Két szom­széd­asszony úgy össze­ve­szett a közös kert ró­zsáin, hogy egyi­kük most vád­lott a bí­ró­sá­gon. A tör­té­net szóra se lenne ér­de­mes, ha nem volna annyira ab­szurd. A szom­széd­asszo­nyok há­bo­rúja nem a ró­zsák­kal kez­dő­dött, és nem is azok­kal ért véget. Csak­nem min­den ház­ban, kör­nyé­ken van egy Sá­rika és egy Pi­rike…

Társasház mellett húzódik a zsebkendőnyi kertecske. Annyi bizonyos, hogy ez volt a tett színhelye.

Egykor barátnők voltak

Valamikor a kertrészt együtt gondozta a 72 éves Sárika és tíz évvel fiatalabb szomszédja, Pirike. Jó barátnők voltak. Csakhogy az ültetési rendben, a virágok gondozásában nem tudtak egyezségre jutni.

Már annyit veszekedtek, hogy kihúztam egy madzagot, elválasztottam a két kertrészt, mindenki ásson és ültessen a maga részén – meséli Fodor Pálné, Sárika barátnője, maga is a társasház lakója. Csakhogy a madzag nem vetett véget a pörlekedésnek. Tavaly egy szép szeptemberi napon Pirike elhatározta, hogy a madzag túlvégén rekedt két rózsabokrát kiássa és átülteti a saját felére. Mivel azonban ásója nem volt, kért egyet Sárikától. Innentől fogva azonban nem egyezik kettejük előadása.

Az történt – így Sárika –, hogy Pirike ahelyett, hogy ásott volna szépen, felnézett az emeletre, mintha azt lesné, látják-e, hátrált egy kicsit, majd felém lendítette az ásót. Én gyorsan kicsavartam a kezéből, és véletlenül eltaláltam vele Pirike jobb karját. Persze ő azonmód elszaladt, hogy beszámoljon az esetről egy másik szomszédunknak, és másnap kiült a parkba, széltében-hosszában azt pletykálta, hogy én megütöttem.

Két táborra szakadt a ház

Pirike nem szívesen beszél a történtekről, mint mondja, annyira megviselte a dolog, hogy a mai napig felzaklatja magát és rosszul lesz, ha eszébe jut. Az ügyészség mindenesetre súlyos testi sértés kísérletével és felfegyverkezve elkövetett garázdasággal vádolja Sárikát.  Tanúk is vannak.

– Hozzám szaladt Pirike, hogy elmondja, mi történt. Azt kiabálta, hogy Sárika fejen és karon ütötte egy ásóval. Én nem láttam, mi történt, de semmi baja nem volt a fejének, csak a karján láttam az ásó sárnyomát. Szerintem, ha valakit fejbe vernek egy ásóval, nem sétálgat ilyen vidáman – mondja Fodor Pálné. A negyedik emeletről látta is két szemtanú, mi történt.

– Éppen kint álltunk az erkélyen, a heves vitára lettünk figyelmesek. Sárika szidta Pirike nénit, aztán felé lendítette az ásót – mondta lapunknak Rácz László.

A pörlekedés édessége

Hogy végül ki ütött meg kit és mennyire, majd a bíróság eldönti. A beszélgetés során annyi azonban kiderül: az ellentét a két idős asszony között jóval mélyebbről gyökerezik.

– Amikor jó viszonyban voltunk, akkor is olyan fellengzősen beszélt velem – panaszolja Sárika. – Ellopta a virágaimat, és amikor számon kértem, miért ülteti át az enyémeket a saját kertrészébe, azt válaszolta: úgyis nemsokára az egész az övé lesz, mert már öreg vagyok. Mindig is irigyelt, csípte a szemét, hogy szép sírkövet tudtam intézni a férjemnek. Biztos vagyok benne, hogy a cicámat is ő tette el láb alól! Szegény cicám fejét szétverték, és kidobták egy autóból.

A lakók szerint Pirike szerette a cicát, aligha tett volna ilyet. De a pszichológus szerint a megkeseredett és ellenségeskedő szomszédok már mindenért egymást okolják. Ezért tartanak a szomszédháborúk évekig, addig, amíg az egyikük el nem költözik.

– A viták elmérgesedésének egyik fő oka, hogy valamelyik szomszéd túlságosan ráér, unatkozik, a pörlekedés egyfajta időtöltés, szórakozás a számára. Mindig lehet róla beszélni, szörnyülködni a másik tettein, kicsikarni egy kis sajnálatot – vélekedik Gyarmati Rita pszichológus. – Közben a szomszédból bűnbak lesz: előbb-utóbb minden rosszért őt okolják, akár visszamenőleg is.

S hogy mit lehet tenni ellene? Legjobb, ha az ember mással köti le magát, például sportol vagy valami hobbit keres. Sokat segíthet egy mediátor, vagyis közvetítő: lefordítja a vitatkozó felek mondandóját a másik számára.

Na de akkor hol marad a pörlekedés édes élvezete?

Forrás: Ripost