Vajon mi történik egy társadalommal, amelynek politikai vezetése és haladó médiája módszeresen bünteti a szabálykövető, helyes magatartást, leegyszerűsítve a „jót”, de jutalmazza a szabályokat be nem tartó, törvényeket semmibe vevő, helytelen magatartást, szintén leegyszerűsítve a „rosszat”?
Mi történik egy társadalommal, amelyben az erkölcs, a hétköznapi morál, a törvény kapaszkodói szétporladni látszanak, s a nyomokban még fellelhető kósza hit is úgy tűnik el, mint ébredéskor a hajnali álom, ám az értékek helyére csupán káosz, igazságtalanság és megaláztatás érkezik? Szerencsésebb esetben persze, mivel a káosz, igazságtalanság és megaláztatás nyilvánvalóan jóval kevésbé kellemetlen, mint terrorcselekmény, utcai késelés, gázolás, vagy nemi erőszak áldozatává válni. Netán cinikus volnék?
Bizton kijelenthető, hogy Ali Bashar, a húszéves iraki-kurd gyilkos nem más, mint a bevándoroltatás állatorvosi lova. Ali 2015-ben érkezett Németországba, álnéven, papírok nélkül, a balkáni útvonalon keresztül, de elkísérték őt szülei és lánytestvérei is, mind a heten. A család az egyébként betiltott Kurd Kommunista Párt (PKK) általi üldöztetést jelölte meg menekültügyi kérelme legnyomósabb okaként. Ali már a befogadóközpontban is követett el kisebb-nagyobb bűncselekményeket, többek között megvádolták egy 11 éves német kislány megerőszakolásával, ennek ellenére mégis szabadlábon maradhatott.
Időközben a menedékkérelmét elutasították, ezért pert indított – itt jegyezzük meg, hogy az NGO-k és az adófizetők pénzén hizlalt ügyvédek akár a legfelsőbb bíróságig is elvihetik az ilyen típusú ügyeket –, de elvesztette. Az ország elhagyása helyett azonban összebarátkozott egy török-kurd szintén „menekülttel” – azaz olyasvalakivel, aki még a kies Irakban üldözte őt – és különböző bűncselekményeket követtek el együtt, többek között Susanna Feldman hat órán át tartó bestiális megerőszakolását, meggyilkolását, majd elföldelését. Néhány nappal később a török-kurd cimborát ugyan őrizetbe vették, de szinte rögvest el is engedték „bűneset gyanújának hiánya” okán, no meg nyilván Wilkommenkultur nagybácsi sem helyeselte az indokolatlan fogva tartást; ebben az időpontban Valóság nagybácsi már nem tartózkodott az országban, ami azt illeti, jó ideje nyomát sem látták a helyiek.
Mindeközben a már körözés alatt álló Bashar a három év után hirtelen előkerült irataival új dokumentumokat kért és kapott az iraki konzulátuson önmaga, illetve családja részére, amelyekkel – immár saját néven, nem pedig azon, amelyen évekig parazitaként éltek Németországban – a klán Düsseldorfba utazott, s a repülőtéren legalább nyolcezer euró értékben, törökországi átszállással jegyet vásároltak Irak kurdok lakta területére. Tudják, oda, ahonnét „menekülni” kényszerültek még 2015-ben. Ali Bashar és családja ezt követően felszálltak a repülőgépre és mindennemű hatósági beavatkozás nélkül elhagyták Németországot.
Mellékszálként talán azt is érdemes megjegyezni, hogy egyes sajtóhírek szerint Bashar a Kurdistan Islamic Union párt tagja volt, amely a radikális Muszlim Testvériség köreihez sorolható, ám hogy van-e, vagy volt-e kapcsolata az ISIS-el, még nem ismert. Ez az információ viszont azért tűnik mégis logikusnak, mert a PKK, amely Bashar elmondása szerint üldözte őt és családját, harcban állt az ISIS-el. Nos, amennyiben mindez igaz, újabb adalékként társulhat majd ahhoz a tényhez, hogy Angela Merkel önkényes határnyitása, illetve az illegális migráció révén nem csak gyilkosok, rablók és erőszaktevők, de radikális iszlamisták is beáramlottak az Európai Unió területére. Olyanok, akik Németországra – és más európai országokra – egyfajta vendéglátó-pihenőhelyként tekintenek az újabb bevetések előtt, ahol a sziesztájukat természetesen az európai adófizetők finanszírozzák. Progresszív elnevezéssel élve ez a terrorista-wellness.
