A 70-es és 80-as években két táborra hasadt a szocialista gyermek társadalom: akinek volt pedálos autója és aki csak álmodozott róla. Pedálos Moszkvicsba ülni tényleg egyet jelentett kipróbálni a felnőttek világát.
Nem úgy mint a cigi-rágóval vagy az alkoholmentes pezsgővel, ezeknek nem volt több közük a valósághoz, mint a patronos műanyag pisztolynak az igazi háborúsdihoz.
A pedálos Moszkvics több volt egy játéknál!
Alighanem azért is, mert igazi orosz autógyárban készült, lemezből, fémből, akár az igazi kocsik. Mai szemmel is valódi kicsinyített autóknak tűnnek, ezért is adnak a pöpecül felújított darabokért elképesztő pénzeket a gyűjtők. 100 ezer forint alatt egy roncshoz se nagyon lehet hozzájutni, egy eredeti alkatrészekkel renovált, újrafényezett darab ára akár 3-400 ezer forint is lehet. Régen sem volt másképp: a 60-as, 70-es, 80-as években is egy havi fizetésnek megfelelő összegbe kerültek, nem csoda, ha sok gyermek csak vágyakozva nézhette a szerencsés kiválasztottakat a játszótéren.
Köztük volt Tóth Eszter történész, a korszak szakértője is.
– Akinek volt pedálos kocsija, az nagyon menőnek érezhette magát. Nemcsak azért, mert nagyon sokba került, hanem mert korlátozottan volt elérhető, időnként az igazi kocsikhoz hasonlóan várólistán lehetett csak hozzájutni. Másrészt akkoriban autó státuszszimbólumnak számított: emlékszünk, hogy hétvégente míg anya főzött, apa a lakótelepi parkolóban mindenki által láthatóan mosta vagy szerelte a Zsigulit.
Hát persze, hogy a gyerekek is szerettek volna egy méretben saját magukhoz passzoló kocsit – magyarázta az összefüggéseket a történész. Felidézte, hogy az egyik játszótéren, ahova gyerekként járt, volt néhány pedálos Moszkvics, de sorba kellett állni érte.
– Amikor aztán beültem, az valami fantasztikus érzés volt, na most én mehetek két kört! Pedig nehéz volt hajtani, alig lehetett haladni vele, de igazi volt – emlékezett vissza Tóth Eszter.
– Tényleg mintha igazi lenne, mai szemmel is ipartörténeti remekművek a fél évszázada készült pedálos autók. Magukba sűrítve szimbolizálják a korszakot, amikor készültek, ezáltal váltak örökzölddé – így magyarázza a kultusz hátterét Kalmár Ágnes, a Játékmúzeum főmuzeológusa.
A játékszakértő szerint a mai negyvenes-ötvenes generáció pedig azért rajong még mindig a pedálos Moszkivicsért, mert egyrészt legbelül kicsit megmaradtak gyereknek és annak idején vagy volt pedálos autójuk vagy nem volt, de nagyon szerettek volna.
blikk
