Hszi Csin-ping moszkvai látogatását béketeremtő missziónak nevezte, de ennek semmilyen eredménye nem volt. Az meg a jelek szerint fel sem merült benne, hogy esetleg az ukrán elnököt is meglátogassa Kijevben, amint azt a kínai vezető oroszországi útjával egyidejűleg a japán miniszterelnök tette Ukrajnában.
Amennyiben Kína konstruktív szerepre törekszik a konfliktusban, akkor nyomást kellene gyakorolnia Oroszországra, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából – üzenték Hszinek Washingtonból.
Nem sokkal háromnapos moszkvai tárgyalása után máris „megalázták” a kínai vezetőt, legalábbis ennek minősítette a volt amerikai moszkvai nagykövet, hogy Putyin – Hszi látogatása után – közölte, nukleáris fegyvereket telepít Belaruszba, miközben nappal korábban Oroszország és Kína közös nyilatkozatban ítélte el azokat az országokat, amelyek atomfegyverüket külföldön is állomásoztatják. A moszkvai csúcstalálkozó után a két ország erőegyensúlya az utóbbi javára billent. Kína ezt máris kihasználta, amikor a szovjet utódállamokat, a sokáig Oroszország befolyási övezetének tekintett Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt meghívta az első Kína-Közép-Ázsia csúcstalálkozóra. A hetvenes évek geopolitikájában a kínai kapcsolatok rendezésével játszotta ki a „kínai kártyát”, most pedig Peking jelezte, hogy bekerítésének ellensúlyozására hajlandó kijátszani az „Oroszország-kártyát”.
Hszi Csin-ping megszállottan dolgozik azért, hogy Kínát globálisan domináns hatalommá tegye 2049-ig, akkor lesz ugyanis a Népköztársaság megalakításának századik évfordulója – emlékeztetett az Euronewsnak adott interjújában Reinhard Bütikofer, az Európai Parlament Kínával foglalkozó delegációjának vezetője.
A szándék kezdett testet ölteni a kínai vezető minapi moszkvai látogatása során is, amikor 14 megállapodást írtak alá, kulcsfontosságút azonban egyet sem, és az ukrajnai háború lezárása sem körvonalazódik.
„Aláírtunk egy nyilatkozatot a stratégiai partnerség és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről, amelyek új korszakba lépnek” – idézte a New York Times Hszit a Kremlben folytatott tárgyalásai után. A kínai elnök szerint a Putyinnal folytatott beszélgetései „őszinték, barátságosak és eredményekben gazdagok” voltak.
Ezzel szemben „elég soványnak” minősítette a megállapodásokat a Carnegie intézet vezető munkatársa. Alexander Gabuev szerint jobbára olyan megállapodásokat frissítettek, amelyekbe már a csúcstalálkozó előtt egyetértésre jutottak – köztük egy 1997-es egyezmény kiegészítését, amely megteremti a kínai és orosz vezetők közötti rendszeres találkozók feltételeit, továbbá egy megállapodást egy olyan atomerőműről, amelyet Oroszország már javában épít Kínában. Moszkva és Peking abban is egyetértett, hogy együttműködnek „a televíziós műsorok közös gyártása terén”.
Eközben nem született érdemi egyezség a Szibéria Ereje 2 földgázvezeték megépítéséről, amelyet Oroszország a többi között azért is helyezne szívesen üzembe, hogy pótolja az európai szankciók és a gázimport leállítása miatt elkönyvelt veszteségeit. A kínai elnök azonban nem állt kötélnek – Gabuev szerint részben azért sem –, mert Putyint egyre inkább kiközösítik a világban, kivált azok után hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnökkel vádolja, és elfogatóparancsot adott ki ellene.
Hszi nem vállalta azt a kockázatot, hogy azzal gyanúsítsák: pénzzel járul hozzá Oroszország hadikasszájához, vagy hogy azt terjesszék róla, ő finanszírozta a népirtó háborút, amelyben a civil ukrán infrastruktúrát sem kímélték – magyarázta Hszi visszafogottságát a térség elemzője.
A legfrissebb hírek itt!
Elmaradt az áttörés a több mint egy éve tartó ukrajnai háború lezárásában annak ellenére, hogy a kínai elnök indulása előtt békeküldetésnek nevezte látogatását. A kimenetel egyértelmű jelzés volt a világ többi része számára, hogy Kína nem csak egyre nagyobb befolyást tesz szert Oroszországban, hanem saját szabályait követi.
