A szerelem és a szenvedély hatalmas energiákat szabadít fel. De hogy ezeket hogyan használod, az viszont rajtad múlik. Mert lehet, hogy kifacsarjátok egymást a pároddal, féltékenységtől gyötrődtök, és folyton veszekedtek, de jó esetben inkább építő, inspiráló hatást gyakoroltok egymásra. Hogy melyik útra léptek rá, azt nehéz előre megjósolni. Vagy mégsem?

Jól tudhatod te is, milyen csodálatos érzés a szerelem. Izgalommal figyeled a másik reakcióit, közeledhetsz-e vagy sem, ha pedig sor kerül a várva várt első randira, akkor jóleső szorongás tölt el, hogy minden a legjobban sikerüljön. Boldogság, eufória, gyönyör, de ugyanakkor jöhet a bánat, keserűség, a fájdalom és a szenvedés is.

A párkapcsolat kutatók hosszú ideje próbálják meghatározni a szerelmet, és arra a megállításra jutottak, hogy párválasztásunkat a kémiai tényezők mellett a szocializálódás alakítja elsődlegesen. Vagyis amit otthon és a közvetlen környezetünkben tapasztalunk, az ivódik belénk. Ami például a médiából érkezik felénk, csak másodlagos hatással bír, az alapvető értékeken, beállítódottságon már nem változtat gyökeresen.

Az első kapcsolatainkban főleg az elsődleges jellegek döntenek, például hogy mennyire vonzó az illető kisugárzása. Tetszik a szeme, a szája, a haja, az alakja, a mosolya, és így tovább. Aztán a kezdeti kudarcok alapján próbálunk skatulyákat létrehozni, hogy egy-egy kapcsolatunk miért futott zátonyra. Magyarázatot keresünk, leginkább kifogásokat, és elsősorban a másik felet hibáztatjuk. Pedig magunkba kellene nézni, hiszen mi a közös minden szerelmi kudarcunkban? Mi magunk! Az, hogy rosszul választunk!

Gyakori eset, hogy valóban folyamatosan rosszul választ valaki. Ennek legtipikusabb oka az, hogy kudarckereső vagy érzelemkerülő személyiség, ami visszavezethető egy nagy szerelmi csalódásra, de a hasonló szülői modellre is. Ha egy fiatal azt látja otthon, hogy a szülei folyton veszekednek, tiszteletlenek egymással, közönségesen viselkednek, akkor sajnos ugyanezt a hozzáállást fogja utánozni a saját kapcsolataiban is. Eleinte mindenképpen, amíg valaki ki nem mozdítja belőle.

Milyen vészjelei vannak, ha romboló a párkapcsolatod?

·     A legrosszabbik énedet hozza ki belőled a párod.

·     Hisztizés, veszekedés, féltékenykedés, önzőség jellemez titeket.

·     Hiába vagytok együtt folyton, nem töltődsz fel az együttlétek során. Inkább lefárasztjátok egymást.

·     Nem érzed, hogy érzelmileg egyről a kettőre jutnátok.

·     Kevesebbet mosolyogsz, nem jellemző a felhőtlen közös nevetés.

·     Az agyára mész a barátaidnak azzal, hogy folyton panaszkodsz nekik, és közben hidegen hagy, hogy velük mi van.

·     Elhanyagolod a kötelességeidet, nem tanulsz/dolgozol úgy, mint korábban.

·     Hiába vannak céljaid, már rég elfeledkeztél róluk, és nem törekszel elérni őket.

·     Pótcselekvésekkel vezeted le a feszültséged, például többet eszel, vagy rágod a körmöd.

·     Aláveted magad a párod hangulatának, ha neki rossz kedve van, neked is az lesz.

·     Nem tudtok őszintén beszélni a problémáitokról, sértődött vagdalkozásba fullad minden próbálkozás.

·     Nem figyelsz oda a külső-belső egyensúlyodra és kisugárzásodra.

Még ha kezdetben ellenállhatatlan is a párod, ne dőlj be neki! Ha a fentieket tapasztalod, előbb-utóbb úgyis szakítás lesz a vége, és addig meg rengeteg fájdalmat és bánatot okozhattok a másiknak. Megéri?

Te voltál már romboló kapcsolatban? Mi volt a legrosszabb, amit kihozott belőled?

Írd meg a válaszod a kommentben!