forrás: MTI
A nemzet közössége, a nemzeti identitás védelmében ezrek voltak hajlandók az életüket is áldozni 59 évvel ezelőtt. Ez az identitás és a szabadságunk tehát méltó arra, hogy „mi is fontosnak tartsuk” – fogalmazott a politikus.
„Minden nemzetnek őriznie kell az identitását, mert olyan még nem volt a történelemben, hogy valakinek az identitása az identitásnélküliség lett volna.” Az 1956-os forradalom idején illúzió volt az, hogy külföldről kap majd segítséget Magyarország. Akárcsak a Rákóczi-szabadságharc vagy az 1848-49-es szabadságharc idején, ezúttal is hiába várták a forradalmárok a külföldi segítséget.
„Mi, magyarok csak magunk tudjuk alakítani a történelmünket, nekünk, magyaroknak magunkban kell bízni” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve, hogy „ha mi magunk nem állunk ki a sorsunkért, ha mi nem képviseljük a saját érdekeinket, más ezt a világban nem teszi meg helyettünk. Nem tette meg a múltban, így azt hiszem, a jövőben sem számíthatunk erre”.
Rétvári Bence szólt arról is, hogy egy nemzet sorsát nem azok az időszakok határozzák meg, amikor sodródik a történelemmel, hanem amikor „az ország maga a történelem”. Az 1956-os forradalom két hetében Magyarország volt a történelem, „a pesti srácok alakították a világ történelmét”.
Más forradalmakkal ellentétben ebben a forradalomban senki sem más tulajdonát akarta. Ez a forradalom nem azért tört ki, hogy „sokan megszerezzék kevesek vagyonát” – mutatott rá. Jellemző példaként említette: a betört kirakat ablakába ki lehetett tenni egy kasszát, hogy adományokat gyűjtsenek a forradalomban meghaltak özvegyeinek, árváinak, hiszen nem volt kétséges, hogy „mindenki becsületesen áll a forradalom eseményeihez”.
Óriási bizalom szabadult fel az emberekben: sok évnyi elnyomás után végre meg lehetett bízni a másikban, végre nem az volt az emberek első gondolata a mellettük állóról, hogy talán besúgó, hanem az, hogy barát, esetleg kolléga, sőt, lehet, hogy rokon. Ez az erkölcsiség az, ami kiemeli ezt a két hetet más időszakok közül, és kiemeli ezt a forradalmat a forradalmak sorából.
Rétvári Bence közölte, az 56-os forradalom különlegessége az is, hogy „nem egy ember indította, hanem maga a pesti srác”, a forradalom központi figurája. A Corvin köz – ahol a pesti srác szobra is áll – az a hely, ahol a legnagyobb áldozatot hozták a magyar szabadságért. Akik pedig a legnagyobb áldozatot hozzák és az életüket adják a magyar szabadságért, azok a haláluk után méltán tarthatnak igényt a nemzet kegyeletére mindaddig, míg a nemzet fennáll – tette hozzá az államtitkár.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsnak (EMT) elnöke köszöntőjében az emlékezet kultúrájának fontosságáról beszélt, hangsúlyozva: tapasztalatai szerint azok a szerencsés országok, amelyek a világ vezető hatalmai, a nemzeti hőseikre szeretettel gondolnak és évről évre megünneplik őket.
Fontos, hogy az 56-os forradalom üzenete eljusson az emberek szívéig, ebben pedig döntő szerepe van az oktatásnak és a médiának is. Nem elég az ünnepségeken jelen lenni, a legfontosabb megértetni – elsősorban a fiatalokkal – az 56-os küzdelem jelentőségét a magyarság szempontjából – mondta.
Lomnici Zoltán arra figyelmeztetett: a magyar hazának fel kell tennie a kérdést, hogy megtett-e mindent azokért, akik harcoltak az ország szabadságáért. Fel kell tenni a kérdést, hogy megtett-e mindent azokért, akik az életüket kockáztatták, akik még ma is élnek, de akik közül sokan méltatlan körülmények között élnek.
A megemlékezésen az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége az „56-os hűség a hazához” érdemrend nagykeresztjével tüntette ki mások mellett Mocsai Lajost, a Testnevelési Egyetem rektorát, Konrad Sutarskit, a Magyarországi Lengyelség Múzeumának és Levéltárának igazgatóját és Szunai Miklóst, az EMT főtitkárát.
Az ünnepség keretében Lomnici Zoltán leleplezte három forradalmár, Dilinkó Gábor, Pongrátz Ödön és Szlama Árpád emléktábláját. Az emléktáblát Csuka Tamás nyugalmazott református tábori püspök áldotta meg.
