A török hódoltság után – 270 évvel ezelőtt – 1715-ben a falut Báró Száraz György hétszemélyes táblabíró kapta adományba. Ezen épület, ha romosan is, a Rácz csapatok által felégetve, de már fenn állott, ugyanis Szentandrás uradalmi központ volt a Hunyadiak birtoka, amely egész Arad vármegyéig terjedt.
A kastélyt ekkor kijavították, de az 1735-ös Vértessy parasztfelkelés előtt a kegyetlen uradalmi bérlő, Tolnay István magtárát felújították és ekkor feltehetően a kastélyt is kifosztották.
1735 után Báró Dezséry Rudnyánszky József beházasodás útján lett a falu egyik földesura (felesége Száraz Júlia volt). Rudnyánszky az épületet felújította, de ő a nagytétényi kastélyába költözött, melyet még apósa Száraz György épített a XVIII. század elején (ma bútormúzeum). Fia azonban: Rudnyánszky II. József az 1700-as évek végén már itt lakott Szentandráson ebben az épületben. Egy másik verzió szerint, a copf stílusú épület mai alakját az 1800-as évek elején kapta. Tervezője és kivitelezője Fischer Ágoston volt. Ha ez az utóbbi állítás igaz a kúria építésével kapcsolatban – amit véglegesen kideríteni nem könnyű -, úgy ez az épület, amit ma láthatunk, nem lehet Hunyadi Kastély, pedig igen sok idős szentandrási ember emlékeiben így él.
A Rudnyánszkyak a megye közéletében csak mérsékelten vettek részt, azonban Rudanyánszky Mihály a reformkorban Békés vármegye követe volt. Mint ilyen, egy alkalommal, a környék nemeseivel egy kisebb “megyegyűlést” is tartott itt a kúriában. Az emeleti nagyteremben gyűltek össze. A jobbágyfelszabadítás lehetőségéről, az általános adózás bevezetéséről folyt a disputa. A megjelent haladó érzelmű nemesek közül a Rudnyánszkyak, Rosthy Albert a jobbágyfelszabadítás és az általános adózás mellett foglaltak állást. A más érzelmű nemesek kardot rántottak és vér is folyt az emeleti teremben és a lépcsőkön.
Később – 1850-60 között -, Rudnyánszky Mihály végleg elköltözött Nagytéténybe, gazdaasszonyára bízva a kúria sorsát. A jobbágyfelszabadítás után Szentandráson a nagybirtokos rendszer megszűnt. Később gazdaasszonya – aki valamikor Rudnyánszky dajkája volt – végleg megkapta a kastélyt ajándékba. Ezután örökség útján került Csernus család tulajdonába. A későbbi időkben osztott lakások, csendőrlaktanya volt, majd a Gasner féle szövöde üzemelt az épületben.
A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetén itt alakult meg 1949. augusztus 20-án a “Péró” tszcs, majd az Újalkotmány és a Május 1. tszcs. Ez adott otthont a Május 1. a Béke és a Petőfi tsz-ek egyesüléséből létrejött November 7. tsz-nek is. 1966. január 1-jén a November 7. tsz és a Rákóczi tsz. egyesült és itt alakította ki központját a Tessedik Sámuel Mg. Tsz. is.
Az eltelt 135 év alatt kisebb átalakítások voltak az épület tetőszerkezetében, ugyanis az utcai homlokzat kontyolt volt. Általában a külső rész az 1800-as évek elején nyert alakját őrizte meg, mert a kúria műemlék jellegű épületnek lett nyilvántartva. A kastély belső terében több átalakítást végeztek. Tárgyi emlék a régmúlt időkből nem maradt fenn. Eredeti formában van meg a feljárati lépcső korlátja, az udvari homlokzat (kocsifeljáró fölött), az emeleti helyiség ajtaja, amely valamikor házi kápolna volt.
Ugyancsak eredeti a bejárati ajtó, amely szép faragott díszítésével, vasalásával hívja fel magára a figyelmet. Az ajtózár, rézkilincsével együtt szintén megtekintésre érdemes: oroszlánfejet és egy bárányfejet ábrázol. A monda szerint jelképezi a ház urát és asszonyát. A ház ura: bátor, mint az oroszlán, a ház asszonya szelíd, mint a bárány.
Jelenleg a kúria a helyi önkormányzat tulajdonában van. Úgy hírlik, az önkormányzat értékesíteni kívánja az épületet. Evvel kapcsolatban volna egy szerény megjegyzésem. A vevő figyelmét fel kellene hívni – tekintettel az ajtók és veretek, valamint a lépcsőkorlát feltétlen megtartására. Mentsük meg, ami még megmenthető!
Forrás: http://www.bekesszentandras.hu/turizmus_epuletek.htm#
Cím: Békésszentandrás Hunyadi utca 1.
Tel: +36 (66) 218 344
E-mail:
Web: http://www.bekesszentandras.hu
