Nagyunyomot a XVIII. század első felében a nagyunyomi Akats, a párisi Bátsmegyey és a pósfalvai Tulok család birtokaként említették. A XVIII. sz. második felében párisi Bátsmegyey József nagyunyomi és sorokújfalui birtokait rumi és rábadoroszlói Rumy József vásárolta meg, majd fia, Rumy Antal az itteni birtoktestet 1820-ban taródházi báró Mikos Lászlónak
adta el. A földbirtokos fiától, Mikos Jánostól 1832-ben Sényi Gábor
vásárolta meg az uradalmat; a belső telken 1836-ban már állt egy ház, az abban az évben készült értékbecslés szerint.
A nagyunyomi Sényi família 1588-ban Rudolf királytól kapott nemesi címet, amelyet 1807-ben megerősítettek, majd 1863-ban a „nagyunyomi” előnevet adományozták a családnak. A kastélyt Sényi Gábor emeltette 1842 körül klasszicista stílusban. Az építtető magyar királyi tanácsos, valamint a
németújvári herceg Batthyány- Strattmann Fülöp uradalmainak jószágkormányzója volt, az ő közügyek terén szerzett érdemeiért kapta a família a „nagyunyomi” előnevet.
Sényi Gábor 1867-es halála után egyik fiára, Sényi Bélára szállt a kastély, aki vármegyei törvényhatósági bizottsági tag volt, korábban huszárkapitányként szolgált a hadseregben. A földbirtokosról 1917-es halála után unokaöccsére – Sényi Kálmán főispán fiára – Sényi
Péterre szállt a kastély, 1919- ben a Tanácsköztársaság idején
készült összeírás is őt említette tulajdonosként.
Sényi tengeri korvettkapitányként szolgált, majd a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Rt. igazgatóhelyettese, majd ügyvezető igazgatója lett. Szaktudása miatt kormányfőtanácsossá is kinevezték. Az uradalmat lehetséges, hogy ő adta el 1923-ban bekövetkezett halála előtt, de az is
elképzelhető, hogy örököseitől vásárolta meg dr. pabieniczi gróf Woracziczky Olivér.
A pabieniczi Woracziczky família cseh eredetű volt, Antal bárót 1783-ban emelték cseh grófi rangra, majd János gróf – Olivér apja – a magyar grófi
címet is megkapta a főrendházi tagság egyidejű adományozásával.
A család magyarországi fő birtoka a temesmonostori uradalom volt.
1935-ben Woracziczkynek 179 kath. földje volt a faluban.
Érdekesség, hogy brüsszeli lakosként tüntették fel a grófot, mivel rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként ott teljesített szolgálatot 1935 és 1940 között. A diplomataként működő Olivér gróf tagja volt a Máltai Lovagrendnek is, a II. világháború utáni államosításig ő maradt a birtok tulajdonosa.
1945-ben a gróf Ausztriába menekült, a 25 szobás kastélyt kirabolták, berendezését széthordták. Az épület teljes felújítása 1962-ben fejeződött be, ekkor általános iskolaként funkcionált – egészen napjainkig.
A kastélypark fái közül egy csüngő gyertyán, egy törökmogyoró,
egy szomorúbükk, egy tengerparti jegenyefenyő, egy szeldeltlevelű hárs és két magaskőris ma is megvan. Márfi Ernőné Kiss Anita
A kastély építészeti leírása:
Szabadon álló, egyemeletes, téglalap alaprajzú épület. A kastély ablakai szalagkeretesek, a középrizalit kivételével. Egyenes záródásúak, felettük egyenes szemöldökpárkány húzódik.
Középrészén rizalit lép ki a fal síkjából , amelyet a földszinten 4 toszkán fejezetű pillér, az emeleten 4 ión fejezetű oszlop tart, felette fogazatos díszítésűtimpanon húzódik. Az egykor nyitott emeleti erkély már 1904- ben is zsalugáteres fedésű volt (üvegterem).
A hátsó homlokzat középrizalitjának emeletén félköríves nyílások húzódnak , előtte vasrácsos erkélyt alakítottak ki. A rizalit feletti fogrovatos díszítésű háromszögoromzatbantéglalap alakú világítóablakok láthatók. Belseje átalakított, eredetileg kéttraktusos, középfolyosós
elrendezésű volt.
Forrás:
Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon
Vas megye kastélyai és kúriái 12-13. o.
Bp., 2004.
Cím: Balogunyom Dózsa György út 3
Tel: +36 (94) 356 014
E-mail:
Web: http://www.balogunyom.hu
