Május 1, 2018 GUY VERHOFSTADT: Az EU-nak le kell állítania az illegális finanszírozást
Az Európai Unió hétévente olyan pénzeszközöket bocsát a tagállamok rendelkezésére, amelyek segítenek abban, hogy az újabb és kevésbé gazdaságilag fejlett tagállamok felzárkózzanak az Unio gazdagabb országainak sorába. De most, hogy ezeket a pénzeszközöket Lengyelország és Magyarország kormányai visszaéléssel költik el, itt az ideje annak, hogy konzekvensebb megfogalmazás alá kerüljön a pénzfinanszírozás döntése.
Brüsszel 2004 óta, amikor az Európai Unióba való belépés lehetőségét kiterjesztették a közép- és kelet-európai egykori kommunista államok részére, annak regionális finanszírozási mechanizmusa nagymértékben a régi és az „új” tagállamok közötti gazdasági egyenlőtlenségek javítására irányult. Az EU-n belüli kohézió biztosítása, az országok közötti egyenlőtlenségek leküzdése, valamint az egész blokk kereskedelmi, közlekedési és kommunikációs infrastruktúrájának javítása régóta kritikus tényezője a finanszírozásnak.
Az EU kohéziós politikája valójában a leglátványosabb kezdeményezés. A Kohéziós Alapon keresztül megvalósított beruházások előmozdítják a regionális fejlesztést, támogatják az innovációt, javítják az oktatást, bővítik a digitalizációs- és közlekedési hálózatokat, és fenntartják azokat a programokat, amelyek javítják az egységes piacot a növekedés, a termelékenység és a specializáció ösztönzésével. A kohéziós politika segíti a polgárokat, a helyi közösségeket és a vállalkozásokat az egész EU-ban, de különösen az új tagállamokban.
A Kohéziós Alap következő hétéves költségvetése 2020-tól 2027-ig tart, és az Európai Bizottság javaslatokat fog tenni arra vonatkozóan, hogy miként kell felosztani a finanszírozást. A javaslatokkal kapcsolatos tárgyalások várhatóan kemények lesznek. Egyrészt az utóbbi években több új prioritás is előtérbe került, nem utolsósorban az erősebb határvédelem, a migráció kezelésének rendszere és a közös védelmi projektek iránti igény.
Az ügyek további összetetté válásával az uniós vezetők reménykednek abban, hogy a jelenlegi szinteken nem emelkednek a kiadások, még az után sem, hogy az Egyesült Királyság kivonult az EU-ból. Az Európai Parlamentnek továbbra is jóvá kell hagynia a végleges költségvetést!
De vitathatatlanul a legfontosabb politikai fejlődés a 2014-es utolsó költségvetési tárgyalások óta – ami fontosabb, mint a menekültek beáramlása vagy Brexit – az illiberális, jobboldali populista kormányok megjelenése Magyarországon és Lengyelországban.
A 2014-2020 közötti kohéziós költségvetés, amely több mint 350 milliárd eurót (424 milliárd dollárt) tartalmazott, Lengyelország és Magyarország 77 milliárd eurót (93 milliárd dollárt) és 22 milliárd eurót (26 milliárd dollárt) kapott, mint a legnagyobb és a negyedik legnagyobb nettó EU-alapok kedvezményezettjei.
A nettó költségvetési hozzájárulók, mint például Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság, meg kell jegyezni, erősen támogatták a források odaítélését!
A hivatkozott országok, az helyett, hogy továbbra is elfogadnák az ilyen nagylelkűséget, autoritárius kormányaikkal aktívan aláássák a jogállamiságot és felszámolják igazságszolgáltatási rendszereiket.
Ha bármelyik ország ma pályázna az EU-tagságra, akkor ajánlataikat elutasítanák.
E célból az EU-nak objektív eljárást kell bevezetnie a megfelelés ellenőrzésére és szükség esetén a pénzeszközök befagyasztására. Van erre lehetőség, például, az EU 7. cikke.
Forrás: GUY VERHOFSTADT