A kínai vezető Moszkvában, a japán Kijevben
Az orosz elnök és kínai államfő vendége tartós gazdasági partnerséget hirdettek. Kilátásba helyezték, hogy Oroszország több energiát szállít Kínába (bár ennek gyakorlati megoldása egyelőre várat magára), ugyanakkor kínai vállalatok próbálják majd betölteni azt az űrt, ami a nyugati vállalatok kivonulása után keletkezett Oroszországban. Tapintható a szándék, hogy elszigeteljék magukat a nyugati szankcióktól, és a háború egyéb következményeitől.
A gazdasági ígéretek annak jelei voltak, hogy Kína továbbra is business as usual, a szokásos módon fog üzletelni a 143 millió lakosú Oroszországgal, amely 3 százalékos részesedésével korántsem nevezhető Kína legfontosabb gazdasági partnerének. Sokkal fontosabb például Szaúd-Arábia, ahonnan az olaj érkezik, az 52 milliós Dél-Korea 6, a 24 millió lakosú Tajvan 5 százalékos, nem utolsósorban pedig a 446 milliós Európai Unió 13 százalékos részesedéssel.
Putyin és Hszi találkozójával egyidejűleg Kisida Fumio japán miniszterelnök Kijevbe utazott, hogy támogatásáról biztosítsa az agresszió áldozatául esett Ukrajna elnökét. Az időben egybeeső két látogatás még kifejezettebbé tette az orosz invázió kiváltotta geopolitikai törésvonalakat.
Japán „határozottan elutasítja Oroszországnak a status quo egyoldalú, inváziós, erőszakos megváltoztatását, és megerősíti, hogy elkötelezett a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmére” – állt a Kisida látogatása alkalmából kiadott közleményben.
Tokió világos határt húzott a háború megítélésében, és a G7 többi országával országaival együtt egyfelől szankciókkal sújtotta Oroszországot, másrészt több milliárd dollárnyi segélyt nyújtott Ukrajnának.
Ilyen körülmények között a gazdaságilag szorongatott és a világszíntéren elszigetelt Oroszország kénytelen erősen támaszkodni Kínára, hogy pótolja a kieső üzleteket, amióta gazdasága hirtelen elszakadt a Nyugattól. Putyin gazdasági közeledése egyértelmű jele annak, hogy Peking a segítségnyújtással befolyást szerez Oroszország felett – emlékeztetett Alexander Gabuev.
Hszi látogatása egy világos üzenet volt a Nyugat számára, hogy „Kína egy olyan ország, amelynek nem lehet diktálni”. A nyugati próbálkozások, hogy „Putyin rossz gyerek, mellőzd a játszótéren”, nem működnek Kína esetében – illusztrálta a helyzetet a Carnegie szakértője.
Szócsata
A meghiúsult békeküldetés helyett Putyin és vendége, Hszi közös közleményében azt sugallta, hogy a nyugati hatalmak biztonsági tömbök kialakításával hátráltatják a békét.
„Oroszország megerősítette, hogy elkötelezett a béketárgyalások mielőbbi újraindítása mellett, Kína pedig egyetértését fejezte ki” – áll a kínai külügyminisztérium által kiadott közös nyilatkozatban. „Az ukrajnai válság rendezésének tiszteletben kell tartania minden ország ésszerű biztonsági aggályait, és meg kell akadályoznia a konfrontációs blokkok kialakulását, amelyek csak olajat öntenek a tűzre.”
A Fehér Ház élesen bírálta a megfogalmazást, és azzal vádolta Kínát, hogy az orosz propagandát szajkózza, pedig Peking sokkal többet is tehetne, ha valóban közvetíteni szándékozna a béke megteremtésében.
„Amennyiben Kína konstruktív szerepre törekszik a konfliktusban, akkor nyomást kellene gyakorolnia Oroszországra, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából” – jelentette ki John Kirby, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szóvivője.
Ezzel szemben az amerikai tisztviselők dicsérték a japán miniszterelnököt. Kisida szokatlan, előre be nem jelentett kijevi útja során 470 millió dolláros támogatást harangozott be az ukrán energiaágazat és infrastruktúra számára, további 30 milliót pedig nem halálos katonai eszközök beszerzésére a NATO vagyonkezelői alapjának közvetítésével. Kisida „a nemzetközi rend alapjait megingató agressziónak” nevezte Oroszország katonai beavatkozását.
Az ukrajnai háború az aktívabb kül- és katonapolitika irányába mozdította el Japánt. Gyökeres változás ahhoz képest, hogy az alkotmány korlátozza a katonai akciókban való részvételt, a közvélemény pedig régóta ellenzi a hivatalos pacifista álláspont feladását. Az invázió kezdete óta azonban Japán úgy döntött, hogy a következő öt évben megduplázza a katonai költségvetését. A kiadások az éves GDP 2 százalékát fogják elérni, és ezzel Japánt felzárkózik a NATO-tagországok átlagához.
