Barnier bukása és a politikai válság mélyülése
December 4-én a francia Nemzetgyűlésben tartott bizalmatlansági szavazás eredményeként megbuktatták Michel Barnier miniszterelnököt. Az Új Népfront (NFP) és a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (RN) egyaránt bizalmatlansági indítványt nyújtott be a költségvetési törvény elfogadása körüli vita miatt, amelyet végül 331 szavazattal fogadtak el az 537 képviselőből.
Ez a fejlemény egy nem mindennapi politikai válságot idézett elő Franciaországban: a kormány megbuktatása óta az országnak nincs érvényes költségvetése, és a politikai töredezettség miatt Macron elnök számára is egyre nehezebb megtalálni a kiutat.
Barnier bukásának oka
Barnier miniszterelnöksége alig három hónapig tartott, így ő lett az ötödik Francia Köztársaság legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke. Bukásának oka az volt, hogy a centrista–jobbközép koalíciója nem rendelkezett parlamenti többséggel. A költségvetés megszavazásához vagy a baloldali, vagy a szélsőjobboldali blokk támogatására lett volna szüksége, azonban az NFP és az RN is elutasította az együttműködést.
Miután Barnier a költségvetést nem tudta elfogadtatni, az alkotmány 49.3-as cikkelyével megkerülte a parlamentet. Ez az autoriter lépés azonban ellenállást váltott ki mindkét politikai pólusból, és végül megbuktatták a kormányt.
Le Pen célja: Macron megbuktatása
Marine Le Pen és pártja, az RN nem csupán Barnier bukását akarta elérni. Valódi céljuk Emmanuel Macron elnök pozíciójának meggyengítése, amellyel Le Pen közelebb kerülhet az Élysée-palota kulcsaihoz. A Nemzeti Tömörülés vezetője szerint Macronnak csak egyetlen kiútja maradt: lemondani, és előrehozott elnökválasztást kiírni.
Macron azonban ezt eddig elutasította, arra hivatkozva, hogy a franciák kétszer is bizalmat szavaztak neki, és kitölti a 2027-ig tartó elnöki ciklusát. A közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor Barnier bukása után egyre többen támogatnák Macron lemondását, különösen a politikai válság mélyülésének fényében.
Macron előtt álló kihívások
A francia elnöknek most három lehetősége van a válság kezelésére:
- Kormányalakítás: Felkérhet egy technokrata ügyvivő miniszterelnököt, aki időlegesen vezeti az országot, amíg nem talál egy hosszabb távon működőképes jelöltet.
- Parlamenti választás: Bár egy új választás segíthetne stabilabb parlamenti többséget teremteni, erre valószínűleg csak nyáron kerülhet sor, ami addig bénultságot eredményezhet.
- Politikai koalícióképzés: Macronnak vagy a baloldal, vagy a szélsőjobboldal felé kellene nyitnia. Azonban mindkét irány problémás: Macron szerint Le Pen „veszélyes alternatíva”, a baloldali vezető Jean-Luc Mélenchont pedig „még rosszabbnak” tartja.
Le Pen hazárdjátéka: bejön-e neki?
Bár Le Pen elérte Barnier bukását, kérdéses, hogy hosszú távon profitál-e ebből. Az RN jelenleg kihasználhatja a politikai válságot, ígéretekkel és populista retorikával növelheti támogatottságát. Ha azonban Macronnak sikerül egy stabil, bal-jobbközép koalíciót összehoznia, az jelentősen gyengítené Le Pen esélyeit.
A Nemzeti Tömörülés továbbra is politikai karanténban van, és bár a párt növelheti támogatottságát, a kormányzásig elérő „üvegplafont” még nem tudta áttörni. Egy esetleges új kormány bukása esetén azonban ez változhat.
Mi következhet Macron számára?
Macronnak gyorsan kell cselekednie, hogy megakadályozza a politikai helyzet további romlását. Az új miniszterelnök személye kulcsfontosságú lesz, különösen akkor, ha sikerül egy olyan jelöltet találni, aki képes áthidalni a parlamenti töredezettséget. Ha Macron nem talál gyors megoldást, a politikai válság akár az ő elnöki ciklusának végét is jelentheti.
