Vlagyiszlav Baumgertner, a világ egyik legismertebb műtrágyagyártó Uralkali volt vezérigazgatója, január eleje óta eltűnt Limasszolban, Ciprus déli részén. Az ismert üzletember január 7-én hagyta el otthonát, és azóta nem adott életjelet magáról, miközben mobiltelefonja utoljára a Pissouri nevű, sziklás tengerparti területen sugározott jelet.
A ciprusi rendőrség, polgári védelmi egységek és drónok bevonásával folytatja a keresést, de eddig nincs bizonyíték arra, hogy bűncselekmény történt.
Baumgertner hosszú pályafutása során a műtrágya- és kálisópiac egyik központi szereplője volt. Uralkali élén meghatározó szerepet játszott a kálisóexportban, a cég hosszú ideig a világ egyik legnagyobb kálisógyártója volt, és jelentős befolyással bírt a globális mezőgazdasági inputpiacok árára és kínálatára. A vállalat tevékenysége kiterjedt több kontinensre, és a vezetése komoly bevételeket hozott mind a társaságnak, mind vezetőinek.
Baumgertner pályáját meghatározta az úgynevezett „káliumháború”, amikor 2013-ban az Uralkali kivonult az együttműködésből a belarusz Belaruskali társasággal, ami a globális kálisópiacon feszültségeket és áresést okozott. Ebben az időszakban őrizetbe is vették Minszkben, majd Moszkvába szállították, végül az ellene indított ügyet 2015-ben megszüntették. A későbbiekben logisztikai és energiatechnológiai cégeknél is vezető pozíciókat töltött be, és 2020 óta Cipruson, egy helyi családi vagyonkezelő cég (HeadOffice) vezetőjeként élt.
A Baumgertner-ügyet tovább árnyalja, hogy egy másik, látszólag független incidens is történt Cipruson közvetlenül az eltűnés után. Január 8-án egy orosz nagykövetségi alkalmazottat holtan találtak Nicosiában, akinek esetét az orosz fél öngyilkosságnak minősítette, ám a helyi hatóságok nem kaptak hozzáférést a követségi helyszínhez, és a feltételezett búcsúlevelet sem adták át nyomozati célokra.
A két eset időben közeli egybeesése és a részletek kezelése sok kérdést vet fel nemzetközi elemzők és kommentátorok körében. Ciprus jelenleg az Európai Unió soros elnökségét készíti elő, ami a szigetország politikai súlyát növeli a térségben, és több elemző rámutatott, hogy a geopolitikai feszültségek, szankciók és titkosszolgálati érdekek számos szereplőt mozgásban tarthatnak. E megjegyzések között felmerül, hogy a nyugati hírszerzők, köztük brit érdekek is szerepet játszhatnak a háttérben folyó politikai játszmákban — ezek azonban csak spekulációk és kommentárok, nem hivatalos megállapítások.
Ciprus korábban szerepelt a kritikákban mint olyan európai központ, ahol orosz pénzek és szankciók elkerülésére irányuló mechanizmusok működnek, és ahol nemzetközi pénzügyi és politikai játszmák összeérnek. Az ilyen környezetben egy magas profilú üzletember eltűnése, különösen ha azonos időben egy másik rejtélyes haláleset is történik, könnyen táptalaja lehet találgatásoknak, titkosszolgálati (CIA és MI6) érdekekről szóló feltételezéseknek és geopolitikai spekulációknak, vagy mégsem spekuláció?
Itt van néhány konkrétabb, történelmi példa arra, amikor a CIA és a brit MI6 között félreértések, információs ellentmondások vagy egymás „megtévesztésének” látszó helyzetek alakultak ki – mindezt történelmi kontextusban és tényszerűen:
1. Történelmileg is megfigyelhető félrevezetés két oldalról
Történészek szerint a CIA és MI6 a második világháború után és a hidegháború idején rendszeresen manipulálta és visszatartotta egymással az információkat, és néha szándékosan félrevezetett adatokat szolgáltatott a másiknak, beleértve azt is, hogy rivalizáltak bizonyos hírszerzési források megszerzésében vagy kezelésében. Ezt több szakértő is megállapította a két ügynökség kapcsolatáról írt tanulmányokban.
