Richard Gere a kísérlete után minden hajléktalannak akivel találkozott adott 100 dollárt. Többen sírva fakadtak a hálától és a megdöbbentő gesztustól.
“Amikor hajléktalannak öltöztem New Yorkban senki sem vett észre. Ekkor éreztem csak igazán, hogy milyen hajléktalannak lenni. Az emberek elmentek mellettem és sajnálkozva néztek rám. Csak egy hölgy volt olyan kedves, hogy ételt adjon nekem. Elképesztő élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.
Számos esetben felejtjük el, hogy áldottak vagyunk. Számos esetben felejtjük el, hogy milyen szerencsések vagyunk. Valaki szeret minket. És ha segíteni tudunk egy olyan emberen, aki bajban van, meg kell tennünk. Egy adag étel sokat jelent egy olyan embernek, akinek még arra sincs esélye, hogy vízhez jusson. Legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.
A világ végén mind normális emberek leszünk…. mind egyenlőek. Sokkal fontosabb, hogy belül szépek legyünk, mintsem, hogy kívül tökéletesek. Ha visszanézek az életemre és megszámolom azokat a dolgokat, amelyek fontosak voltak nekem… a pénz, a hírnév, az anyagi javak nincsenek köztük. Senki és semmi nem tehet olyan boldoggá, mint a feleségem. Az emberek azt mondják, hogy már idős. Tudom, hogy ráncai vannak, de nem érdekel. Úgy szeretem, ahogy van. Ő egy CSODÁLATOS ember. Jobb emberré tett.
Rájöttem egy dologra: a nő a férfi tükre.”
Forrás: extremesilverblog
