Ez a tündéri város gyönyörű, egyedülálló természeti környezetben fekszik, a Costa del Sol-tól mintegy órányi autóútra. Mi magyarok előszeretettel viccelődünk a város nevével, miközben egy csodálatos világ, és az igazi Spanyolország tárul az utazó szeme elé.
A város a hegyek között bújik meg, hosszan kell kanyarogni a szerpentineken, mire előtűnik. A táj, útközben is gyönyörű, az út szélén vadon termő növények sorakoznak, örökzöldek, paratölgyek, és őshonos spanyol fenyőerdők borítják a lankákat, a sziklákon, artista ügyességű kecskék egyensúlyoznak.
Mielőtt beérnénk a városba, elhaladunk a világtól elzárt bikafarm előtt, ahol a viadalokra szánt bikákat nevelik egyedi körülmények között.
A romantikus hangulatú, festő ecsetjére kívánkozó település egy sziklafennsíkon terül el és több mint, 150 méteres függőleges sziklafal hasítja ketté, és a sziklafal tetejére épített fehér házakat virágoskertek övezik. A város, a Guadalevin folyó sziklafennsíkján épült, és a folyó szurdoka fölött három híd ível át, melyek a középkori építészet egyedi alkotásai.
A város madártávlatból:
Egy kis történelem:
Ronda város arculata, stratégiai fekvésének köszönhetően, az évszázadok során folyamatosan változott. Ma is fellelhető a görög, a föníciai, a római, és legjobban az arab kultúra hatása. Granadai Királyság meghódítása során, Ronda 1485-ben került a katolikus királyok kezére, és azonnal megindult a város katolicizálása. A történelemhez az is hozzá tartozik, hogy a Rondát körülvevő hegyekben jelentős volt a banditizmus.
A Madridból Andalúziába vezető kereskedelmi út egy szakaszán, a kereskedők a szűk kanyonban nem tudtak eléggé az árukkal megrakott kocsikra figyelni, megkönnyítve ezzel a rablók dolgát. Rondában ma múzeum őrzi az útonállók emlékeit, történeteit.
A város szimbóluma, az Új Híd, ami csak nevében új, hiszen már 1735-ben átadták, ám alig 6 év múlva 35 méteres íve leomlott, többen az életüket vesztették. Az újjáépítéséhez 1758-ben kezdtek hozzá, de csak 1787 szeptemberére készült el a mára a város jelképének számító híd. A közlekedést a városrészek között sokáig az arab kori öreg híd, majd a rómaiként emlegetett, de ugyancsak arab kori San Miguel híd kötötte össze. A híd látványa uralja a várost, gyönyörű a kialakult összkép.
A város, a bikaviadalok őshazája, a XVIII. században épült rondai aréna igazi látványosság, előtte a város híres matadorának, Francisco Romeronak a szobra áll, ő volt az első, aki gyalogosan szállt szembe egy bikával.
Évente egy alkalommal most is rendeznek viadalt az arénában, mely része, a háromnapos nyárbúcsúztató Feria-nak.
Feria idején, az andalúzok önfeledten ünnepelnek, ilyenkor felnőttek és gyerekek színes, és drága népviseleti ruhákba öltöznek. Mi a szeptemberi Feria előestéjén voltunk a városban, de a hangulat, már akkor is a tetőfokára emelkedett, még ingyen sherryt is kínálgattak.
A régi Rondát, mely gyönyörű antik épületekben és kanyargós utcácskákban bővelkedik egyszerűen, La Ciudad-nak neveztek el, ami várost jelent.
Az utcák fehérre meszelt és sárga házak soraival, a kovácsoltvas rácsokkal és kerítésekkel igazi andalúz atmoszférát árasztanak. Érdemes bekukkantanunk egy klasszikus andalúz ház belső udvarába (patio), vagy beülni egy hangulatos étterembe egy-két tapas-t elrágcsálni és leöblíteni egy pohár sörrel.
Művészek, írók, költők:
Ernest Hemingway és Orson Welles sokat időzött Rondában, és a település mai népszerűségét nekik is köszönheti. Orson Welles hamvait Rondában helyezték el.
Hemingway több írása is itt született, de talán a legismertebb, hogy az, Akiért a harang szól c. regényének egyik fejezetének alapja valós Ronda-i történet.
Nézzünk meg egy videót erről a gyönyörű településről!
Forrás: vinpet
