Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb régészeti lelete annak az ötszáz éve eltűnt hajónak a felfedezése, amelyet a délnyugat-afrikai sivatagban találtak meg aranyérmékkel és más kincsekkel a fedélzetén.
Bizarr látványt nyújtott a sivatagi homokból előkerült vitorlás
A Bom Jesus (A jó Jézus) egy portugál lobogó alatt hajózó vitorlás volt, amely a korabeli feljegyzések szerint 1533. március 7-én, pénteken futott ki Lisszabonból, Portugáliából, hogy Afrika megkerülésével Indiába jusson.
A vitorlás azonban sohasem érkezett meg a nyugat-indiai Goába,
ÉS EGÉSZEN 2008-IG ISMERETLEN MARADT A SORSA,
amikor is a namíbiai sivatagban gyémántbányászati műveletek során rábukkantak az eltűnt vitorlás roncsaira.
Amikor a Bom Jesus egy heves viharban elsüllyedt a délnyugat-afrikai partok közelében, éppen úton volt Indiába olyan kincsekkel megrakva, mint az arany, az elefántcsont és a réz. A száraz sivatagi körülmények között kiválóan konzerválódott fa hajótestben
KÉTEZER SZÍNARANY PÉNZÉRMÉT ÉS NAGY MENNYISÉGŰ RÉZTÖMBÖT FEDEZTEK FEL,
szinte teljes épségben. A feltételezések szerint a Bom Jesus akkor süllyedhetett el, amikor egy erős viharban túl közel sodródott a parthoz és egy víz alatti sziklának ütközött.
Az ütközés erejétől a hajótest – amit elárasztott a betörő víz –, először megdőlt, majd felborult. Délnyugat-Afrika atlanti partvidéke, különösen Namíbia és a Jóreménység-fokának térségében már régóta hírhedt a tengerészek között a hirtelen lecsapó erős viharairól. Az antarktiszi eredetű Benguela-áramlat hideg vize lehűti a partvidéket.
Namíbia sivatagos partjainál pedig a hideg és páradús tengeri levegő összekeveredik a forró és száraz sivatagi légtömegekkel, ami miatt nagyon gyakran üli meg sűrű köd a Csontváz-partnak nevezett térséget. A sivatag ráadásul folyamatosan terjeszkedik a tenger rovására, így az a partvonal, ami több száz éve még víz alatt állt, ma már a sivatag része. Ez a magyarázat arra, hogy mit keres a Bom Jesus roncsa a sivatagi homokdűnék között.
Kincsesládát, fegyvereket és használati tárgyakat is találtak
A roncs állapota azt bizonyítja, hogy a hajótörést okozó vihar különösen heves lehetett, bár az emberi maradványok hiánya (néhány szétszórt csonttöredéken kívül) arra utal, hogy a fedélzeten tartózkodó legénység nagy része túlélhette a katasztrófát, és talán kijutott a közeli partra.
Dr. Noli, a Dél-afrikai Tengerészeti Régészeti Kutatóintézet vezető archeológusa ehhez kapcsolódva azt nyilatkozta, hogy ez a partszakasz mind a távoli, mind pedig a közeli múltban a viharairól volt hírhedt, így a hajóroncs megtalálása önmagában nem érte nagy meglepetésként.
A FELTÁRÁS SORÁN TALÁLTAK AZONBAN EGY ARANYPÉNZEKKEL MEGRAKOTT KINCSESLÁDÁT,
és az ebben fellelt érmék alapján sikerült megállapítani, hogy azok egy 1533-ban elsüllyedt portugál hajóról származnak.
Mindez új megvilágításba helyezte a kincses hajó eredetének kérdését
– nyilatkozta dr. Noli az ausztrál News com. hírportálnak. Az alapos feltárás során azonban nemcsak aranyat, hanem más értékes korabeli használati tárgyakat, így többek között míves bronztálakat, valamint kardokat, régi navigációs eszközöket, továbbá bronzágyúkat is találtak a roncs maradványai között. Dr. Noli csapata felfedezett egy muskétát is, amelynek legalább 500 évesre becsülik a korát.
Noha magáról a Bom Jesus történetéről csak keveset tudunk, a roncs alapján a szakértők azt feltételezik, hogy vitorlás a portugál királyi haditengerészet kötelékébe tartozott, amelynek nagyobbak, hatékonyabbak és tartósabbak voltak a vitorlásai, mint a korabeli portugál és spanyol kereskedelmi hajók. A portugálok jellemzően ezeket az erősebb és jobban felszerelt hajóegységeket használták a hosszú távú utakra. A hajóroncs rakománya alapján Dr. Noli és más tudósok is úgy vélik, hogy a Bom Jesus Lisszabonból Afrika déli csücskének megkerülésével Nyugat-Indiába tartott.
Kezdeményezik, hogy nyilvánítsák szabadtéri múzeummá a különleges roncsot
Ma a Bom Jesus a legrégebbi ismert és legértékesebb hajóroncs, amelyet valaha is felfedeztek a szubszaharai Afrika nyugati partjainál. Azt a vidéket, ahol a hajót megtalálták, Sperrgebietnek, vagyis „tiltott területnek” hívják azután a több száz német telepes után, akik a századforduló idején gyémánt után kutattak ebben a régióban.
A CNN információi szerint a DeBeers gyémántcég és a namíbiai kormány közös gyémántkutatási műveleteket folytat a térségben,
EZÉRT A TERÜLET TOVÁBBRA SEM LÁTOGATHATÓ.
A hajóroncsot azonban védetté nyilvánították, és a bányavállalat – bizonyos korlátok között – hajlandó lehetővé tenni a megtekintését a nagyközönség számára. Az is felvetődött, hogy a Bom Jesus roncsát nyilvánítsák szabadtéri múzeummá, de arra még várni kell, hogy ez meg is valósuljon.
