A színésznő egész életében elégedetlen volt magával, külsejét sosem tudta igazán elfogadni, úgy érezte, hátrány éri amiatt, hogy nem úgy néz ki, mint szeretne.
Pogány Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az ember azt hinné, elégedett ember, ám Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában elárulta, hogy hányatott gyerekkora volt, akit apja pszichés problémái miatt nevelőszülők is neveltek, így az elégedettség sosem volt rá jellemző.
Világéletében gyötörte az öngyilkosság gondolata, már gyerekkorában is folyton azon elmélkedett, hogy tudna kiugrani a harmadik emeletről. Bár tudta, hogy megtenni sosem fogja, a gondolat folyton ott motoszkált a fejében – írja a Blikk.
Felnőttként boldog házasságban élt Koltai Róbert színésszel, közös gyermekük is született, de Judit továbbra is sokat gondolt arra, hogy megöli magát, ám ekkor már az ugrás helyett az akasztást választotta volna, ráadásul gyermekét is magával vitte volna a halálba.: „Megvolt a gyerek, ott szuszogott a kiságyban. És én még mindig azon gondolkoztam, hogy melyik az a zsinór, ami a legjobban csúszik” – mesélte a rádióműsorban, elárulva, hogy selyemzsinórral vitte volna véghez az öngyilkosságot.
A művésznő azt is elmondta, hogy nagyon szorongó és zárkózott gyerek volt, aki alkati adottságai miatt sok mindenre alkalmatlannak gondolta magát. „Egész gyerekkoromban éreztem, hogy nem úgy nézek ki, ahogy kellene, nem tudom úgy előadni magam a külső jegyekkel, ami az embereknek tetszik. Mindig esendőbb és rosszabb küllemű voltam annál, mint ami nekem elfogadott lett volna.”