Az ellenzéki főpolgármester-jelöltek csatározásában van ugye az előválasztás, amin Karácsony Gergely, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor mérkőzik meg egymással, hogy melyikük legyen az őket támogató pártok közös jelöltje ősszel, az igazi megmérettetésen.
De van élet az előválasztáson túl is, mégpedig igen kemény.
Ott harcol Puzsér Róbert, aki főpolgármester-jelöltként ugyan nem vesz részt az ellenzéki előválasztáson, de azért van bírálója elég. Nemrég Vágó István hozta fel, hogy neurózisa miatt alkalmatlan a városvezetésre – erről posztolt egy korábbi cikket az egykori kvízmester, melyben állapotáról maga Puzsér beszél.
Na most, ez csapta ki a biztosítékot a főpolgármester-jelöltté vált Puzsérnál, aki pár órája tett közzé egy írást, melyben úgy száll bele Vágó Istvánba, hogy több se kell…
Ezt írja Puzsér szó szerint:
„Vágó István addig rajongott Gyurcsány Ferencért, míg egy sötét, előítéletes, gyűlölködő, bigott vénemberré nem vált. Azt állítja, nem vagyok alkalmas városvezetésre, mert lelki bajaimmal pszichoterápiába járok.
Jelzem, hogy ez a politikai mocskolásnak az a szintje, amelynél már nincs lejjebb. Feltűnő, hogy a kvízprofesszor harminc évnyi kérdezés után sincs tisztában a legalapvetőbb pszichológiai ismeretekkel, a neurózis ugyanis semmiféle alkalmatlanságot nem jelent sem gépjármű, sem háztartás, sem cég, sem város, sem ország vezetésére. Gyakori probléma ezzel szemben az, amikor a beteg lelki zavarai orvoslásához nem szakember segítségét kéri, hanem egy gyűlöletszektában oldódik fel.
A Szkeptikusok Társaságának egykori elnöke olyan társadalmi előítéletet terjeszt, mely semmiben nem különbözik a homoszexuálisok, a zsidók vagy a cigányok elleni uszítástól. Egy konkrét társadalmi csoport tagjait, a pszichoterápiára járókat állítja be másodrendű állampolgároknak, hogy ebből politikai előnyt merítsen. Veszedelmes őrülteknek bélyegez ártalmatlan depressziósokat, pánikbetegeket és poszttraumás stressztől szenvedőket, akik Vágó István szerint bizonyos pozíció fölött fenyegetést jelentenek a közösségre. Jelzem, hogy ez náci beszéd. Ha van őrület, amely a közösséget fenyegeti, akkor az ez.
Alkalmasságom kérdése egy legitim vita tárgya: nincs városvezetési tapasztalatom, és nem áll szándékomban megalkudni sem a politikai, sem a parkolási, sem az ingatlanmaffiával – ez talán alkalmatlanná tesz arra, hogy vezessem a fővárost. De az, hogy szembe merek nézni a problémáimmal, s az, hogy ezt szakember segítségével teszem, inkább az alkalmasságom mellett szóló érv. Sok olyan politikust látok, akik boldogabb emberek és hasznosabb vezetők lennének, ha személyes problémájukon egy rendelőben dolgoznának ahelyett, hogy politikát gyártanak belőle.”
Puzsér Róbert posztja:
Vágó István addig rajongott Gyurcsány Ferencért, míg egy sötét, előítéletes, gyűlölködő, bigott vénemberré nem vált. Azt állítja, nem vagyok alkalmas városvezetésre, mert lelki bajaimmal pszichoterápiába járok.
Jelzem, hogy ez a politikai mocskolásnak az a szintje, amelynél már nincs lejjebb. Feltűnő, hogy a kvízprofesszor harminc évnyi kérdezés után sincs tisztában a legalapvetőbb pszichológiai ismeretekkel, a neurózis ugyanis semmiféle alkalmatlanságot nem jelent sem gépjármű, sem háztartás, sem cég, sem város, sem ország vezetésére. Gyakori probléma ezzel szemben az, amikor a beteg lelki zavarai orvoslásához nem szakember segítségét kéri, hanem egy gyűlöletszektában oldódik fel.
A Szkeptikusok Társaságának egykori elnöke olyan társadalmi előítéletet terjeszt, mely semmiben nem különbözik a homoszexuálisok, a zsidók vagy a cigányok elleni uszítástól. Egy konkrét társadalmi csoport tagjait, a pszichoterápiára járókat állítja be másodrendű állampolgároknak, hogy ebből politikai előnyt merítsen. Veszedelmes őrülteknek bélyegez ártalmatlan depressziósokat, pánikbetegeket és poszttraumás stressztől szenvedőket, akik Vágó István szerint bizonyos pozíció fölött fenyegetést jelentenek a közösségre. Jelzem, hogy ez náci beszéd. Ha van őrület, amely a közösséget fenyegeti, akkor az ez.
Alkalmasságom kérdése egy legitim vita tárgya: nincs városvezetési tapasztalatom, és nem áll szándékomban megalkudni sem a politikai, sem a parkolási, sem az ingatlanmaffiával – ez talán alkalmatlanná tesz arra, hogy vezessem a fővárost. De az, hogy szembe merek nézni a problémáimmal, s az, hogy ezt szakember segítségével teszem, inkább az alkalmasságom mellett szóló érv. Sok olyan politikust látok, akik boldogabb emberek és hasznosabb vezetők lennének, ha személyes problémájukon egy rendelőben dolgoznának ahelyett, hogy politikát gyártanak belőle.
Vágó István posztja:
„A választóknak joguk van tudni” – Vágó magyarázatként újabb posztot tett ki a témában:
TGM írja Bartusnál: „Vágó István képes volt rá, hogy az egyik rivális közszereplő pszichoterápiás kezelésének (ami kitüntetetten bizalmas, magánjellegű információ akkor is, ha már korábban nyilvánosan fölhozták az illető ellen, ami szigorúan elítélendő) a részleteivel járassa le pártjának ezt az ellenfelét és bírálóját.”
Nos, nem, kedves TGM, nem magánjellegű az információ, erről maga Puzsér beszél itt, 7:50-től: http://hirarena.com/zartosztallyal-es-kenyszerzubbonnyal-fe…
De az általam hivatkozott Bors-cikkben is őt magát idézik: „Ez nem egyszerű, és nem is rövid idő, húsz-huszonöt év rutinjait kell megváltoztatnom – magyarázta lapunknak Puzsér” itt: http://www.borsonline.hu/…/puzser-robert-onsebzes-mi…/135048
Azt is hozzáteszi TGM, hogy „Az a viszolygás, ami ilyenkor elfogja az embert, csakugyan arra készteti, hogy ne olvasson többé magyar újságot és semmiféle politikai anyagot”.
Nos, ha nem olvas, akkor azt kockáztatja, hogy alaptalanul vádol meg másokat.
És hogy mindezzel lejáratom-e Puzsért? Talán TGM is egyetért az ilyenkor szokásos ellenérvvel: „a választóknak joguk van tudni…”
