Misophonia az állapot neve, és látható, érzékelhető tünetei vannak.
Jártál már úgy, hogy egy izgalmas, elgondolkodtató filmet néztél a moziban, aztán valaki a hátad mögött elkezdett popcornt vagy csipszet rágcsálni, és te majd’ megőrültél ettől? Idegesít, ha valaki rágózik, csámcsog, nehezen veszi a levegőt, vagy túl hangosan hallgatja a zenét a telefonján? Ha ismerős valamelyik, lehet, hogy egy agyi rendellenességben szenvedsz.
A misophonia a hangok gyűlöletét jelenti, és azokra az emberekre jellemző, akiket bizonyos hangok az átlagnál jobban felidegesítenek és heves érzelmi reakciókat okoznak.
A Newcastle Egyetem 42 ember (20 misophoniás és 22 nem misophoniás személy) agyi működését vizsgálta meg egy kutatás során.
A résztvevőket egy MRI-gépbe fektették, hogy mágnesesrezonancia-képalkotással figyeljék meg, hogyan reagálnak különböző hangokra, amelyek között voltak természetes hangok (például eső), általánosan kényelmetlenséget okozó hangok (sikítás), és bosszantó hangok.
Bár az idegesítő hangok valóban provokációt váltottak ki belőlük, de a specifikus bosszantó hangok mind szorongást okoztak.
A kutatás eredményét a Current Biology című orvosi lapban publikálták. E szerint az agy elülső része, amely az érzékekért és az érzelmekért felelős, túlságosan aktív volt azoknál az embereknél, akiknél misophoniát állapítottak meg.
„Ezek az emberek bizonyos hangok hallatán túlpörögnek, de ez csak a számukra zavaró hangoknál fordul elő. A reakció a legtöbb esetben harag, nem undor. Normális reakciónak tűnik, de aztán átcsap dühkitörésbe”
– magyarázta dr. Sukhbinder Kumar, a Newcastle Egyetem doktora.
A szakértők ugyanakkor elismerték, hogy nem feltétlenül misophonia áll emögött, ennek bizonyítására még további kutatásra van szükség.
„A misophoniát nem lehet a neurologóiai vagy pszichiátriai rendellenességek közé sorolni. Akik ebben szenvedben, sokszor fel sem ismerik magukon, ezért nem is félnek tőle. Ez a kutatás egy fenotípust határoz meg, amely a viselkedésbeli változásokon, az autonóm válaszokon, az agyi aktivitáson és a struktúra változásán alapul, ami segíti ennek a rendellenességnek a feltérképezését és behatárolását, valamint a megfelelő kezelési mód megtalálását.”
A BBC korábban beszámolt egy 29 éves nőről, aki 8 éves korában jött rá, hogy nem azért nem bírja az idegesítő hangokat, mert nem normális, hanem mert misophoniában szenved. Olana Tansley-Hancock kikészült attól, ha valaki hangosan lélegzett, evett, vagy fura hangokat adott ki. Már attól is felállt a szőr a hátán, ha valaki kibontott egy csomag csipszet a közelében.
„Nem egyszerűen idegességről van szó, hanem egy azonnal fellépő ‘Jaj, mi ez a hang? Azonnal véget kell vetnem neki, vagy el kell mennem’ reakcióról”
– mesélte a nő a BBC-nek.
Egy idő után már moziba sem járt, mert annyira sok zavaró hanggal találkozott ott, de már az egyik munkahelyéről is azért lépett ki három hónap után, mert többet sírt és szenvedett pánikrohamokban az irritáló hangok miatt, mint dolgozott.
Forrás: Lad Bible
