter szerint most is érezhetnénk egyfajta magányosságot, de most a veszélyek elhárításához konkrét támogatást, segítséget is kap Magyarország.
A Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező Hivatal (HM NRH), a Nemzeti Örökség Intézete és a Szabadságharcosokért Közalapítvány szervezésében rendezett megemlékezésen Boross Péter arról beszélt: az a hév, az a nemzeti düh, amely október 23-án megmutatkozott, nem volt előzmények nélküli. Ezért is fontos, hogy emlékezzenek, s emlékeztessenek mindarra, ami 1956-hoz vezetett – tette hozzá a volt miniszterelnök, a közalapítvány elnöke.
Az ünnepség ’56-os eseményeket megélt résztvevőihez szólva hangsúlyozta: „mi megéltük azokat az évtizedeket, amikor szemünkbe hazudtak a magyar valóságról”, amikor félre akarták vezetni őket. Kifejtette: emlékeznek az 1945 utáni évekre, a „földosztásnak nevezett szörnyű kifosztásokra, a galádságokra, amelyek ennek során történtek”. Emlékeznek a megaláztatás kegyetlen éveire, amikor valami „demokráciaféle” alakult ki az országban.
Boross Péter azt mondta: most is sokat bosszankodnak, hogy mennyi félrevezető híradás, kijelentés jelenik meg ezekről az időkről. Elfogultság nélkül kell ismertetni a múlt eseményeit – hangsúlyozta a volt miniszterelnök, hozzátéve: nem lehet hagyni, hogy szó nélkül maradjon az igazság „a sokféle ferdítés világában”. Utalva Simicskó István köszöntőjére, a volt miniszterelnök megjegyezte, „ránk mindig leselkednek veszélyek, s most is – mint mindig – rosszallják, amit teszünk”.
A megemlékezésen állami és társadalmi szervezetek képviselői koszorúzással és főhajtással rótták le tiszteletüket.