A legfrissebb hírek itt!
A magabiztosabb hozzáállás az ukrajnai háborúval, az észak-koreai agresszióval és Kína terjeszkedő csendes-óceáni hatalmával kapcsolatos aggodalmakat tükrözi. Japánnak „segítenie kellene a helyzet csillapítását, ahelyett, hogy az ellenkezőjét tenné” – így reagált a kínai külügyminisztérium Kisida kijevi látogatására reagálva.
Pekinget nem az érdekli, hol a front Ukrajnában
A háború kezdete óta Kína együttérez Putyinnak az Egyesült Államokkal és a NATO-val szembeni sérelmeivel – miközben arra hivatkozik, hogy minden ország szuverenitásának a tiszteletben tartásában hisz. Kína nem szállított fegyvereket Oroszországnak háborús felhasználásra, viszont olyan technológiával segítette, ami katonai célra, például drónok összeállítására alkalmas. Kínai alapanyagból készülnek az orosz gyártmányú testpáncélok is.
A találkozón Hszi jelezte, hogy Kína akár gazdasági mentőövet is dobhat Putyinnak. Ez azonban számára is előnyös, hisz kiterjesztené hozzáférését az orosz erőforrásokhoz, energiához és piacokhoz. Noha Hszi „őszintének, barátságosnak és eredményekben gazdagnak”, Putyin pedig „sikeresnek” nevezte a megbeszéléseket, nem egyértelmű, hogy az orosz vezető mindent elért, amire vágyott.
Az orosz elnök azzal kérkedett, hogy 2030-ra elkészül az új vezeték, amely Mongólián keresztül szállít földgázt Kínába, Hszi azonban nem erősítette meg ennek a megállapodásnak a megszületését.
Elemzők felidézték, hogy Oroszország az elmúlt 13 hónapban egyre inkább támaszkodott Kínára. Hszi és Putyin ez alatt az idő alatt szoros kapcsolatban állt egymással, a kínai vezető lelkesedése azonban fokozatosan alábbhagyott. Hetekkel azután, hogy Putyin parancsot adott az ukrajnai invázió megkezdésére, mindketten még azt hangoztatták szinte harciasan, hogy a két ország barátsága „nem ismer határokat”.
Idei nyilatkozatuk visszafogottabb.
„A felek megjegyzik, hogy az Oroszország és Kína közötti kapcsolatok, bár nem képeznek a hidegháború idején kialakulthoz hasonló katonai-politikai szövetséget, mégis felette állnak az ilyen típusú államközi együttműködésnek” – áll a közleményben.
A kapcsolatok „nem tömbösítenek, nem konfrontatív jellegűek és nem irányulnak harmadik országok ellen”, jóllehet Moszkva és Peking azzal vádolta Washingtont, hogy „aláássa” a globális biztonságot.
A tavalyi csúcstalálkozóval ellentétben – amelyen Hszi támogatta Putyin NATO-bővítéssel szembeni ellenállását, Putyin pedig Kína ellenállását az amerikai katonai szövetségekkel szemben Ázsiában – a mostani moszkvai fellépés két olyan vezető benyomását keltette, akik a gazdasági túlélésre összpontosítanak.
Az ukrajnai invázió kimerítette az orosz gazdaságot és a Kreml pénztárát. Kínában Hszi a járvány miatt három éve tartó megszorítások által megviselt gazdaság helyreállítására fókuszál. És bár nem szívesen ad el katonai fegyvereket Oroszországnak, az USA büntetőintézkedéseit kockáztatva, a jelek szerint minden más tekintetben hajlandó Putyin mögé állni.
Elemzők szerint Hszinek talán nem áll érdekében, hogy véget vessen az ukrajnai háborúnak, azt azonban mindenképpen el szeretné érni, hogy Putyin hatalmon maradjon.
A legfrissebb hírek itt!
„Kína nem tudja, hogy hol vannak a frontvonalak Ukrajnában” – érzékeltette a helyzetet Alexander Gabuev. „Őket az érdekli: Oroszország ne veszítse el a háborút olyan mértékben, ami a rezsim összeomlásával jár, majd egy Nyugat-barát kormány veszi át a hatalmat.”
Derült égből pofon Pekingnek
Vlagyimir Putyin orosz elnök „megalázta” Hszi Csin-ping kínai elnököt, miután közölte, hogy nukleáris fegyvereket telepít Belaruszba – nem kevesebbet állított az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete a Business Insider szerint. A Szovjetunió összeomlása óta ez az első alkalom, hogy Oroszország taktikai nukleáris fegyvereket fog tárolni idegen földön.
