A helyi lelkész szeme láttára döntötte le a hétfői vihar a sápi református templom tornyát, a keddi nagy esőzések miatt pedig be is ázott az épület, a lezuhanó kupola ugyanis a tetőszerkezetet is megrongálta. A pár száz lelkes hajdú-bihari faluban több ház is kárt szenvedett a viharban, a helyiek most még a saját értékeiket próbálják menteni, ezért 5-10 önkéntes nagy segítség lenne a gyülekezetnek.
Papp Tibor lelkipásztort az InfoRádió éppen akkor érte el telefonon, amikor az egyházmegye esperesével a lezuhant toronysüvegben megtalálták a torony időkapszuláját. Hogy mi lesz olvasható az elázott üzenetből, az még kérdéses. Megfogalmazása szerint „eléggé ramaty” állapotban van, úgyhogy először kiszárítják, és utána megpróbálják restaurálni.
„Ez most a legkisebb gondunk, hogy mit üzentek nekünk eleink 1892-ben, amikor ez a torony épült, amely éppen most megsemmisült”
– fogalmazott. A templomtető szintén jelentős mértékben megsérült – miután a ledőlő torony először arra zuhant, majd onnan „pattant” az épület mellett az utcára –, ezért a keddi jelentős esőzések miatt már bejázások is keletkeztek. Papp Tibor szerint egyelőre csak ígéretet kaptak a templomtető befóliázására.
A református gyülekezet lelkipásztora a hétfői eseményeket felidézve elmondta: a szolgálatából hazaérve hatalmas szél- és porvihar keletkezett. Ekkor sietett gyorsan bezárni a parókia ablakait, amit már javában csapkodni kezdett az erős huzat. Miután végzett, az iroda ablakából kitekintve már azt látta, hogy templomtorony gömbje és a csillag igen erősen mozog. „Szóltam a feleségemnek, hogy jöjjön, nézze meg, mert ilyet még nem láttunk. Néhány másodperc múlva ott is volt, de ekkor már csak egy hatalmas porfelhőt láttunk” – mondta. Először arra gondolt, vajon honnan hozta azt a sok port a szél, majd ahogy az elült, már csak a torony hűlt helye látszott. Olyan erős volt a szél hangja, hogy kimondott csattanásra, durranásra nem lettek figyelmesek. „Istennek hála, az utcán épp senki nem járt, úgyhogy sérülés nem történt, és ez a legfontosabb” – emelte ki a lelkipásztor.
A romok eltakarítása még harmadnapon is tartott. A „hogyan tovább” kérdésre válaszolva Papp Tibor egyfajta bizonyságtételként elmondta:
ha az Úristen ezt megengedte, akkor azt is ki fogja munkálni, hogy a torony helyreálljon, felépüljön, új legyen, és ez a legfontosabb;
ez az, amibe „belekapaszkodnak”.
„Hiszem, hogy lesznek olyan források, támogatók, értünk-velünk küzdők, imádkozók, akik ezért a szent ügyért összefogva, ha nem holnap, akkor holnapután, ha nem idén, akkor jövőre, de hálát adhatunk azért, hogy megújult a templomunk tetőzete, és egy egészen új tornyot láthatunk majd az égiek felé mutatni, hogy az emberek szíve-lelke mind-mind ott az égiek felé meg tudjon nyílni, hogy a mennyei erőkkel, Isten kegyelmével élő kapcsolatban legyünk” – fogalmazott Papp Tibor, hozzátéve: a tornyok mindig erre utalnak, és mindig ezt mutatják, bárhol is merednek az égre.
