Bár a nyílt óceánon a széljárás bármikor megváltozhat, s jöhet bármilyen irányból bármekkora hullám – képletesen és a valóságban is – e sorok írásakor még megtorpanás nélkül haladt kitűzött célja felé Rakonczay Gábor. Az extrém sportoló december utolsó napjaiban vágott neki az Atlanti óceánnak egymaga, mégpedig korábban már kudarcot vallott, ám átalakított hajóján, amelynek neve “42”. Nem nehéz kitalálni, hogy ez egyben a életkora is.
A munkálatok 700 munkaórát vettek igénybe.
„Átépítettem a 2012-es szóló óceán átkenuzásra használt hajót, a Vitézt. Az eredetileg Fa Nándor által épített és már eddig is sok mindent megélt járgányt, (akivel anno 77 napig együtt küzdöttünk az Atlanti-óceánon) most a múltjához méltóan átépítettem/felújítottam. Új kabint, új tőkesúly és kormányrendszert, új bordaszerkezetet és tároló rekeszeket kapott.” – írta még a Budapesti indulás előtt a Facebook oldalán.
Ezután több napon át tartó vontatás következett Portugália legnyugatibb csücskéhez.
“Szóval a 42-vel indulok Portugáliából a 70-90 napra tervezett, erősen extrémnek mondható önismereti útra, az Atlanti-óceánon keresztül, egészen a karib-térségi Antigua szigetig. Ez az a hely, ahova 2007-be és 2012-ben is megérkeztem a páros és a szóló transzatlanti evezés után” – üzente több ezer követőjének a hajós.
Rakonczay Gábor neve az utóbb említett időpontban vált igazán ismertté, amikor hajójával elvesztették a kapcsolatot, és heteken át nem adott életjelet. Tartani lehetett attól, hogy nyoma veszett a nyílt óceánon. Bár utóbb sokan marketingfogásnak nevezték, hogy ezzel került a lapok címoldalára.
Legutóbb 2021-ben cikkeztek róla, amikor sup-deszkán tervezett óceánátkelésre készült a világon elsőként. Az útról sok hír nem jelenhetett meg, miután az első napon annyira átfázott a kabin nélküli lélekvesztőn, hogy öngyilkosság lett volna folytatni az expedíciót, helikopterrel kellett kimenteni.
Annál biztatóbban alakul a mostani útvonal, rendületlenül halad a 42-vel, már 430 kilométert megtett.
“Helyi idő szerint 05:00-kor elindultam. És ezzel megkezdődött a közel 3 hónapnyi lapátolás” – ez volt az utolsó szárazföldi bejegyzése.
A táv elején előfordult, hogy meg kellett állnia, sőt visszafelé haladnia vagy éppen 3 órát várnia, hogy az előtte elhaladó teherhajók sorában legyen annyi szünet, ami alatt biztonságban keresztül mehetett közöttük. Aludni ugyan nem sokat lehet, másfél órákra osztja fel az éjszakát, de egyelőre elkerülték a vészhelyzetek.