2. Irán tömegpusztító fegyverek (WMD) körüli intelligencia konfliktusok
Az 2003-as iraki invázió előtt mind a CIA, mind a MI6 különböző értékeléseket készített Irakról, és utólag kiderült, hogy egyik oldalon sem volt meggyőző bizonyíték arra, hogy Irak aktív tömegpusztító fegyverekkel rendelkezett. A BBC által feltárt adatok szerint MI6 és a CIA is kapott egymástól olyan információkat, amelyeket utólag tévesnek vagy hibásnak minősítettek, és az egymásra épülő helytelen feltételezések végül téves következtetésekhez vezettek a nemzetközi közösségben.
3. A „Mitrokhin-akták” és a KGB-források ügye
Amikor a KGB archivistája, Vasili Mitrokhin felajánlotta a titkos anyagokat a nyugati hírszerzéseknek, először a CIA bizonytalanul fogadta azokat, és elutasította lehetséges hamisnak tartva. Ő ezt követően a MI6-hez fordult, amely végül biztonságosan kezeltette és befogadta a dokumentumokat. Ez akár arra is utalhat, hogy az információ párhuzamos kezelése során a két ügynökség különböző módon értékelte és bízott meg a forrásban – ami hosszabbtávon eltérő döntéseket eredményezett.
4. A „CIA-MI6 egymásra figyelése” – belső fenntartások és bizalmatlanság
A CIA és a MI6 történetéből ismert, hogy a két szervezet nem mindig működött száz százalékos szinkronban; egy brit tanulmány szerint az ügynökségek megpróbálták manipulálni vagy visszatartani egymástól a hírszerzési eredményeket, sőt – főleg a hidegháború idején – mindkét fél igyekezett ellenőrizni vagy korlátozni a másik számára fontos forrásokhoz való hozzáférést is, ami időnként ellenérdekelt információs helyzeteket szült.
5. A „sztárpélda”: Ausztrál és brit ügynökök elleni CIA kompromittálás
A CIA hűséges ügynökeit érintő egyik legismertebb eset Aldrich Ames volt, aki évtizedekig a KGB-nek dolgozott, és hatalmas károkat okozott az amerikai és brit hírszerzésnek egyaránt. Ames szivárogtatásai révén több CIA- és MI6-ügynök is kiszivárgott, és sok olyan művelet is kompromittálódott, amelyeket az amerikai és brit szolgálatok együtt vezettek vagy koordináltak. Ez a történet is jól mutatja, hogy milyen komoly hatással lehet egyetlen belső hiba arra, hogy a két ügynökség egymással való együttműködése mennyire sérülhet, és milyen mértékben alakulhatnak ki bizalmatlansági helyzetek.
Tehát nincsenek nyilvános, hiteles bizonyítékok arra, hogy CIA és MI6 direkt szándékosan és tudatosan cserbenhagyta vagy „becsapta” volna egymást egyetlen döntés vagy művelet során, de a történelmi források és kutatások azt mutatják, hogy:
• a két szervezet hosszú évtizedeken át tartott információkat vagy alakította úgy adatait, hogy a másik fél másként értelmezze;
• voltak félrevezető értékelések és adatok cseréi, amelyek egymásra épülve téves következtetéseket eredményeztek (pl. Irak WMD-ügye);
• a hírszerző forrásokat (mint a Mitrokhin-aktákat) különböző módon kezelték, ami konfliktushoz vagy különböző értékeléshez vezetett;
• a belső bizalmatlanságok és rivális értékelések miatt időnként versengés is alakult ki, ami olykor bizonytalanságot szült a közös munkában.
Ezek a történetek egyfelől a hírszerzés összetettségét mutatják, másfelől azt is, hogy a CIA és MI6 kapcsolatában a bizalom és koordináció mindig is kulcskérdés volt – de a történészek többsége nem ír le olyan esetet, ahol a két ügynökség direkt, szándékosan „becsapta” volna egymást egy célból.
A ciprusi hatóságok továbbra is vizsgálják az eltűnést és a körülményeket, de jelenleg nincs hivatalos bizonyíték arra, hogy a brit, amerikai vagy bármely más titkosszolgálat érintett lenne Baumgertner ügyében.
A helyzet továbbra is nyitott, és a nemzetközi médiumok is figyelemmel kísérik a fejleményeket, miközben a család és a hatóságok minden információt várnak, amely előrébb viheti a kutatást.
Van véleményed? Írd meg kommentben!
Szerinted puszta véletlen az időzítés, vagy komoly geopolitikai és gazdasági érdekek is állhatnak egy globális műtrágyapiacon mozgó üzletember eltűnése mögött, éppen akkor, amikor az EU–Mercosur megállapodás sorsa is a nemzetközi viták középpontjába került?
