Október 5-én Raoul Wallenbergre, a svéd diplomatára emlékezünk, aki a második világháború alatt több ezer magyar zsidót mentett meg a deportálásoktól.
„Cselekedetei reményt adtak az áldozatoknak, ellenállásra, harcra és kitartásra bátorította őket és hogy tanúskodjanak ha eljön az ideje. Felébresztette kollektív tudatunkat. Az életére való emlékezés inspiráló hatással kellene, hogy legyen másokra, számunkra, a jövő generációk számára, hogy cselekedjenek.”
Kofi A. Annan
A svéd diplomata 1944. július 9-én érkezett Magyarországra és a következő megjegyzést tette: „Szenvedésük határtalan, nekünk pedig meg kell próbálnunk azt enyhíteni”. Kijelentése szellemében hozzáfogott mentőakciójához, hogy később a második világháború egyik legnagyobb hősévé váljon.
Raoul Wallenberg háború alatt tett erőfeszítései jól ismertek szerte a világon. Becslések szerint közvetve vagy közvetlenül nagyjából 100 000 zsidó ember életét mentette meg. Első budapesti intézkedései között szerepelt az ún. védőigazolványok kiállítása (sárga és kék színben, középen a svéd címerrel), hogy minél több zsidót meg tudjon menteni a deportálások elől. Az igazolványokat a nemzetközi jog nem fogadta el, de a gyakorlatban ellátták feladatukat. Ezenkívül létrehozott mintegy 30 ún. svéd házat, melyek menedékül szolgáltak több mint 15 000 ember számára. Az ajtók elé Wallenberg kitűzte a svéd zászlót és svéd területnek minősítette a házakat.
Wallenberg sosem tért vissza Svédországba. 1945. január 17-én kora reggel meglátogatott egy svéd kórházat és kijelentette, hogy „örül, hogy küldetése nem volt hiábavaló”. Nem sokkal később szovjet katonák őrizetbe vették, majd tisztázatlan körülmények között eltűnt. Máig nem tudni mi lett vele a háború után.
A Tom Lantos Intézet tisztelettel emlékezik Raoul Wallenbergre. Az újonnan alakult intézet jövőre új programokkal, tematikus eseményekkel és számos más kezdeményezéssel különösen nagy hangsúlyt fordít majd Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulójára.
Forrás: tomlantosinstitute;
