Pozsony‎
Pozsony (németül Pressburg, hagyományos szlovák elnevezéssel Prešporok, illetve helyenként Wilsonovo mesto, avagy Prešporek, 1919-től használt csehszlovák, majd szlovák elnevezéssel Bratislava) hagyományos magyar koronázóváros, jelenleg az 1993-ban létrejött Szlovák Köztársaság fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja.

Nevének eredete

Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.

A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.
Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Fekvése

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Története

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.
Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötték meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után. 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át. Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lesz Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye.1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta. (Lásd: Pozsonyi vértanúk.)

A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.

Az 1919–1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városba megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – az Anschluss után – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár a felújításának befejezésével, helyszínéül szolgál cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Közlekedés
Légi közlekedés

A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.

Sport

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong

HC Slovan Bratislava
Ružinov Bratislava
HOBA Bratislava

Labdarúgás

ŠK Slovan Bratislava
Artmedia Petržalka
Inter Bratislava

Látnivalók
A főtér
Szlovák Nemzeti Színház
Az 1909-1913 között épült Lechner Ödön tervezte szecessziós Szent Erzsébet templom (Kék templom)

A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is.
A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom.
A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona másolata csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkosították.
A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy mint az Orsolya nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma ortodox templomként működik.
A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
A Trinitárius-templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
A Szent Erzsébet-templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent László ról elnevezett városi ispotály.
A Kék templom templom 1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint szecessziós stílusban.
A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
A középkori erődfal maradványa a Szent Mihály-kapu 1411-ben épült.
Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia-lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
A préposti palota 1632-ből való.
A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.
A kormány székháza 1761 és 1765 között épült az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
A Szlovák Nemzeti Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén.
A Ganümédesz-szökőkút, Tilgner Viktor Oszkár pozsonyi születésű szobrász alkotása (1888) a Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt.
A Pozsonyi vashonvéd egykori szobra, Rigele Alajos alkotása, amely 1915-től 1919-ig állt a városban.
Grassalkovich-palota késő barokk-rokokó stílusban épült 1760-ban.

Forrás: Wikipedia;

Kép: https://pixabay.com