A bejelentés csupán néhány nappal azok után hangzott el, hogy Oroszország és Kína közös nyilatkozatban ítélte el azokat az országokat, amelyek atomfegyverüket külföldön is állomásoztatják – emlékeztetett Michael McFaul.
Kizárt, hogy a döntést jól fogadják Pekingben azok után, hogy Aljakszandr Lukasenka nemrég ott járt, Hszi pedig éppen csak hazatért Moszkvából – tweetelte a volt nagykövet, aki most a Stanford politológia professzora. A kínai vezető egyébként tavaly novemberben jelezte Oroszországnak, hogy az atomfegyverek bevetésével Ukrajnában átlépné a vörös vonalat – írta akkor a Politico.
A moszkvai csúcstalálkozó után – az Insider által megszólaltatott elemzők szerint – Oroszország és Kína erőegyensúlya az utóbbi javára billent. Kína ezt máris kihasználta, amikor a szovjet utódállamokat, a sokáig Oroszország befolyási övezetének tekintett Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt meghívta az első Kína-Közép-Ázsia csúcstalálkozóra.
Európa világos üzenete számít
A hetvenes évek geopolitikájában az Egyesült Államoknak a kommunista Kínával való kapcsolatok normalizálására vonatkozó szeizmikus döntése a Szovjetunió megzabolázása érdekében a „Kína-kártya” kijátszásaként maradt emlékezetes. Hszi Csin-ping elnök nagy horderejű háromnapos moszkvai látogatásával Kína jelezte: hajlandó kijátszani az „Oroszország-kártyát” ellensúlyozandó az elnök által Kína bekerítésére, gazdasági és katonai felemelkedésének megfékezésére irányuló amerikai kísérleteket – hívta fel a figyelmet a Washington Post, amely szerint az erősödő szövetség Amerika két legnagyobb stratégiai és katonai kihívója között magában hordozza annak lehetőségét, hogy a globális rendet ugyanolyan mélyrehatóan megváltoztassa, mint fél évszázaddal ezelőtt az Egyesült Államok. Szövetségeseivel együtt készen kell állnia a válaszadásra – írta a lap alkalmi vezércikkében.
Kína és Oroszország egyaránt attól tart, hogy az Egyesült Államok és a NATO bekeríti őket. Oroszország a NATO keleti terjeszkedését egzisztenciális fenyegetésnek tekinti – ez volt a fő indok Ukrajna elleni inváziójára. Kína eközben attól fél, hogy az Egyesült Államok egy „indo-csendes-óceáni NATO” létrehozására törekszik a Fülöp-szigetektől Ausztráliáig terjedő ázsiai védelmi megállapodások sorával. Kína és Oroszország ráadásul egyaránt megveti a demokratikus értékeket és a szabályokon alapuló világrendet, amelyet elavultnak, és az Egyesült Államok által uraltnak tart. Ők az autokrata kormányzati rendszereik felsőbbrendűségében hisznek.
Nem tévesztendő szem elől, hogy Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb, Kína pedig harmadik legnagyobb nukleáris fegyverkészletével. Kína nem titkolt szándéka, hogy a következő évtizedben megpróbálja utolérni az Egyesült Államokat.
A legfrissebb hírek itt!
Nyíltan oroszbarát álláspontja ellenére Kína azt sugallta, hogy potenciális béketeremtő lehet Ukrajnában. Volt némi halvány remény annak fényében, hogy Kína hét év szünet után segített Irán és Szaúd-Arábia diplomáciai közeledésében. A kínai vezető azonban nem mutatott érdeklődést az iránt, hogy Kijevbe menjen, és – más világvezetőkhöz hasonlóan – találkozzon Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.
Az ukrajnai háború „a demokrácia és az autokrácia, a szabadság és az elnyomás, a szabályokon alapuló és a nyers erő által irányított rend közötti csata” – Joe Biden megfogalmazása szerint. Érvelése korlátozottan meggyőző Hszi számára, aki a nyugati típusú demokrácia eszméjét elkoptatott szólamnak tartja.
Az önös érdekre való hivatkozás azonban segíthet meggyőzni Hszit abban, hogy a Putyinnal folytatott barátságát kiaknázva a konfliktus valódi megoldását szorgalmazza. Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai Európával sokkal fontosabbak, mint Oroszországgal, és erre emlékeztetni kell Hszit, amikor európai tisztviselőkkel találkozik, köztük a júliustól soros uniós elnökséget betöltő Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökkel, és Emmanuel Macron francia elnökkel, aki a tervek szerint a jövő hónapban látogat Kínába. Az európaiaknak világos és egyértelmű üzenetet kell tolmácsolniuk, hogy Kínának a Putyinnal szembeni befolyását a konfliktus lezárására kell felhasználnia, nem pedig Oroszország gazdaságának megerősítésére – véli a Washington Post.
