Tegnap, amint sétáltam a mezőn (jó, ne legyek nagyképű, az csak egy budai parkocska volt…), megláttam egy pitypangot. Persze máris kijött belőlem a gyermeki énem, s hajoltam is volna, hogy leszakítsam, és szertefújjam azokat az izéket, na…
Szóval azokat, amiket a gyerekek (no meg ha nincs gyerek, hát megteszi a szél is) szerte szoktak fújni.
Ha jól látom, a szakirodalom szerint annak „repülőszőrös mag” a tisztességes neve, de azért erre nem esküdnék meg, mert empirikusan nincs rá bizonyítékom. Azt garantálhatom, hogy ‘repülőszőrös” szót mostanáig még sosem írtam le, most is csak azért tettem, mert a „Pitypang” címszó alatt egy szakkönyvben ezt találtam: „Repülőszőrös magja a gyermekek kedvelt játéka” – ami számomra egyértelműsíti, hogy ugyanarra a valamire gondolunk a szerzővel.
Mit kell tudnunk erről a növényről?
A magamfajta városi embernek – főleg az én koromban – már ennyi is bőven elég volna, de azért ennyibe természetesen nem nyugszom bele.
Íme a folytatás: „A gyermekláncfű vagy pitypang (Taraxacum officinale) mindenfelé gyakori évelő növény, régebben nevezték még pongyola pitypangnak, tejesfű virágnak, kákicsnak, de barátfejnek vagy barátfűnek is. Egyes vidékeken kikirics a neve (ami nem keverendő a kikericcsel). Más vidékeken elvétve kutyatej-nek nevezik, ami helytelen elnevezés, ugyanis a farkas kutyatej-jel (Euphorbia cyparissias) keverik össze, ami egy mérgező tejelő növény. Virágpora az arra érzékenyekből allergiás reakciót vált ki.”
Itt máris három fontos tényszerűséggel lettünk gazdagabbak.
1. A mi kikiricsünk nem azonos a kikericcsel.
2. A kutyatej elnevezés rossz, mert összetéveszthető a „farkas kutyatej”-jel (Euphorbia cyparissias), ami a pitypangtejjel ellentétben mérgező.
3. Csak óvatosan azzal a fújkálással, mert egyeseknél (én nem vagyok egyes…) tüsszögést, könnyezést válthat ki.
Egyébiránt maga a gyermekláncfű név is a játékból ered: száras virágait a kölykök gyakran összefűzik, és nyakláncként vagy fejdíszként hordják.
(Mi meg csak vesszük a lányoknak-asszonyoknak a méregdrága aranyat-ezüstöt-gyémántot – ahelyett, hogy a természet e csodáját tennék a nyakukra-fejükre…)
További tudnivaló, hogy a gyermekláncfű nem csupán kellemetlen gyomnövény (persze mi, itt a városban ezt sem tudhatjuk róla), hanem saláta készítésére is alkalmas.
Tessék a recept az elnyűhetetlen Bálint gazdától: a kora tavasszal a zsenge leveleket gyűjtsük össze és a fejes salátához hasonlóan készítsük el – ecettel, vagy más öntettel. Salátaöntet nélkül keserű az íze, úgy nem fogyasztható. A franciák kedvelt és gyakran fogyasztott csemegéje.
Mint látjuk a pitypangsaláta keserű – szerintem, ha már annyira kedvelik, hagyjuk meg a franciáknak, én úgy vélem, hogy egy jó ubisalival többre megyünk. (Hát ezt az ubisalit legalább ma, április 23-án, a magyar nyelv napján nem kellett volna leírni – de már mindegy.)
És most jön a lényeg: a gyermekláncfű sok tekintetben gyógyhatású.
Csak röviden: táplálék kiegészítőként is alkalmazható, a népi gyógyászok régóta ajánlják a gyökerét a máj és emésztési rendszer panaszaira, a levél pedig vízretenció csökkentésére. A gyermekláncfű különböző hatóanyagai a máj és a vesék működését szabályozzák, ezért a növény számos olyan betegség kezelésére alkalmas, amikor a szervezetből különféle méreganyagokat kell eltávolítani. E gyógynövényt néha egyéb májerősítő gyógyfüvekkel, táplálék kiegészítőkkel keverik, például
máriatövissel,
fekete retekkel,
vérehulló fecskefűvel,
céklalevéllel,
hópehely virágfa kérgével,
inozittal,
metioninnal vagy
kolinnal.
Régebbi vizsgálatok szerint a gyermekláncfű a rák ellen is hatásos: a japánok például szabadalmaztatták a növény gyökerének fagyasztva szárított kivonatát, amelyet daganatok kezelésére használnak: a kínaiak pedig emlőrák gyógyítására alkalmazzák a kivonatát.
A kutatók megállapították ezenkívül, hogy a gyermekláncfű az állatoknál csökkenti a vércukorszintet. Ez arra utal, hogy a cukorbetegség kezelésében is szerepe lehet.
A levél vizelethajtó hatása miatt hasznos lehet a székrekedés és a has puffadás kezelésében.
Térjünk csak vissza az induláshoz: konkrétan ahhoz a momentumhoz, hogy meglátván a pitypangot, kijött belőlem a gyermeki énem, s hajoltam is volna, hogy leszakítsam, és szertefújjam azokat az izéket, na…
Mondom: hajoltam VOLNA, de megfájdult a derekam, így aztán csak lefényképeztem – most pedig utánajártam ennek-annak.
Ráadásnak egy ideillő, szép vers:
Szép Ernő:
Pitypang
Nótába nem írnak
gomblyukba nem tűznek
nem tesz kirakatba
a virágos üzlet
mert te nem vagy ritka
mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
nézel a világba
mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
te pitypang,
te pitypang virágja.
Az urak, a dámák
úgy-e rád se néznek
tán le is tagadnák
az ismeretlenséget
pedig hogy meggyúrtunk
hogy agyontépáztunk
te kezes, te kedves
falusi pajtásunk
hófehér lelkedet
szétfújtuk a nyárba
te pitypang,
te pitypang virágja.
Ezennel én tőled
bocsánatot kérek
köszönöm azt a kis
könnyű gyermekséget
köszönöm hogy itt vagy
lehajlok utánad
gyere bemutatlak
a kaméliának
csak nevess rá bátran
mezítlábos árva
te pitypang,
te pitypang virágja.
Szerző: Mészáros Sunyó
