Szólóénekesként éppúgy ismerhetjük, mint az Irie Maffia oszlopos tagjaként
és számos egyéb formáció közreműködőjeként. Hétvégén a Müpa jubileumi koncertsorozatában lép fel.
Sena Dagadu: Tanulom a saját ízlésemet
Ön is fellép a Müpa 10. születésnapjára rendezett jubileumi koncertsorozaton a hétvégén. Mit jelent önnek, hogy az intézmény az elmúlt tíz évének meghatározó művészei között tartja számon?
– Meghitt, komoly és finom helyszínt ad a koncertekhez. Meghatározza, hogy áll ki az ember. Éppen Ghánában voltam, amikor megérkezett a felkérés e-mailen, és egy percig sem gondolkodtam, hogy elfogadjam-e. Egyetlen számot játszom, és el kellett gondolkoznom, melyik legyen az. Olyat akartam, amit ott még sosem adtam elő, és nem is volt még szimfonikusan áthangszerelve. Végül a saját lemezemről a Pressure című dalt választottam. De nemcsak szólóban, az Irie Maffiával is fellépek a Müpában júniusban.
Egész karrierjét jellemzi, hogy sokakkal dolgozik együtt a szóló mellett. Ez tudatos?
– Igen is, meg nem is. Szívesen dolgozom másokkal, mert ez sokféle ízlésvilágot és munkamódszert jelent, én pedig szeretem, ha változatos, amit csinálok. Azt is tudom, hogy egyetlen dolog mellett meghalnék. Azt viszont az élet hozza, hogy kivel találkozom, és mi határozza meg a következő évet – vagy nyolc évet, mint amit eddig az Irie Maffiával töltöttem.
Most mi a legmeghatározóbb?
– Idén tízéves az Irie Maffia, és vadul stúdiózunk, hogy befejezzük a lemezünket március végére. Emellett van egy befejezett, kiadásra váró lemezem DJ Vadimmal, ami egy angol kiadónál jelenik meg. Sok év munkája van benne. Nyolc éve utazgatunk, és hol itt, hol ott találkozunk, hogy dolgozzunk rajta. És készítem a harmadik saját lemezemet is. Sokkal több munkám van vele az előzőknél. Most már a zenei ötleteket és a szövegeket is én írom; év végére szeretném befejezni.
Az, hogy a Vadimmal közös lemez angol kiadónál jelenik meg, azt is jelzi, hogy inkább a külföld a cél vele?
– A BBE Records terjesztői hálózatának Magyarország nem része, de amennyire tudjuk, mi itthon is toljuk majd. Minden zenésznek – így nekem is – óriási kő esik le a szívéről, ha talál egy kiadót, aki foglalkozik vele. Jó, hogy egyáltalán szóba kerültünk, ez nagyon vagány.
Térjünk vissza egy gondolat erejéig a harmadik szólólemezhez is. Az első és a második albuma közt tíz év telt el, de most nem kell majd ennyit várni. Miért?
– Az első két lemez közt sem szándékosan vártam annyit. Abban a tíz évben rengeteg lemezen szerepeltem, csak ezek nem a saját nevem alatt jelentek meg. Ha azt kérdezik, miért vártam annyit a második lemezzel, azt is szoktam mondani, hogy nekem nem úgy tűnik, mintha vártam volna, sőt: rengeteget dolgoztam az alatt is. De lehet, hogy a második lemez elkészítése áttört egy gátat, mert amint kész lettem vele, elkezdtem gondolkozni
a következőn.
Akkor kezdett el kacérkodni a dalszerzéssel is, ami azóta eléggé kiforrotta magát.
– Az évek során én is figyelek, tanulom az ízlésemet is, valamint azt, hogy mit tudok egyedül megcsinálni, mihez kell segítség. Most sem vagyok mestere semminek, de a saját ízlésvilágomat már meg tudom ragadni, ami jó érzés.
A müpás felkérés kapcsán említette ghánai utazását. Ezek az alkalmak csak családi események, vagy ott is fellép?
– Ott él az egész családom, apukám, anyukám, nővérem, bátyám és a gyerekkori barátaim. Főleg a relaxálás a lényeg, de az elmúlt hat évben nem tudok Ghánába menni úgy, hogy ne lépjek fel. Mindig közreműködöm ghánai zenészekkel vagy élőben, vagy lemezfelvételeken. Idén sem volt másképp, még egy videoklipet is forgattunk. De ez nem megerőltető, hanem feltöltődés.
Ghánában európaiként vagy helyiként kezelik?
– Is-is. Nem vagyok olyan ismert zenész Ghánában, mint Magyarországon, hiszen nem is vagyok ott annyit. A fellépésekből ítélve viszont nincs ilyen különbségtétel. Eleve úgy játszom ott, hogy azokat a számokat válogatom ki, amelyek szerintem működnek Ghánában, vagy éppen ott, ahol koncertezek. Volt olyan fellépésem Párizsban, amely után egy nigériai zenekritikus odajött, és azt mondta, hogy csodálatos volt a fellépés, de ez a műsor európaiaknak lett kitalálva. Mondtam neki: „drága barátom, Párizsban vagyunk, Angelique Kidjo Grammy-díjas szupersztár előtt léptünk fel, ide készültem ezzel a műsorral.” Ha Ghánában vagyok, mást szedek össze. Szerencsére van miből válogatni.
Hogy jut az ember egy ilyen lehetőséghez, mint az említett párizsi koncert egy világsztár előtt?
– Mielőtt a második lemezemet, a Lots of Treest megcsináltam, dolgoztam egy francia reggae-kiadóval, és rajta keresztül találkoztam a francia menedzseremmel. Ő buzdított, hogy készítsem el a második lemezemet, és kerített hozzá egy francia kiadót is. Innen jött a kapcsolat a VO Music koncertszervező ügynökséggel. Hozzájuk tartozik Angelique Kidjo, Mory Kanté és én is. Mindezért persze dolgozni is kellett. Szerveztünk egy kis koncertet Párizsban, ahova több koncertszervező ügynökséget is elhívtunk.
Az Európai Unió fejlesztési évének nagyköveti szerepét vállalta nemrég. Miért?
– Először ijedten olvastam a felkérést, mert én nem politizálok. Nem értek hozzá, és nem is akarok. A programot látva azért vállaltam végül, mert éppen Ghánából jöttem vissza, és Ghána is egy fejlődni próbáló ország, de van, amiben nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Azt éreztem, ezt a felkérést most vállalnom kell, és a végén lehet, hogy tanulok is valamit. A kíváncsiság és kicsit a hazafiság vezérel.
Névjegy
Édesapja ghánai, édesanyja magyar, két testvérével Accrában nőtt föl.
Zenei karrierjét a kétezres években Budapesten kezdte el, számos formációban hallhattuk már zenélni, az Irie Maffiának állandó tagja.
Férje Élő Márton az Irie Maffiából, két gyermekük van.
Forrás: metropol; Kép: Google;
