A bölcsőhalál vagy más néven hirtelen csecsemőhalál szindróma még ma is aggodalmat vált ki sokunkban. Az angol irodalomból vett rövidítéssel sokan csak SIDS-nek (sudden infant death syndrome) nevezik.
Elnevezése onnan ered, hogy egy évnél fiatalabb csecsemőkben fordul elő, akiket minden előzetes betegség, tünet nélkül holtan találnak kiságyukban.
Fontos a diagnózis kimondásához azonban azt is leszögezni, hogy sem a szülők által felvett adatokból, sem a részletes helyszíni vizsgálat, sem pedig a kórbonctani, igazságügyi orvostani boncolás után nem derül fény a halál okára. Ma már számos kutatás áll a birtokunkban annak érdekében, hogy e rejtélyes kór okát megpróbáljuk megfejteni, pontos eredetét azonban mind a mai napig nem tudjuk, hátterében genetikai, magatartási, környezeti tényezőket emelnek ki.
Kimutatták, hogy fiú csecsemőknél gyakrabban fordul elő, mint lányoknál, a meghalt csecsemők 60 százaléka fiú. A tragédiák általában az őszi-téli időszakban, többnyire az éjszakai órákban fordulnak elő, főleg a 2-4 hónap közötti csecsemőknél.
A hirtelen csecsemőhalál szempontjából rizikót jelent a koraszülöttség, az alacsony születési súly, a rossz szociális körülmény, ha a gyermek a szüleivel egy ágyban alszik, illetve a gyermeknek hasra – illetve az utóbbi kutatások szerint az oldalára – fektetése.
Nem javasolt a gyermeket nagy paplanba bugyolálni, túlöltöztetni sem. Többszörösen fokozott rizikót jelent, ha a családban már fordult elő bölcsőhalál. Nyomatékosan fel kell rá hívni a figyelmet, hogy kimutatott tény, hogy már a magzati életben és utána is az anya, illetve a környezetében lévők dohányzása sokszorosan hajlamosítja a gyermeket a hirtelen csecsemőhalál kialakulására. Az anya túl alacsony, illetve túl magas életkora (15 év alatt és 40 év felett) szintén kockázati tényező, a gyermekét egyedül nevelő anya úgyszintén.
A bölcsőhalált szenvedő babáknál kimutatták, hogy az agyban lévő légzőközpont fejletlenebb, nem működik jól az alvás-ébrenlét szabályozás és sok esetben a hő-, illetve a szívritmus-szabályozás is éretlen. A hason fektetett, illetve a szüleivel egy ágyban alvó gyermek számára kevesebb friss levegő jut, ugyanis a hason fektetett csecsemő orra és az ágya között csak kis tér van, ahol az általa kilélegzett elhasznált levegő koncentrálódik, és a kisbaba azt lélegzi be újra és újra. A gyermek több szén-dioxidot lélegezik be (az elhasznált levegő szén-dioxid tartalma nagyobb), ez pedig az éretlen újszülöttnél légzésleállást okozhat. Az egy ágyban való alvás azért sem javasolt, mert a fáradt, kimerült, esetleg altatót szedő szülő könnyebben összenyomhatja gyermekét.
Ha a családunkban már előfordult a bölcsőhalál vagy csecsemőnknek fokozottabb rá a rizikója (például újszülöttként gépi lélegeztetésben részesült), akkor érdemes házi gyermekorvosunk segítségét kikérni.
Kaphatóak úgynevezett légzéskimaradást jelző (apnoe alarm) készülékek, melyek sípoló hang segítségével hívják fel a szülő figyelmét, ha a gyermek nem vesz levegőt. Természetesen, ha családunkban még nem fordult elő bölcsőhalál, de aggaszt minket ez a probléma, úgy bababoltokban, illetve gyógyászati segédeszköz boltokban akkor is is beszerezhetünk egy ilyen készüléket.
Amit a megelőzés érdekében már várandós korunkban megtehetünk: járjunk el gondosan terhes tanácsadásra, ne dohányozzunk és más se dohányozzon gyermekünk, magzatunk környezetében, gyakran szellőztessünk. A már megszületett kicsit ne altassuk nagyon meleg ruhákban, illetve nagy paplan alatt, amely alá beficánkolhatja magát. A kicsit ne fektessük a hasára, illetve az oldalára sem különböző ékekkel kitámasztva, altassuk a hátán. Csak akkor fektessük a hasán, ha nappal van és a kicsit szemmel tudjuk tartani. Nem javasolt továbbá egy ágyban aludni a kicsivel, aludjunk inkább vele egy szobában, ágyacskája legyen a mi ágyunk mellett. Javasolt az is, hogy minél tovább anyatejes táplálásban részesüljön a csecsemőnk.
Forrás: Webbeteg
Képek: schoolworkhelper.net
