Fenséges bazsalikom illat, olvadt sajt és különleges íz kombinációk. Kevés népszerűbb étel létezik, mint a pizza, amely nem csak rendkívül gyorsan elkészíthető, de egyaránt kicsik és nagyok kedvencének számít. A lepénykenyerek családjába tartozó finomság hódító útjára Itáliából indult, de ma már szinte nincs is olyan város, ahol ne lenne lehetőség beülni egy-egy pizzériába, és hódolni a kulináris élvezeteknek.

A pizza készítése és fogyasztása azonban jóval többet takar, mint pusztán egy street food kaját, hiszen komoly hagyományokon alapul az eredeti olasz pizza elkészítése. Napjainkban a hipermarketek fagyasztói roskadoznak a különféle, otthon is percek alatt kisüthető pizza tésztáktól, ám ezek gyakran köszönőviszonyban sincsenek az eredeti pizza jelentette kulináris élménnyel. A minőségi alapanyagok mellett a tészta alapjául szolgáló összetevők is jelentősen befolyásolják, milyen finomság kerül végül az asztalra.

Kenyérlángos az ókorban

A pizza eredetével kapcsolatban sokan nem is tudják, de már az ókorban is megjelent annak elődje. Már Vergilius is megemlíti azt a „lapos kelt tésztát”, amelynek ízesítésére fűszereket, mézet, olívaolajat használtak, és köveken sütötték azt meg. A kenyér-jelleg sokáig megmaradt a történelem során. Az ókori Egyiptomban például a fáraókat lepték meg születésnapjuk alkalmával a pizza elődeinek számító gyógynövényes kenyérkékkel. Pompei maradványai között például olyan üzletre is rábukkantak a régészek, amely feltehetőleg a mai pizzériák elődjének számíthatott akkoriban.

Melléktermékből nemzeti étel

A középkorban ugyan nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a gasztronómiának, de a pizza elődjének készítése ekkor sem kopott ki a gyakorlatból. Igaz ugyan, hogy csak egyfajta melléktermékként készítették a pékek a kenyérsütésből kimaradt anyag felhasználása céljából, de ez is megtette a hatását.

A sötét évszázadokat átvészelve reneszánszát kezdte élni a finomság, és ehhez a népszerű alapanyagok mind szélesebb körben történő elterjedése is aktívan hozzájárult. A 18-19. században megjelenő indiai vízi bivaly, és a tejéből készült mozzarella legalább olyan úttörő momentumnak számít, mint a paradicsom konyhai célokra történő felhasználása.

Pizza kultúra a világ körül

Először a nápolyiak kezdték el az egykoron mérgezőnek vélt, Amerikából kontinensünkre érkezett paradicsomot a konyhában is alkalmazni, s végül ez lett az olasz konyha egyik méltán népszerű alapanyaga. Miután 1780-ban megnyílt az első pizzéria Nápolyban, az étel köré igazi gasztrokultúra épült, és egy évszázaddal később már Amerikában is elterjedt az olasz bevándorlókon keresztül az étel készítése. 1905-ben New Yorkban nyitotta meg kapuit az első pizzéria, innentől pedig nem volt megállás.

A pizza a kezdeti lepénykenyerek egyszerűségétől indulva a melléktermékként történő felhasználáson és street food ételként ismert minőségen keresztül kinőtte magát, és napjainkban az egyik legnépszerűbb ételként tartjuk számon, és fogyasztjuk rendszeresen.

Tésztától a feltétig

A mindannyiunk által jól ismert pizza alapvetően három részből áll: a tésztából, a szószból, valamint a feltétekből. Innentől kezdve azonban a fantázia valóban szabadon engedhető, aminek remek példája a világszerte kapható számos pizzafajta. A pizza készítésének művészete rég túlnőtt azon, amikor még a hagyományos Margherita bizonyult a legismertebbnek. Az egykoron az olasz zászló trikolórja ihlette pizzafajtán a bazsalikom jelképezte a zöldet, az elmaradhatatlan mozzarella a fehéret, a paradicsom pedig a pirosat. Manapság a Margherita pizza mindenhol a kínálat alapjának számít, de természetesen ennél szélesebb választékkal találkozhatunk a pizzériákban.

A tésztához hagyományosan búzalisztet, vizet és élesztőt szoktak használni, ízesítés gyanánt pedig gyakran alkalmaznak zöldfűszereket és sót. A szósz alapja ma már nem csak paradicsom lehet, hanem igencsak elterjedtek a tejfölös vagy sajtos alappal készülő pizzák is. A tipikus, semmihez sem fogható íz világot a borsnak, a fokhagymának, valamint az olasz konyhára oly jellemző bazsalikomnak és oregánónak köszönhetjük. S itt máris elérkeztünk ahhoz a részhez, amely tájegységenként, konyhánként, háztartásonként mindenkinek szája íze szerint készül, az pedig nem más, mint a feltét. Kevés olyan alapanyag van, amelyet nem próbáltak volna még ki a szakácsok pizza feltétként, a titok viszont valahol az ízek összhangjának megteremtésében rejlik. A netpincer.hu által megkérdezett pizza séfek is úgy vélik, hogy megvannak azok a jól bevált pizza feltét kombinációk, amelyekkel biztosan nem lehet mellélőni.

Legyen szó otthoni pizza sütésről, rendelésről, vagy valamelyik pizzériában elköltött étkezésről, a tojás, a kolbász, a füstölt sajt, a szalámi, a paradicsom, a darált hús, vagy a csirkemáj olyan feltétek, amelyek általában mindenkinek ízlenek. Az ínyencségek kedvelői számára a tenger gyümölcsei, vagy a tonhal is remek választásnak bizonyul, de szintén sokan kedvelik az amerikai eredetű, ananászt is tartalmazó Hawaii pizzát. A tejfölös alaphoz remekül passzol a füstölt sajt, de a duplasajtos, zöldfűszerekkel és sonkával készült változat is nagy népszerűségnek örvend a pizza imádók körében. Különleges fajtaként tartjuk számon a félbehajtott, úgynevezett calzone pizzát, amelyet félbehajtva, és megtöltve sütnek meg.

Az olvadó sajttal és mennyei illatokkal csábító finomság megállja a helyét baráti összejövetelek, családi rendezvények alkalmával is, de kitűnő választásnak bizonyul a hétköznapok rohanásában, amikor kiszakadnánk kicsit a munkából, és fenséges, Itáliát idéző ízekkel kényeztetnénk érzékeinket.