Susanna megerőszakolásával és meggyilkolásával kapcsolatban bár kétségtelenül nagy a fölháborodás – amelynek egyik oka a Zentralrat der Juden (német zsidó szervezet) nyomásgyakorlása a német kormányra, mivel a 14 éves kislány zsidó származású volt –, mégis az egyik legszembetűnőbb reakció a Bundestag zöldpárti elnökhelyettesétől, Claudia Roth-tól érkezett, aki június 8-án megtagadta AfD-s képviselőtársa kérését, amely javasolta, hogy a képviselők egyperces csenddel emlékezzenek a megkínzott, megerőszakolt és meggyilkolt gyereklányra.
Számoljunk!
Néhány hete a magyar média is beszámolt a német belügyminisztérium által közzétettmigránsbűnözési statisztikáról, átvéve a hivatalos német mainstream hírügynökségek adatait. Felelős beosztásban dolgozó rendőrök, akik – nyomós okból – nevük elhallgatását kérik, a közzétett adatok háromszorosáról beszélnek. Mindezt alátámasztja a napokban megjelent 2017-es év, legalább egy bevándorló részvételével elkövetett bűnesetek statisztikája is, amely nem veszi figyelembe a tipikus idegenrendészeti vétségeket.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a német rendőrök mennyire frusztráló fizikai, szellemi és lelki körülmények közepette kénytelenek nap mint nap, akár életüket is kockáztatva végezni a munkájukat, mivel a nagypolitika, illetve a balliberális véleményformálók ellehetetlenítik azt. Példának okáért a Spiegel Online tegnapi cikke szerint egy karlsruhei ügyvéd feljelentette az ügyészségen Dieter Romannt, a GSG 9 elit rendőrség vezetőjét és az Ali Bashar visszaszállításában résztvevő rendőröket személyes szabadság megsértésével vádolva őket, azaz a hazája védelmét ellátó hivatalos szerv munkatársait, honfitársait. Jó hivatkozási alap, hogy nem volt hivatalos német kiadatási kérvény (hetekig tart), se nemzetközi elfogató parancs (hónapokig), így a liberális jogvédő ügyvéd szerint nem volt legális Bashar elfogása. Azé a gyerekgyilkosé, aki egyébként már Irakban beismerte a tettét.
A 2017-es statisztikából kiderül, hogy a tavalyi év során több mint negyvenezer lakos esett áldozatul valamilyen bevándorlók által, vagy azok részvételével elkövetett erőszakos – testi épséget fenyegető, szexuális jellegű, vagy élet elleni – bűncselekménynek. Ez napi szinten több mint száz esetet jelent, de sajnálatos módon mégis csupán a jéghegy csúcsát, azaz a bejelentett és/vagy felderített eseteket tükrözi. Ahhoz azonban, hogy eldönthessük, ez az adat sokkoló-e vagy sem, érdemes összevetni a számokat. A német őslakosok hozzávetőlegesen 73 millió főt tesznek ki, akik a tavalyi évben 6832 bűncselekményt követtek el a migránsok rovására, ami 0,093 ezrelék. Ezzel szemben a becslések szerinti 1,8 milliós, frissen bevándorolt közösség 39 096 bűncselekményt követett el német állampolgárok ellen, ami 2,1 százalék. E két adat összevetéséből pedig az a következtetés vonható le, hogy a bevándorlók 230-szor hajlamosabbak erőszakos bűncselekmények elkövetésére, mint a német őslakosok.
