Riasztó hőhullámokat azonosítottak az óceánok mélyén, ennek pedig pusztító hatása lehet a partvidékek élőlényközösségére.
2013 és 2016 között súlyos tengeri hőhullám pusztított a Csendes-óceán északkeleti részén. Az Egyesült Államok nyugati partvidékénél a vizek felmelegedtek, ez pedig alaposan felforgatta a helyi ökoszisztémákat; a korallzátonyok kifehéredtek, és több mint egymillió madár pusztult el Észak-Amerika szerte.
A folyamat riasztónak látszik, pedig ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal komolyabb, félelmetes dolgok történnek a háttérben;
NEMCSAK AZ ÓCEÁNI HŐHULLÁMOK LÉTÉRE TALÁLTAK BIZONYÍTÉKOT, DE KIDERÜLT, HOGY EZEK HOSSZABB IDEIG TARTANAK, DRASZTIKUSABB FELMELEGEDÉST OKOZHATNAK, MIKÖZBEN A FELSZÍNEN ENNEK VAJMI KEVÉS JELÉT ÉRZÉKELJÜK.
Ezek a hatások katasztrofálisak lehetnek mind a tengeri ökoszisztémákra, mind pedig az ezekre épülő iparágakra nézve. Kevesen tudják, de a kibocsátott szén-dioxid által termelt többlethő 90 százalékát az óceánok nyelik el, így nagyon nem mindegy, mi történik azok mélyén.
AZ ÓCEÁNOK GYORSABBAN MELEGSZENEK, MINT A BOLYGÓ ÁTLAGA: AZ ELMÚLT SZÁZ ÉVBEN MINTEGY 1,5 CELSIUS-FOKKAL EMELKEDETT A HŐMÉRSÉKLETE, A TENGERI HŐHULLÁMOK PEDIG CSAK AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN KÖRÜLBELÜL 50 SZÁZALÉKKAL GYAKORIBBÁ VÁLTAK.
A tengeri hőhullámokat már évek óta tanulmányozzák a szakemberek, ilyen mélységbe azonban csak most sikerült bepillantani. Ehhez korszerű technikai eszközökre és számítógépes modellekre volt szükség.Az óceánfenék megnövekedett hőmérsékletét számos ökológiai problémával hozták összefüggésbe. A változás kedvez az invazív fajok terjedésének, ami viszont az őshonos fajokat szoríthatja ki eredeti élőhelyükről.
A tanulmányt jegyző egyik kutató, Michael Jacox szerint szükség van a tengeri hőhullámok valós idejű nyomon követésére ahhoz, hogy a helyzetet kezelni lehessen, és a partvidék ökoszisztémáját meg tudják menteni.
A tanulmány teljes terjedelmében a Nature Communications című tudományos lapban olvasható.