Néhány adat a 2014 és 2017 közötti időszak bűnözési statisztikáiból a frissen bevándoroltakra vonatkozóan:
• az összes feltárt bűncselekmény – az idegenrendészeti vétségek kivételével – 252 százalékkal emelkedett
• a feltárt élet elleni bűncselekmények 366 százalékos növekedést mutatnak
• a szexuális önrendelkezési jog elleni bűncselekmények 379, míg az erőszakos, illetve a személyes szabadság elleni bűncselekmények ugyanezen időszakban 383 százalékkal növekedtek
Arról, hogy a már hosszabb ideje Németországban élő, német igazolvánnyal rendelkező, másod- és harmadgenerációs bevándorlók pontosan milyen arányban képviseltetik magukat a bűnözési statisztikákban nincs adat, az viszont tény, hogy a német börtönökben nagyjából 70 százalékban felülreprezentáltak az arabok, vagy törökök, azaz a muszlim közösség.
Visszatérve Ali Bashara, akit a kurd hatóságok Erbílben őrizetbe vettek és kiadtak a németeknek, felmerül a kérdés, hogy miért jutalmazzák? Miért jutalmazza Merkel a nemi erőszakoló gyilkos, muszlim migránst? Miért szállítják vissza Németországba, ahol a börtönbüntetését – jó magaviseletre való tekintettel – akár el is harmadolhatják, s harmincéves korára szabadulhat, majd humanitárius okokból kifolyólag tartózkodási engedélyt kaphat, s miért nem hagyják, hogy saját hazájában, saját hitének megfelelően bűnhődjön? Ugyanakkor miért büntetik – hogy messzebb ne menjünk – Tommy Robinsont, a brit jobboldali aktivistát 13 havi letöltendő börtönnel pusztán azért, mert a saját hazájában egy muszlim pedofil bűnszervezet ítélethirdetéséről kívánt tudósítani a bíróság épülete előtt, közterületről?
Az arányok érzékletesek, s elgondolkodtató, hogy egy afrikai illegális bevándorló pusztán azért, mert felmászik egy gyerekért a negyedik emeletre, állampolgárságot és munkát kaphat Franciaországban, bár nem tudjuk róla, mi a végzettsége, a foglalkozása, az előélete, nem tudunk róla semmit, csak azt, hogy illegálisan érkezett Európába. De egyetlen tornamutatványért cserébe állampolgárságot és munkát kap. Ezzel jutalmazzuk. Mi az üzenet? És annak mi az üzenete, ha egy uniós állampolgár több ezer eurós büntetést kap, vagy akár szabadságvesztésre is ítélik pusztán azért, mert nyilvánosan hangot mert adni ama véleményének, amely szerint egyáltalán nem biztos, hogy üdvözítő fél Afrikát az öreg kontinensre invitálni, majd befogadni.
Európa társadalmai most reménykednek, újfent bíznak a változásban, de csalódni fognak – attól a vezetéstől több mint naivitás változást remélni, amely vezetés maga a probléma, illetve annak előidézője. Ne legyenek illúzióink, senkit se tévesszen meg a 2019-es EP-választások előszele, mert a nagypolitika nem változást akar, csupán nyerni, megtartani az oly kényelmes bársonyszékét, de ne feledjük, a mainstreamet most is azok az emberek képviselik, akik meghirdették a nyitott határok politikáját. Persze nagyszerű és reménykeltő a pillanatnyi öröm, amelyet például az olasz vezetés minapi döntése okozott, mert nem engedték kikötni az újabb migránsokkal felpakolt NGO-hajót, ám Spanyolország, ahol végül is az Aquarius megkapta a kikötési engedélyt, emlékeim szerint szintúgy egyike az unió 27 megmaradt tagállamának, akárcsak Olaszország. Ez pedig azt jelenti, hogy az Európai Unió területén e pillanatban épp 629 illegális migránssal több tartózkodik, mint az NGO-hajó kikötését megelőzően, s a rájuk költendő euró tízezrek, illetve a velük járó biztonsági kockázat aligha lesz kevesebb pusztán csak azért, mert ezúttal nem az olaszok ölelték keblükre őket.
Forrás: pestisracok.hu
Vezető kép: Ali Bashar / Fotó: bild.de
